2013. július 31., szerda

2013. július 26., péntek

Holnap jön Nufi

Ez a nap már róla szól.
Ha nem személyeskedni akarok, akkor a rendteremtésről. Kirámolni a szobába beköltözött műhely zömét.
Azért ez nem olyan egyszerű.
Nem lehet lapátra tenni, és bezuhintani valami eldugott sarokba. Itt olyan tárgyak keverednek, amik nem az enyémek.
Még Zombor Janitól tanultam, hogy a készülékeket összerakni akkor kell, amikor elviszik. Igaz, ő a betörések miatt jutott erre a lényegre. Szétszedett motyót a hívatlan áltulajdonos nem vittel el, alkatrészt szintén nem, csak a kész tévét és videót.
Nekem még a számítógépem sincs soha bedobozolva.  Igaz, hogy a hűtés miatt, de ez már így megszokott.
A  szoba közepén tárolt apróságok jól körbejárhatók, válogathatók.
Ha gonosz lennék, akkor úgy fogalmaznék: ezért kell igazán egy nő minden férfi életébe.  De nem vagyok gonosz. Csak a kisördög szólal meg olykor a fejemben.
Vagy példálózzam a frissen tanult STN -nel? A két véglet között csak a magánhangzók döntenek.
Tényleg, az éN és a Nő között is csak a magánhangzó a különbség.  Igaz,  itt mindkettő magas hangrendű, és a közeledésről szól.
A Naaaa indulatszó pedig a távolodásról. Ez a G.G. tud valamit!
Azóta rágódtam is a teremtő és ember kapcsolatán.  Hogy mindenáron egy latin, vagy görög, vagy héber szöveg alapján akarjuk elemezni. Így valóban nem is lehet természetes. Pedig jókora szervezetek 'specializélődtek' erre.
Az anyanyelv adja a legjobb kódkészletet a gondolkodáshoz, és biztosan sok-sok nemzedék átrágta már a témát - a teremtést - a kereszténység  előtt is.
Ha pedig a természet működését akarom értelmezni, akkor a legésszerűbb a nyelvben kódolt tudást boncolgatni.
Csak visszaemlékszem: a számítógép működésének tanulásakor mennyire nem fogtam fel, hogy mi a védettmódú működés. Protected. Jó, de mi is védi?
A  mag. Kernel.
Egy processzor belsejében kapuk nyílnak, zárulnak, és a végeredmény a betű, a kép, vagy pl. a Skype idehozza Nufi hangját.
Mitől is védett?
Leesett a tantusz azért, és felfogtam. Nem közvetlenül a processzort utasítgatom, hanem a processzoron olyan program fut, ami velem áll szóba.
Az a program megvéd attól, hogy a processzort (számára)értelmetlen munkával  bízzam meg.
Olyan, mint egy politikus. Őt kell megbíznom, hogy tegyen valamit, amikor nekem támad ötletem.
Jó, ez vicc volt. Elég durva vicc. Bocsánatot kérek!
Iszom még egy csalánteát, hogy komoly felnőtt módjára gondolkodjak.
Ha visszatértem, 'más' ember folytatja csak. 
*
Kitérőnek pár szó a csalánteámról.
Itt a ház mögött szedem le a növényt. Ollóval, kesztyűvel, és amikor felszabdalom a konyhaasztalon, már nem is csípi a kezem. Simán az ujjaimmal felcsippentve - elbambultam, és véletlenül fogtam meg tegnap - szórom bele a kávédarálóba, és felaprítva juttatom a hosszúkávé főzőedényébe. Az egy tartályni vizet ráfőzöm valami gyümölcsteafilterre, és nem is olyan undorító, mint a boltban vett filteres.
A citromfüvet - a reggeli teához - nem is aprítom fel. Azt levelestől dugom a fekete teához.
Értelmezgetem még magam egy kicsit mára.
Elhoztam a haranghúzó tekercs előtét ellenállását. Véletlenül ismerem az eredetét, mert van olyen hősugárzóm, amilyenből készítették.
Jó lenne tudni, hogy már megégett, és azért rövidítették a cekaszt, vagy így állították be az áramkorlátozást.  Sajnos a tirisztort nem védte meg. Lehet, hogy a tekercset védi inkább. A tirisztor zárlata esetén felizzik, és ő viszi el a balhét, nem az elektromágnes.
Kihúztam a vezetéket, hogy szebben, egyenletesebben osszam szét a kúpon.
A kivezetésekre szétosztottam a cekasz porcelángyöngyeit, és húztem rá rézcsövet, amit elnyomva rögzíteni tudtam, és így nem pereg le magától. Régi tollbetét kellett volna, de azt nem leltem itthon, hát bontott konnektorból termeltem ki hozzávalót.
Ha volna itt Orilux tévéből a fűtés ellenállásait tartó tengely, azt is kicseréltem volna mert így egy anya tartja majd a helyén újra ezt a valamit. A helyszínen kell majd levenni, és újra visszatekerni Két anyának nem jut menet a tengelyen.
Közben, mintha Péter is ott lett volna, fogalmazgattam neki, mit is csinálok. Azt nem tudom, érdekli-e, vagy csak bólogatott volna, mint Nufi szokott, ha műszaki téma zsong a fejemben, de így legalább megúszta.
Ja, és hasonlítgattam a magam szakmáját az övéhez.
Odamegyek egy számomra ismeretlen helyre, és kibogozom a készülék látható életjeleiből, mit is kellene tennie, hogy ne legyen rám szükség. Közben persze bonyolult arcot kell vágni, vagy szóval tartani azt, aki kíváncsiskodik.
A többfeladatos figyelemmegosztás lassít is, meg emberivé is varázsol.
Vajon neki ott a szószéken beszélve hány felé kalandozik a gondolata?
Emlékszem, Vámos Mikós meghívta Gregor Józsefet és Sztevanovity Zoránt egy műsorába. Ott pedig bejátszott zenerészlet alatt beszéltette a művészeket, mi jár a fejükben pillanatról pillanatra.
Meg fogom kérdezni tőle a legközelebbi találkozón.
Hogy működik a visszacsatolás?
Van itt most gyerektábor, és velük egészen más lehet, mint egy elöregedett faluban vasárnapi misén.
Na de semmit sem előlegezek meg.
Megyek tovább pakolni.
 

2013. július 24., szerda

Ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Mostanában elég sokat hallgattam a teremtésről, az asztrológia jeleiről, és nemrég helyrehoztam a katolikus templom harangidőzítőjét. A hét végén pedig felmásztam a hegytetőre is, közelebb voltam az éghez. Ma pedig mi történt?
Csöngettek. Egy körszakállas srác állt az ajtóban. A tapogatózó köszönés után hamar tegezésre váltottunk, és megkérdezte, hogy megnézném-e a becskeházi harangot.
Természetesen. Mikor?
Most.
Jó.
Amíg lefőtt a kávé, elhozta az autót, elszívott egy cigarettát, váltottunk pár szót is. Megmutattam, miként rakom itt a fészket.
Már az autóban ültünk, mire kiderült - lehet, hogy célzott rá halványan, de nem jöttem rá - ő a református lelkész itt a faluban. Becsület szavamra, legközelebb megjegyzem a nevét, most még a keresztneve sem maradt meg a mogyorónyi agyamban.
Felkaptattunk a haranghoz, ott pedig egy öreg bácsi őrzi a kulcsokat. Ő is azonnal 'lekáderezett', ki is vagyok én itt, közben pedig kibontottam az automata biztosítékot, a haranghúzó szerkezet elektromos kapcsolóit, és jókedvű viccmeséléssel telt az idő.

Disznó vicceket meséltünk. Én például azt, hogy a malacok vajon mivel mérnek hosszúságot?
RÖF-fel.

Lent nem derült ki, mi is a hézag, hát felmásztunk a toronyba is. Volt segítségem lámpával, csatárlánc adta le a hírt, mikor kapcsoljon le vagy fel valaki.
A falra felrögzített vezetékből sem derült ki semmi. Végül a harangok alatt bukkantam egy dobozra. Nagyobb diódákból összeállított graätz kapcsolás és egy tirisztor adja a feszültségez a tekercshez. (A tirisztor rossz) Előtte előtét ellenállásnak sorba kötve egy cekasz. Igazi hősugárzóból való.
A harang mozgató karján pedig egy kis doboz. Gondolom, higanykapcsoló lehet benne. A tirisztor rákapcsolja a tekercsre az egyenirányított 230V-ot. A tekercs közepébe lóg bele a kötél. A kötél végén egy műanyag cső. Benne vas vagy mágnes lehet. Az áramjárta tekercs húzza le a kötelet. Ha higanykapcsoló eléri a billenési szintet, elengedi az áramkört, és a harang visszahullik a saját súlyától.
Tirisztor nem volt nálam. Majd veszek Miskolcon. Akkor már sorkapcsot is. Nagyon rondán összerozsdált. Legyen az is kicserélve.
Hazatérés előtt visszarögzítettem a falra az automata biztosító gumantábláját. Ellenőrizendő a kis harangot bekapcsoltam, és jött a szikra. No nem az isteni szikra, csak a gumantáblát rögzítő csavar rövidre zárta a vezetéket. Biztosan nem egyforma csavarokkal volt fenn a falon, vagy aki felrakta korábban, annak szerencséje volt.
A következő látogatáskor azt is meg kell oldani. A vezetéket védő műanyag csőbe - bergman csőnek is mondják - belecsavarodik a csavar. Gipsz, meg fatipli lesz a megoldás. A csövet pedig ki kell görbíteni a csavar alól.
A hazaúton pedig nagy beszélgetés következett. A srác megmutatta a szilasi házát. Gyönyörű hely. Itt a szolgálati lakása előtt leültünk még beszélgetni. Belőlem is ömlött a szó. Jó volt feldolgozni; a Géczy Gábortól és az utóbbi időben innen-onnan szerzett 'tudományokat' szavakba önteni. Mint szomjas vándor a kútnál, úgy lett a szókortyokból lubickolás.
Meghívtam egy szalonnasütésre is a párjával, ha már itt lesz Nufi.
Most pedig jöhet a munka.
Előszedem a komjáti haranghúzó dobozról készített fényképet, és visszarajzolom a tirisztoros áramkört. Hátha valamit még abból is tanulok. A javítás a jövő hétre, vagy a következőre marad. Így beszéltük meg. A Nufi látogatása most a kitűzött cél. Kitakarítani a fészket.

http://www.komjati.hu/szallashelyek.php

Itt a link. Csak el kell olvasnom, hogy Barabás Péternek hívják.

2013. július 23., kedd

Pár szó az anyukámról


Bonyolult lélek, mint magam is. Illetve annak látom.
A múlt héten egy születésnapra hivatalosan vagyorameghívásra kiöltözve, megjelent. Jól is érezte magát.
Igaz, mindig a legolcsóbb ételeket választja, és vizet iszik, valamint a táskájában is visz magával vizet.
Mit lehet tudni. Ugye?
Hazafelé jövet nem zárt a kétdecis pillepalack. Megáztatta a telefonját. Ijedtében otthon azonnal a töltőre tette.
Eztán megbeszéltük vonalasról, hogyha szerencséje van, még eltávolítva a töltőt és akkumulátort, pár nap száradás után életre kelhet.
Hallgatott rám. Nem kapcsolta be, csak két nap után, és a négy csillag megjelent neki, de más nem törtétt, hát elhozta Komjátiba. 
Itt én miszlikbe szedtem, és a tartalék Motorola telefonomat feltöltöttem. Sajnos a ritka használat miatt az akkuja 1 napot bír már.
Ezt így nem lehet nekiadni. Az akku ára pedig egy új telefonnál is nagyobb lehet.
A napi használatban lévő Alkatél telefonom is szívesen odaadnám, itt én újraformázom a Motorolát,és ha nem, az sem létkérdés.
Majd veszek másikat. 
Persze ebben az esetben neki is vehetnék újat.
Ez azért rossz megoldás, mert ő ki akarná fizetni. Akkor már neki lenne jó az új de ha valami nem sikerül, távsegítség nincs, én sem tudnám vonalasról távgyógyítani azt, amit nem ért.

A telefonjában a PIN kódot nem fogadta a telefon. Az a gomb nem működött. Átnagyítóztam, melyik gomb van még a mártixon, és valóban azok nem működtek.
Odaadtam tehát a Motorolát. Már a hazaúton csipogott neki, és másnap reggelre le is merült.
Vonalasról hívott is, hogy nem jó az adapter, Nem megy bele a telefonba. Túl távoli a csatlakozó.
Hosszú értetlenkedésemnek az vetett véget, hogy felfedezte, nem a villásdugót kell a telefonba dugni, hanem a farka végén levő kisebb csatlakozót.
Én meg addig itt átkutattam az adapterkészletet, hátha én adtam neki másik telefonét.
Ezek után a német menü volt a probléma.

Az ideiglenes helyzetből volt azért kiút. A Vaterán kerestem egy Siemens A50-est. Anno 20 ezer körül volt. Együtt vettem Laci bácsinak és neki is. Egyforma legyen. Ha valamelyikük elakad, a másikuk tovább billenti a megfejtés felé azt, aki elakad. Akkor még dolgoztam, pont jó volt karácsonyi ajándéknak.
Most tokkal-vonóval postával elküldték hozzá a lakáscímre kétezer Forintért. Meg is mondtam neki, hogy mennyi, nehogy  fizetni akarjon, és azt se higgye, valami adósságba verem magam miatta.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre elfogadta.
Tegnap el is hozták - Anyu és Laci bácsi. - A Motorolából átraktam a SIM modult, és még a dobozát is, mert neki beige, nem kék volt. Patent megoldás. Semmi komplikáció. Német tervezés. Amíg működött a C45-ösöm, én is ragaszkodtam hozzá.
Ha már így telefonoztam, Laci bácsinak is kimostam a billentyűzetét. Ne kelljen várni a száradásra, a kitakarított másik telefonról átraktam az övére, ami nem maradhatott nedves..

Mindezt a diófa alatt ülve, árnyékban beszélgetve. Még próbálgattam a hibás telefont is szétszedve. Nagyítóval nem találtam rajta szakadást, aztán kimostam zsíroldóval is, de a hiba maradt.
Most viszont kezdett ébredezni.
A fél kettes vonattal mentek haza. Laci bácsi még Jánossal találkozott, anyu egyenest hazament. Nagyjából három óra telhetett el. Hívtam anyut: Jól működik-e a telefon?
Hibátlan.
Ma reggel pedig összeraktam a rosszat, még egy próbát tettem. 
Úgy tűnik, kiszáradt a hiba. Ismét működőképes a telefonja.
Legalább van egy tartalék.


Délelőtt el is újságoltam neki. Ő pedig elvitte a 'fehér' nadrágomat kimosni, kivasalni, hogy méltó módon várhassam szombaton Nufit.
No, sejtettem én, hogy ez inkább egy alkalom volt arra, hogy a 100forintos boltban vásároljon nekem még egyet, és egy fehér rövid ujjú inget is.

Ilyen az én anyukám.

2013. július 22., hétfő

"A növényben lévő hatóanyag, ha kárt tenne a növényben, a növény már nem élne."

A cím egy idézet Gyuri bácsitól, a Bükki füves embertől.
Én most a természettel beszélgetek sokat. Tegnap például megjártuk a hegyet itt Komjáti fölött.
A 27-es útról a tehenészet mellett lehet eljutni a valamikor gyalogúthoz. Már benőtte a fű. Sajnos kikopott a fiatalság a faluból, nem járják, nem tartja senki karban.
András szomszéddal és Imrével hármasban találkoztam vasárnap hatkor a kocsmánál.


 Onnét indult a túra. Imre vezetett.

A bozótoson  átverekedve jött a karsztbokor erdő. Mindenféle szúrós növénnyel szegélyezve a vízmosta sziklákat. Lihegős haladás.  Zsebemben a fényképezőgép, és a lakáskulcs. A nadrágom csúszott le állandóan. Kifogytam belőle. Jobb kezemben egy sárga műanyagvödör.
Két három szusszanásnyi megállóval érkeztünk fel a tölgyesbe. Csönd. Nyugalom. Hallgatóztunk, merrefelé nőnek a gombák.
Száraznak tűnt az avar. Felszedhető mennyiség csak az apró pöfetegből volt. András és Imre csirkegombát akartak szedni.
Találtunk egy szép nagy gombát, ami úgy nézett ki, mint a fütyi. Alul a zacskó, középen világosabb rúd, és zöld kupak.

Majd képet is teszek ki később. (Most még csak írni van kedvem.)
Itthon megnéztem, hogy szömörcsög. Vagy boszorkánytojás. Szabályos golyó alakú, és meg lehet enni a belsejét, de nem jóízű,. Ha kipattan, és megnő kifejezetten undorító, büdös gomba. A döglegyeket vonzza, és azok szórják szét a spóráját.
Az utat szegélyező somot az erre lakó cigányok úgy szedik, hogy derékba törik a növényt, a és amikor már nincs rajta a termés, akkor egy kupacba hajítják a gallyakat. Szomorú látvány. Pedig ezéven nem nagyon lesz mit leszedni. Kell pár év, amíg magához tér a bokor.
Egy kis csapattal mi is találkoztunk. Gombázni jöttek fel. Négyen, meg egy kutya volt velük. Barátságosan köszöntek, és megjegyezték, hogy nem jó gombát szedtem. Tudom-e, hogy mi az? Mondom, pöfeteg.
Az nem az. Az porgomba.
Mondom, azért pöfeteg.
Nem az óriáspöfeteg, de ettem belőle, és még megvagyok. Tudom, hogy ők nem szedik, mert nem értékes gomba. Az óriáspöfeteg talán. Ebből sok munkával lehet kevés eledelhez jutni.
Az hegygerinc nem lesz azonnal lejtő. Vannak benne  dolinák. Sajnos nem tudtam úgy fényképezni, hogy visszaadjam az élményt. Egyik-másikba belemásztam.
Van a hegy tetején egy négyszögletes határvonal.
Már otthon kinéztem. Budafokon ránagyítottam a googlival, mit lehet ott. Semmit sem láttam. Se egy barlang, se kiszögellés.
Most láthattam élőben is. Egy értelmetlen megalázása a korabeli Magyarországnak. Ugyanolyan fák vannak. Semmi különbség.
Amikor ez határsáv volt, akkor is csak kiirtották a fákat a határkövek vonalán kb 5-5m-re. Slussz. Gazdasági haszna biztosan nem volt. Ma sincs.

A hazaúron szelídebb 'lankát' választottunk. A régi szekerutat. (Itt így mondják, nem é-vel.) Ez szélesebb le-feljáró, de biztosan nagyon megterhelte a teheneket, ökröket hajdan. Ma már innét is kimosta a csapadék az út felületét kiegyenlítő földet.  Itt-ott bekarcolt-vésett neveket őriz a szikla.
A feljárathoz közel szeméttel teleszórt kút. Előtte az itatóvályú elkorhadva.
Valamikor - Imre mesélte - gémeskút volt. Volt körülötte korlát. Iskolával jártak oda kirándulni. Még focizni is lehetett a kút melletti tisztáson.
Eszembe jutott, hogy Dezső bátyáék ott hozták le a köveket a házak alapjához. A fát a födémhez.
Még a háború előtt két hízott disznóért vette a gerendákat. Egy időre összenőtt újra Felvidékkel az ország. Aztán a háború végén jöttek az oroszok, és az egészet eltüzelték neki. Csak az ötvenes években tudott építkezni.
A Fáy temető mellett tértünk vissza a sík területre. Imre megmutatta, hol vannak a sírok. Ez a család volt itt a nagybirtokos. Nem temetkeztek a parasztok közé. Hát... ez is mond valamit.
Anyu szerint nagymama - a dédnagyanyám - születésemkor egy szóra itt hasgyta Komjátit, és beköltözött Miskolcra. Nem kötődött Nagyapa nélkül ide.
Pedig szép hely. Egyszerűen jó itt lenni.
A túra háromkor ért véget. A kilenc órából legalább nyolcat talpon voltunk. Andrásék sütöttek szalonnát. Én nem kértem. Ismerem magam. Ha akkor eszem, akkor legalább egy órát aludnom kellett volna, hogy le tudjak jönni, és még éhség érzetem sem volt. A reggeli két banán és három barack bőven elegendő folyadékot és energiát adott az útra.
Itthon is csak azért kezdtem megsütni egy adagot a gombából, mert kíváncsi voltam az ízére.
Viszont nem kellett hívni az álommanót estére.

2013. július 20., szombat

Hogy is működik?

Géczi Gábor előadásai mit hagynak a fejemben? Mit is hagynak itt hordalékul a nagy beszédfolyamból?

A Bódva.
Itt van mellettünk ez a folyócska. Nem is olyan rég kiöntötte Edelény egy részét, Borsodszirákot, stb.
Erre tavaly  hatalmas gátakat építettek itt Komjáti mellett.
Azért, mert a folyó egy szakaszán az ártéren építkeztek, a gátrendszer megemelésével védekeznek.
Eddig él a logika.

Komjáti mellett volt egy vízimalom.  Ma már nem megy oda a Bódva, mert elterelték a falu határából. A műtárgyak még látszanak. Értelmetlennek tűnik, de a történelem megmagyarázta.
Nehoda Józsi - remélem jól írom a keresztnevét - mesélt róla, hogy régen is voltak árvizek, de a malom nem úszott el soha. (A Jóska nagyapjáé volt a malom.) Anyu az '50-es években itt nyaralt nagymamánál, és a kertek alja vízben állt sokszor, de a házat nem vitte el. Kicsit magasabban volt. Persze veremnél mélyebb pincéje senkinek nincs itt, nem is volna értelme.
Feri a gáton volt, amikor még azon izgultak, jön-e a nagy víz, viszi-e a falut. Nehoda pedig mosolygott, és azt mondta, hogy nem.
A korkülönbség közöttük megmagyarázza. Feri még nem élt akkor, amikor a folyó az eredeti medrében kanyargott itt a völgyben, és szétterülhetett. Így valóban 1 méter szintemelkedés levihette a z áradást. Ma a keskeny, mondhatnám patak méretű árokba szorítva fenyegető érzés látni a tomboló természetet.
Az ártéri gazdálkodás tehát itt is működhetett. A kis 'magaslatok' megvédték a vályogházakat. A miénk is áll, mint a cövek.
A gazdáknak okozott kár pedig most is hatalmas.
A gátépítéshez szükséges földet a part menti termőrétegből tolták fel partfalnak. Emberéletekről van szó.  Kicsinyes termelői  érdekek nem számítanak.
Vagy mégis?
Mindegy, alkalmazom a most hallottakat, és lesz még felfedezendő analógia.


2013. július 18., csütörtök

Edison módszer?


... mármint a próbálgatás. Kipróbálom, igaz-e. Működik-e. Előre eltervezem, és változtatok erre-arra a tervhez képest.
Így lehetett például könnyen tönkretenni egy tévét. Ha a tudatlan kezdő fel-letekergetett egy szabályzót, amiről nem tudta, mit is csinál. Mert ha például a tápfeszültség beállítására való volt, akkor elfűthette vele a kísérletező a képcsövet.
Megtörtént velem is középiskolás koromban. Miki barátomnál valami baj volt az orosz kistévével. Elektronika 401. Pofás kis jószág, és én már elektromos iskolába jártam, és valami nem volt jó a tévében.
Szedjük szét, és nézzük meg, mi van benne. Én megtekertem egy kicsit, ha jól emlékszem, akkor Miki jobban. De lehet, hogy csak a magam szerepét akarom így utólag kimosni.
A kis szerencsétlen pár pillanatra megjavult, majd egészen sötét lett.
Évek teltek el, de legalább 10 év. Miki már isten tudja, hogy hol dolgozott, és az apja megkeresett, hogy megnézném-e a tévét.
Jó. Akkor már megvolt a gyakorlat, és megjavítottam a függeltérítést is (csak vízszintes csík volt a tévén), meg több sebből vérzett szegény, és mondtam, hogy a képcső sajnos nem jó. Azt venni kell bele.
Az öreg Miklós engedékeny volt: Hát vegyem meg.
Megvettem, és beépítettem. Mindent pontosan beállítottam, és gondoltam, a képcsövet fogom vele csak kifizettetni. Nem volt nagy összeg. Más akkor sem. Kisebb összeg, mint amennyiért akkor bármit megjavítottam.  Blokkom is volt róla.
Miklós bácsi persze eltűnt a tévével fizetés nélkül. Azóta sem láttam.
Persze a kísérletezést azóta egyfajta felkészülés előzi meg. Tanulok, megfigyelek, mérek. Olyan mindenmindegy eszközöket használok, amin csak javíthatok, a rombolás sem veszteséget nem jelent, sem hiányérzetet.
Más kérdés a szervezetem.
Itt állok a középkorom végén, és nem voltam egy önpusztító fajta. A kávét kivéve nincs függőségem különösebben semmilyen étel, ital, bármi iránt. Vannak fellángolásaim, amikor valamit meg akarok venni, és még arról is le tudok állni. A beteljesült vágyok már egyébként is sokszor megbosszulták az elértüket.
Holnap ismét leteszem a kávét is. Hogy mennyi időre, azt még nem tudom. Viszont a placebók működni látszanak nekem is.
A napokban olvastam egy fickó írását, hogy a talpunkkal érinteni a földet, felfrissülés. Azzal magyarázta, hogy a föld tele van mindenféle töltéssel, és a talpunkon keresztül bőrön át megkapja, amit a szervezet hiányol.
Na, ma levettem a papucsot, és láss csodát, jó volt mezítláb a fűben.
Igaz, jobban ügyeltem a méhecskékre, de hosszan elviseltem.
Ha ez az elmélet igaz, akkor a bőrön keresztül egy úszás a szabad vízben még üdítőbb. Ott teljes testfelületemmel kapom az elektronokat.
Nufi sokszor emlegeti Pilinszky (kiemelt) sorait.


Pilinszky János
Parafrázis


Mindenki táplálékaként,
ahogy már írva van,
adom, mint élő eledelt,
a világnak magam.

Mert minden élő egyedűl
az elevenre éhes,
lehet a legjobb szeretőd,
végül is összevérez.

Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!

Miféle vályu ez az ágy,
ugyan miféle vályú?
S mi odalök, micsoda vágy,
tündöklő tisztaságú!

Szünetlen érkező szivem
hogy falja föl a horda!
Eleven táplálék vagyok
dadogva és dobogva.

Eleven étketek vagyok
szünetlen és egészen;
emésszétek föl lényegem,
hogy éhségtek megértsem.

Mert aki végkép senkié,
az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra

Most igyekszem a fáról, a földből kihúzott növényeket fogyasztani. Azon melegében.
Működik.Dél felé hanyatt esem, koncentrálni képtelen vagyok. Pár perc múlva megint működöm.
Ez van most. Amikor nincs kávé, akkor nincs hullámvölgy.
Ma még egy előadást meghallgattam ettől a torzomborz figurától.
Géczy Gábornak hívják. Nem lehet idősebb sokkal, mint én, vagy még annyi sem. Most még a rajongás időszakában vagyok. Napi egy előadás, aztán majd leülepszik.

Kicsit hosszú, de lefekvés előtt jó


2013. július 17., szerda

Apróságok


Visszavittem Erzsike néni lámpáját. Kicseréltem a kapcsolóját. Felmentem megmérni a harangokat húzó tekercsek induktivitását. Megjavítottam a másik horgászszéket is. A kicsi alattam esett össze, a nagy anyu alatt. Az a múltkori program volt.
A nagy vastagabb anyagból van, elég volt vastagabb csavarral megfogni, de a kicsi rétegelt lemezből van, és kiszakadt a szegecseléssel a széle is.
Volt még dirib-darab szögvas, amiből kivágtam pótlást, és menetet vágva bele két kisebb csavarral fogattam a kiszakadt helyre. A lyukba hamar találtam csavart, de anya nem akart könnyen kerülni. Azért sokat kellett kutatni.
Hoztam a sarokról egy magnót, amibe beszorult a kazetta. Jó erős ujja volt valakinek, de bűnös a magnó automata szalagvégkapcsolója is. Ha a rugója már úgyis kihullott korábban, eltávolítottam a szerkezetet is belőle. Műanyagvégű kar, ami inkább csak koptatja a kazettát, mert kikapcsolni nem szokta a magnókat.
Hupikék törpikék dalok kazettája volt benne. Nem ismertem még. Nemrégi slágerek átírt szöveggel gyermekhang magasságba felturbózott ének. Jót nevettem rajta.
Málnáztam egy jót, és még nincs is vége a napnak.
Letöltögetem még a fényképeket, és meglátom, mit alkottam.


2013. július 15., hétfő

Ajtó!

Molnár Ferenc egyik színdarabjában üvölt a szolgáló lányra a főszereplő. Ajtó! Csak ennyit.
Ez azt jelenti a kislánynak, hogy húzza be maga után, ha kimegy.
Nekem is van egy ajtó, ami most bejött.
Erzsike néninek hívják a tulajdonosát.
Kicseréltette az ajtót, csak nem lett jobb. Ez a nyílászáró szerkezet fenyőfából készült. Méretei viszonylag jók lehettek, de vagy a ragasztás, és-vagy a szárítás nem sikerült. Bánatos a néni. Se bezárni nem lehet, se a levegő járását nem akadályozza megfelelő módon.
Csináltam pár fényképet elrettentésképpen.
Mindjárt körbemetélem, és hozzáfűzöm a szöveghez.
Az első képen a konyhából látszik az ajtó. Leoltott villany, odakinn borús idő, a fénykép így is árulkodik.
A kilincses zár nyelve helyett az a tolózár tartja a keret síkjában az ajtót.
A világosabb felületeken a fény átvilágítja a fát.

Ez a sarokvas nem került egy (c)síkba a többivel.
A repedés - nekem úgy tűnik - a ki nem szárított alapanyag miatt keletkezett. Lehet, hogy eredetileg sík is volt, nem ilyen hullámos.
A kazetták - ha rosszul írtam, majd megkérdem Attilát, hogy hívják, és kijavítom - mozognak.
Csak belülről fényképeztem, de kívülről vannak lécek odaszögelve, hogy ne essen ki, mint az ablakból az üveg.
Én most azon gondolkodom, hogy kiveszem a kazettákat. Derékszögbe állítom az ajtó keretvázát, és belülről sarokvasakkal szögelve megfogom, majd beleragasztom a kazettákat, és még ráragasztom a léceket. De mindből szélesebb takarólécet kellene, mert így már kibújik kívül itt-ott.
Itt is egy gond. Ennyire széles ajtó nehéz is. Annyira húzza a súlya, hogy szét fog peregni. Tudom, hogy nem vagyok asztalos, de talán vastagabb léc megtartotta volna. (A kép nincs függőlegesre fordítva, mint az ajtó.)

Nem is csak távolodik, de kunkorodik is.
... meg reped. Ez a kép nagyon homályos volt. Kozmetikáztam rajta. Érzésem szerint nem volt alapos kezelés. Át kellett volna itatni valamivel, vagy bezárni olajfestékkel, de egy bejárati ajtó a konyhában kap hideget, meleget, gőzt, esőt.
Merjek én ezzel foglalkozni?
Igazából segíteni akarok.
Sajnos a régiről is levágták a sarokvasakat, és a keretről is. Azzal könnyebb dolgom volna.
Az ajtósarokvasat így is átalakítanám.
Három forgáspont van. Mindháromhoz felcsavaroznék egy egy vaslemezt. Lemezvastagság 2mm legalább.
Abba fúrnék négy-négy lyukat, és ráhegeszteném a tartó forgáspontot.
A négy-négy lyukat pedig oválisan képezném ki, hogy állványcsavarral hozzáhúzathassam a kerethez, de állítható maradjon a magassága.
A repedéseket pedig gittel és vastag festékkel takarnám.
Na, nehéz döntés előtt állok.

2013. július 13., szombat

Elmaradozok

Előfordul. Hogy ezt még díjazza is valaki, hát megpróbálom értelmezni.
Biztos nem érdemes olvsni.
Itt azért történnek mindenfélék.
Most például kaptam egy felrobbant icés alapalapot. Borzalom, mit képes elfogyasztani a villám.
Majd arról is csinálok fényképet, csak még most ébredezem.
Hadd dicsekedjek is. Vettem fotó masinát. A legolcsóbb Nicon, de új. Mármint az a fontos, hogy szép nagy méretű fájlokat készít, és van miből kivágni a megfelelő részletet.
Nufi azt szokta mondani, hogy inkább jól kell fényképezni.
Ebből a motorképből tényleg semmit sem vágtam, csak azt mondtam a Gimp-nek, hogy metélje 800x600 méretre, és mentse jól összetömörtve.
Feri is berobogott tegnap. A kombájnjából hozott egy relét. A negyedik lába - a relének, nem Ferinek, neki csak kettő van - elfogyott. Addig rozsdált, hogy nem ért hozzá a tekercset tartó vasához. Gondoltam, keresek hozzá rézlemezt, de úgy tűnt, hogy sürgős a dolog, inkább arra kért, huzalozzam ki a megfelelő érintkezőt. Ő majd beköti. Valóban ez volt a leggyorsabb megoldás.
Ma dévédézni fogok. 2-3 perc után leáll a masina, és se távirányítóra nem reagál, se gombokra az előlapon. Kíhúz-bedug után sem.
Egyébként meg hideg van.
Már kezdtem örülni a nyárnak, erre visszajött az ősz.

2013. július 8., hétfő

Leégett tekercsek között

Dobódélen úszom
Minden évben van valami vezető szál a javítanivalókban.
A centrifuga motorja után a szennyvízszivattyúnak is lekalapáltam a burkolatát. Azért rázott a motortengelye, mert leégett az egyik tekercse, és kibújt a villám a tengelyre is. A mélykúti szivattyút is tekercshibásnak véltem, de annak sokkal gonoszabb hibáját találtam. A gumimembránok tengelyén a rögzítő anyákról és a tengelyről is lekopott a menet. Jár benne a tengely szépen, de nincs ereje.
Ezek az elpazarolt idők, mert rossz érzés úgy nekiállni valaminek, hogy nincs hozzá alkatrész.
Azért volt siker is.
Erzsike néni mosógépében megtaláltam a száraz egérmúmiát. Először nem kapcsoltam, hogy megrágott gumialkatrészt keressek. Erzsike néni  túlfolyóra panaszkodott, és én szintérzékelőt kerestem.
A rossz logikából az ebédfőzés és az ejtőzés ugrasztott ki.
A gonosz manó ott is megdolgozott. Amikor visszavittem a mosógépet, a bringautánfutóm vonórúdját rögzítő két csavar eltört. Dróttal varrtam vissza, hogy hazahúzhassam.
Szerencsére volt nálam. :-)
Most kivésőzöm még a leégett tekercseket, és megpróbálom a MÉH-ben értékesíteni. 

2013. július 5., péntek

Nem értem

A katolikus templom
Nem értem a világot. Mire megértek valamit, már régen nem úgy van.
Ma reggel megdicsértem MJ sámliját. Még rá is kérdeztem, van-e benne szög, vagy pusztán ragasztott.
A szöveg kiment. Begépeltem a csodakódot, és Nufi hívott közben, majd ráfrissítettem az sámli oldalára, és a megjegyzésem köddé vált.
Ez persze csak egy a sok(k) közül.
Végre lepergett a köröm a meglapított lábujjamról, és megünnepelni elbicikliztem a tóra.
A megragasztott kerekem több, mint egy napot kőkeményen állta a napot, az éjszakát, de mikor felülnék a bringára, a gumi lapos.
Nufi drótszamarán 'ügettem' le a tóhoz. Ott pedig két akkora csípős légy fogadott, mint egy szarvasbogár.
A vízbe menekültem azonnal, de ott köröztek a fejem fölött. Most hiába úsztam a  víz alá, nem tágítottak.
Amint kitocsogtam a partra, már belém is vájta a valamijét. Alig bírtam agyoncsapni, és megtaposni.
A másikat pedig folyamatos pörgetéssel tudtam csak távol tartani magamtól. A törölközőt forgattam hol a  fejem, hol a hátam körül.
Aztán  azt hittem, hogy elmenekült, végre lehúztam a fürdőgatyát, azonnal ott termett a lábamon. Csapkodhattam tovább, és el is ment a kedvem a maradástól. Jöttem haza.
Immár a földúton, mert járhatóra felszáradt a mezőn a keréknyom.
Átjött az egy hölgy, hogy valamit csinált a férje a tévével, mert nem tudják nézni. Valami kódot kér.
Hát nem a tévé, és nem kódot, hanem pénzt, és a szolgáltató.
A két téhómos dobozból az egyiket letiltotta a szolgáltató a késedelmes fizetés miatt. Ezt sem tudom, hogy miért nem jutott eszébe a tulajnak.Mert amint rákérdeztem, rávágta a választ.
Átraktam egy nem divixes ócska lejátszóból a mechanikát fejestől a kinyúvadt DVD-mbe. Nem működik. Nem lát lemezt. A másikban látja.
Ránéztem szkóppal a tápjára. Erősen zajos. Rákötöttem egy AT(számítógép) tápot. A zaj megszűnt, az eredmény ugyanaz.
Idehoztam több sorkimenő transzformátort, hogy átválogassam, melyik jó.
Az itteni szkópom (EO 213) a triggerponton visszarántja a fénysugarat. Minél jobban kinyújtom az oszci hupliját, annál kiértékelhetetlenebb a jel. A saját (kalibráló) négyszögjelével nem csinál ilyet. Pedig annak jóval szebb felfutása van.
Tömérdek nem értem van itt.
Az Elektrotanya éppen a nemzeti dohányboltokon rágódik. MJ is leírta a saját tapasztalatát, én pedig reggel kiültem az alomszékre, és felnyitottam a körképet Illyés Gyula novellájánál.
Miről van szó? Naná, hogy a tűzről, parázsról, stb.
Na lassan leállítom a gépemet, mert meleg van itt a palatető alatt, és a másikban így is megfőztem a wincsit. Ezt már féltem.