2013. július 15., hétfő

Ajtó!

Molnár Ferenc egyik színdarabjában üvölt a szolgáló lányra a főszereplő. Ajtó! Csak ennyit.
Ez azt jelenti a kislánynak, hogy húzza be maga után, ha kimegy.
Nekem is van egy ajtó, ami most bejött.
Erzsike néninek hívják a tulajdonosát.
Kicseréltette az ajtót, csak nem lett jobb. Ez a nyílászáró szerkezet fenyőfából készült. Méretei viszonylag jók lehettek, de vagy a ragasztás, és-vagy a szárítás nem sikerült. Bánatos a néni. Se bezárni nem lehet, se a levegő járását nem akadályozza megfelelő módon.
Csináltam pár fényképet elrettentésképpen.
Mindjárt körbemetélem, és hozzáfűzöm a szöveghez.
Az első képen a konyhából látszik az ajtó. Leoltott villany, odakinn borús idő, a fénykép így is árulkodik.
A kilincses zár nyelve helyett az a tolózár tartja a keret síkjában az ajtót.
A világosabb felületeken a fény átvilágítja a fát.

Ez a sarokvas nem került egy (c)síkba a többivel.
A repedés - nekem úgy tűnik - a ki nem szárított alapanyag miatt keletkezett. Lehet, hogy eredetileg sík is volt, nem ilyen hullámos.
A kazetták - ha rosszul írtam, majd megkérdem Attilát, hogy hívják, és kijavítom - mozognak.
Csak belülről fényképeztem, de kívülről vannak lécek odaszögelve, hogy ne essen ki, mint az ablakból az üveg.
Én most azon gondolkodom, hogy kiveszem a kazettákat. Derékszögbe állítom az ajtó keretvázát, és belülről sarokvasakkal szögelve megfogom, majd beleragasztom a kazettákat, és még ráragasztom a léceket. De mindből szélesebb takarólécet kellene, mert így már kibújik kívül itt-ott.
Itt is egy gond. Ennyire széles ajtó nehéz is. Annyira húzza a súlya, hogy szét fog peregni. Tudom, hogy nem vagyok asztalos, de talán vastagabb léc megtartotta volna. (A kép nincs függőlegesre fordítva, mint az ajtó.)

Nem is csak távolodik, de kunkorodik is.
... meg reped. Ez a kép nagyon homályos volt. Kozmetikáztam rajta. Érzésem szerint nem volt alapos kezelés. Át kellett volna itatni valamivel, vagy bezárni olajfestékkel, de egy bejárati ajtó a konyhában kap hideget, meleget, gőzt, esőt.
Merjek én ezzel foglalkozni?
Igazából segíteni akarok.
Sajnos a régiről is levágták a sarokvasakat, és a keretről is. Azzal könnyebb dolgom volna.
Az ajtósarokvasat így is átalakítanám.
Három forgáspont van. Mindháromhoz felcsavaroznék egy egy vaslemezt. Lemezvastagság 2mm legalább.
Abba fúrnék négy-négy lyukat, és ráhegeszteném a tartó forgáspontot.
A négy-négy lyukat pedig oválisan képezném ki, hogy állványcsavarral hozzáhúzathassam a kerethez, de állítható maradjon a magassága.
A repedéseket pedig gittel és vastag festékkel takarnám.
Na, nehéz döntés előtt állok.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Volna egy-két észrevételem. Nyilvánvaló, hogy félszáraz fából készítették az ajtót. Ha nem csal a megfigyelésem, ez az egyetlen ajtólap kéne zárjon télen nyáron, ami nem elég, a benti meleg és kinti hideg kegyetlenül próbára teszi a fát, legyen az csont száraz is.
Amiről egy asztalosnak le kell szoknia, hogy régi tokozatba új ajtót tegyen. Tudom, a megrendelő szűk bukszája miatt kénytelen az ember bevállalnia ilyesmiket, viszont új ajtót sosem teszünk régi tokozatba. Soha nem fog pászolni. Az asztalos legendában van ilyen, hogy annak az ajtónak mindenhol vinkli meg vízmértéknek kell lennie, valójában nem úgy van, nagy házas gyáraknál sem jön mindig össze ez a formula. Régi ajtóknál pláne. Az asztalosok is mikor beszerelik az ajtót, sok mindenre kell figyeljenek, de legfőképpen arra, hogy mik a kliens elvárásai. Mert van aki a fal után kéri a beszerelést, van aki arra érzékeny, hogy az ajtólap bármelyik pozícióban megálljon, ne lendüljön semerre, ekkor viszont a tokozatot utána kell állítani. Több ajtót készítettem régi tokozatra és bántam mint kutya a kölykeit. Soha de soha nem csukódott rendesen, ami persze arra utalt, hogy az asztalos a rohadék.
Ebben az esetben is ezt látom. Az asztalos valószínű egy low budget megrendelésnek akart eleget tenni és ez a halála. Tisztán látszik a képeken, hogy a sarkokat sem válogatta ki jól, ezek mindig kifordulnak, legalább három részből álló csavaros sarkokat kellett volna tennie, persze attól még a régi tokozatba nehéz bepöccinteni, mert ha nagyon régi, megy mint a vajba. A képen az elfordult sarok arról árulkodik, hogy a tokozat fája eléggé elgyengült.
A kazettákat nem szokták ragasztani. Azért is repedt meg a képen mutatott kazetta, mert valószínű szereléskor mégis beragadt és száradáskor ott engedett ahol gyengébb volt. Persze utólag a ragasztóból is kitéphette magát (a sok hideg-meleg sokknak kitéve). Általában tíz milliméterre marják a kazetták helyét, én már legalább tíz éve szabályosan kivágom a falcot, 15 mm-re, a kazettát meg szerelés után teszem be, belécezve, több elgondolásból. Nem ragad be, mivel fixre bevághatom, ha még zsugorodik is idővel (a 15 mm-ből van honnan) nem tűnik ki, ha idővel mégis baj van, nem kell szétverni az ajtót, elég a léceket szépen eltávolítani és ki lehet cserélni a kazettákat.
Hogy mit tanácsolnék? Én nem fognék neki a javításnak. Veszett ügy. Holmi taknyolás lesz belőle, elszarsz két napot vele csak nem lesz jó, és csak azt fogják mondani, hogy jött ez az Imre valamit tajkolt rajta, de csak nem lett olyan mint a szűz lány.
Az is lehet, hogy a néni nem a megfelelő asztalost választotta, de lehet az is, hogy nem volt mit vagy nem akart egy rendes ajtóba fektetni, nem akarta szétveri a házát egy új tokozatért (én sem vállalnám a régi ház tokozatát kiverni, felébredhetsz a fejedben a téglákkal egész a tetőig).
Egyszer hozott hozzám egy sziszifuszi gyerek egy szekrényt, mondtam neki, ennél jobbakat a tűzre vetettem. De hogy emlék. Két napot elszartam vele, kihoztam a legjobbat belőle, persze a srácnak nem tetszett, nem tudom mire várt a félig penészes szekrénytől, mikor kértem a napszámos béremet, ki volt akadva, hogy egy szar szekrényért pénzt is kérek...szóval az emlékekből is elegem van...

Hanczur írta...

Köszönöm a válaszodat!
Az ajtó dupla ajtó belső, üveges ajtaja. A külső is erősen korhadt, toldozott-foltozott. Nappal a külső télen-nyáron nyitva van, mert onnét jön fény a konyhába... meg két kicsi ablakból.
Az asztalosról annyit mondtam a néninek, hogy szerintem nem csinált még ilyet. Egyéb 'becsmérlő' szó nem hangzott el a számból.
Erzsike nénivel hosszan beszélgettem, és rakom össze a mozaikból, mi is történhetett.
Biztos, hogy kis költségvetésű. (kinek kicsi,? Kinek nagy?) Fél évig készült az előleg kifizetése után. A halogatásról annyit tudok, hogy nem száradt a ragasztó. Mármint Erzsike néni ezt mondta.
Eredetileg - tőlem - azt akarta, hogy itt Szilason lehet kapni régi fajta sarokvasat, és cseréljem ki. Erre biztosan nem vállalkozom. Itt szépségről már szó sem lehet, talán a keretbe lehet betoldani lécet, és arra szerelni a zárnyelvet befogadó vaslemezt. Azt is ajánlgatta, hogy van neki új.
De mennyit fog még ereszkedni az ajtó? Tudom, a padlóig, mert onnan már nem tud.
Ezt a szintet pedig elérte. Csak rángatva lehet nyitni-zárni.
Hm... hm...