2013. július 23., kedd

Pár szó az anyukámról


Bonyolult lélek, mint magam is. Illetve annak látom.
A múlt héten egy születésnapra hivatalosan vagyorameghívásra kiöltözve, megjelent. Jól is érezte magát.
Igaz, mindig a legolcsóbb ételeket választja, és vizet iszik, valamint a táskájában is visz magával vizet.
Mit lehet tudni. Ugye?
Hazafelé jövet nem zárt a kétdecis pillepalack. Megáztatta a telefonját. Ijedtében otthon azonnal a töltőre tette.
Eztán megbeszéltük vonalasról, hogyha szerencséje van, még eltávolítva a töltőt és akkumulátort, pár nap száradás után életre kelhet.
Hallgatott rám. Nem kapcsolta be, csak két nap után, és a négy csillag megjelent neki, de más nem törtétt, hát elhozta Komjátiba. 
Itt én miszlikbe szedtem, és a tartalék Motorola telefonomat feltöltöttem. Sajnos a ritka használat miatt az akkuja 1 napot bír már.
Ezt így nem lehet nekiadni. Az akku ára pedig egy új telefonnál is nagyobb lehet.
A napi használatban lévő Alkatél telefonom is szívesen odaadnám, itt én újraformázom a Motorolát,és ha nem, az sem létkérdés.
Majd veszek másikat. 
Persze ebben az esetben neki is vehetnék újat.
Ez azért rossz megoldás, mert ő ki akarná fizetni. Akkor már neki lenne jó az új de ha valami nem sikerül, távsegítség nincs, én sem tudnám vonalasról távgyógyítani azt, amit nem ért.

A telefonjában a PIN kódot nem fogadta a telefon. Az a gomb nem működött. Átnagyítóztam, melyik gomb van még a mártixon, és valóban azok nem működtek.
Odaadtam tehát a Motorolát. Már a hazaúton csipogott neki, és másnap reggelre le is merült.
Vonalasról hívott is, hogy nem jó az adapter, Nem megy bele a telefonba. Túl távoli a csatlakozó.
Hosszú értetlenkedésemnek az vetett véget, hogy felfedezte, nem a villásdugót kell a telefonba dugni, hanem a farka végén levő kisebb csatlakozót.
Én meg addig itt átkutattam az adapterkészletet, hátha én adtam neki másik telefonét.
Ezek után a német menü volt a probléma.

Az ideiglenes helyzetből volt azért kiút. A Vaterán kerestem egy Siemens A50-est. Anno 20 ezer körül volt. Együtt vettem Laci bácsinak és neki is. Egyforma legyen. Ha valamelyikük elakad, a másikuk tovább billenti a megfejtés felé azt, aki elakad. Akkor még dolgoztam, pont jó volt karácsonyi ajándéknak.
Most tokkal-vonóval postával elküldték hozzá a lakáscímre kétezer Forintért. Meg is mondtam neki, hogy mennyi, nehogy  fizetni akarjon, és azt se higgye, valami adósságba verem magam miatta.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre elfogadta.
Tegnap el is hozták - Anyu és Laci bácsi. - A Motorolából átraktam a SIM modult, és még a dobozát is, mert neki beige, nem kék volt. Patent megoldás. Semmi komplikáció. Német tervezés. Amíg működött a C45-ösöm, én is ragaszkodtam hozzá.
Ha már így telefonoztam, Laci bácsinak is kimostam a billentyűzetét. Ne kelljen várni a száradásra, a kitakarított másik telefonról átraktam az övére, ami nem maradhatott nedves..

Mindezt a diófa alatt ülve, árnyékban beszélgetve. Még próbálgattam a hibás telefont is szétszedve. Nagyítóval nem találtam rajta szakadást, aztán kimostam zsíroldóval is, de a hiba maradt.
Most viszont kezdett ébredezni.
A fél kettes vonattal mentek haza. Laci bácsi még Jánossal találkozott, anyu egyenest hazament. Nagyjából három óra telhetett el. Hívtam anyut: Jól működik-e a telefon?
Hibátlan.
Ma reggel pedig összeraktam a rosszat, még egy próbát tettem. 
Úgy tűnik, kiszáradt a hiba. Ismét működőképes a telefonja.
Legalább van egy tartalék.


Délelőtt el is újságoltam neki. Ő pedig elvitte a 'fehér' nadrágomat kimosni, kivasalni, hogy méltó módon várhassam szombaton Nufit.
No, sejtettem én, hogy ez inkább egy alkalom volt arra, hogy a 100forintos boltban vásároljon nekem még egyet, és egy fehér rövid ujjú inget is.

Ilyen az én anyukám.

Nincsenek megjegyzések: