2013. augusztus 31., szombat

.

Volt egy munkahelyem, ahol ünnepnapot bedolgozni egyedül voltam. Azon a napon mindenki szabit vett ki, és a főnök is késve jött, én telefonáltam rá egy órányi fagyoskodás után. Rám is förmedt, miért nem hamarabb.
Mert nem akartam megbuktatni a kulcsos embert, hátha elaludt.
Ezen a napon a reklámrádiót végre elcsavarhattam, és valami ritka unalmas adót találtam. Ha jól emlékszem, Mária rádió volt.
A rendkívüli az volt benne, hogy az üdvözlégy  Máriát mondták újra és újra. Ez biztos olyan, mint a mantrameditáció, hogy a szavak már elveszítik értelmüket, és marad a ritmus, marad egy félálom állapot, nekem pedig biztosította, hogy a főnököm is bezárta az ajtaját, rakhattam össze a füstölésmérőket. Állítgattam a célműszerekkel  megfelelő paramétreket, és ment is a nap.
Volt, hogy otthon is ráhangoltam azóta az adóra, de annyit nem szólt egyfolytában. Igaz, van más műsoruk is.
Itt mostanában megy a számítógép, és töltődöm a jutubis filmekből, nem hivatalos médiaelőadóktól. Némelyikre már ráismerek, hogy hallottam, vagy több előadásban is szerepel ugyanaz a szöveg.
 Ma pedig sütött a nap, kiültem a gangra, és bedugtam a rádiót, ami szólni szokott itt időnként, és elborzadtam. Pedig ez annyira érzéketlen, csak a Kossuth jön zajmentesen, amit nem reklámrádiónak ismerek.
Tévedtem. A Molnár V. Józsi bácsi hipnotizáló előadásai élvezhetőbbek a leg-leg-leg adónál.
*

Szombat.
Ma jöttek anyuék.
Laci bácsi készül a kórházba. Még hétfőn lesz egy vizsgálat. A sok CT, és egyéb lábon bejáró vizsgálattal simán lebontják a (lelki) tartását.  Ebben az országban már sikerült mindent emberi mérték fölé optimalizálni.
Laci bácsi beteg. Van valami daganat a végbelében, és ki kell operálni. Ez a megállapítás, tehát minél gyorsabban túl kellene esni rajta. Be a kórházba, ott vérvétel, ilyen-olyan képalkotó helymeghatározó vizgálat, és zutty, be a száloptika, nagyfrekvenciás kés, és elsütni a keletkezett sebet, aztán megmondani, mit nem szabad enni neki, és mit változtasson az életmódján.
Ehelyett járatják, és szuggerálják a rákot belé. Ő pedig felemészti magát.
Szeretnék jót káromkodni, és átállítani a paleo életmódra, meg ideköltöztetni a várostól távol - de nem egy házba velem, az azért sok volna - aztán szépen visszatérne belé az életerő.
Ehelyett harcolhatok anyuval, hogy a mikroba ne tegye a neki szánt ételt műanyag edényben, mert pont az ott keletkező gőzök tűnnek a ráksejtek elburjánzásához a legjobb táptalajnak.
Persze anyu most is letorkoll, mert mit számít? Én csak egy kis hülye kölyök vagyok most is.

2013. augusztus 30., péntek

Mégsem írok verset

Ma reggel belém bújt a ritmus. Szerettem volna szavakba öltöztetni. Fel is bootoltam a gépet, közben telt a kádam vízzel az udvaron, és főtt a teavíz is.
Amint a gép mellé ültem meglepett gy légy, vagy ahogy nagyapa nevezte: pusztujka.
Ez valami pusztulj innét rövidítés lehetett, de kiválasztotta a szememet reptérnek, és több leszállási kísérletet hajtott végre .
Dühöngve kerestem a légycsapót, el is párolgott a hangulat, Maradt egy folt a falon.
Ha megszárad, lesöpröm, és leradírozom.

2013. augusztus 28., szerda

Mindenki másképp képzeli el a szabadságot

Kicsi léptekkel haladok.
Nufi tegnap elmagyarázta, hogy a keresztények szabadsága, hogy ők szabad akaratukból keresztények, és az evilági félelmektől is megóvja őket.
Ez is egy megközelítés.
Én, ha valaha is eljutok az istenhitig, akkor nagyon rögös utat kell megjárnom meztéláb. Ez pedig nem a sivatag, ahol lefeljebb a forró homok égeti a talpamat, hanem mindenféle szúrós növények hazája. Az én talpamon vékony a bőr. Hamar cipőt húzok.
Nufi megfeddett, mert amivel Pétert őszintébbnek írtam le, mint a másik papot, nem is kívülállást fogalmaztam meg, hanem ítéletet mondtam.
Pedig inkább arról szólt a szövegem, hogy Péter, mint valami kagyló, belülről választja ki az igazgyöngyöt, a hitét, a görög parókus pedig egy mindentudó nagyapaként ül le mesélni az unokáinak.
Ezek az emberek közösségeket tartanak együtt, és azonos rezgésen. Ami nekem kiskoromban a kisdobos, az úttörő foglalkozásokon legyintésbe fordult, később a KISZ-ben tagdíjbefizetésben végződött, az itt közösségformáló komoly munka.
Szépsége, hogy egy keresztelőn itt mutatják be a közösségnek az új tagjelöltet, és ő búcsúztatja a távozót. Közben megpróbálja visszaráncigálni a média hipnózisából.
Ja, és ebben többnyire egyedül van. Naná, hogy kell valakire felnézni még akkor is, ha nem hús-vér létező személy.


Nem tudtam visszaállni a korábbi bejegyzésbe

Úgy tűnik, ma pilledtebb vagyok.
Reggel bekukkantott Zilinyi bácsi, hogy meghozták a csap alkatrészeit. Pár napja kivetette velem a fürdőszobai mosdóból és a kádból a csaptelepek elzáróját. Harminc évet szolgáltak, de most megadták magukat. Csöpögtek.
Csehszlovákiából hozták anno, és most is Tornáról került. Van pár határon túli, aki itt vett házat. Jóban vannak a faluval.
Reggeli után felkerekedtem. Az új tekerentyűkről hiányzott a tömítő gyűrű, de sikerült éles késsel lebarkácsolni a régiről. Hármat megtaláltam, a negyedik elvásott.
Már betekertem a hármat, kiderült, hogy a kád fölötti melegcsapban bennmaradt.
Közben éppen arra jött a gázpalackos, és megkérdeztem, mikor jár erre ismét. Reggel kiszuszant az utolsó lehellet az enyémből. Baj nincs, mert van tartalék, de elugrott velem kicserélni, és még egy mosogató folyadékot is adott ajándékba. Híg, mint a TESCO mosogatója, de a gesztus dícséretes. Meg az is, hogy hazavitt, meg visszahozott. Tudom, pár száz méter, de akkor is jólesett.
Befejeztem a csapjavítást.
Megrakták a puttonyom  uborkával, tojással, paradicsommal, paprikával. Még megkértem Pista bácsit, mutassa meg Soltész Zoli lakását. El fog törni a kedvenc bringám váza, hátha meghegeszené nekem.


Elkísért, majd magunkra hagyott.
Zoli hatvanas Héphaisztosz. Jókedvű vasgyúró. Azonnal nekifogott. Először megpüföltük satuban a huplit, aztán nem egyenesedett ki, csak belapult a cső, mondom vágjunk ki belőle. Vagy cseréljük ki.
Volt otthon kiszolgált horganyzott csövem. Hazaugrottam érte, és ő még faragott dugókat a két végébe. A kivágott résszel ki is egyengettük az alsó csövet is. Most masszívabb, mint valaha lehetett. Pénzt sem fogadott el érte, mert hát rokonok vagyunk.
Tisztára azt érzem, mint gyerekkoromban, amikor a javító szakmát választottam. Azért jó valamit megjavítani, mert az egy másik embernek örömet szerez.
Nincs arányban a kapottal, de itthon lekaptam egy villásdugót - majd egy másikat, mert az első nem volt jó - és visszamentem lecserélni neki a köszörűjén, mert törött volt. Ez lágyabb műanyag, remélem, tovább fogja bírni, nem törik el az első odaütéskor.
Szerencsére adott még pár feladatot. Újrakerestetni a műhold  beltérivel az eltűnt csatornákat, és még egy táviránítót is, nézzem meg, mi a baja.
Eddig még semmi. SilverCrest, ami az Aldinak, vagy Lidlnek a mmárkája. Univerzális távirányítónak tűnik, és szerintem elütötték rajta a kódot, és más készülékre állt.
Még elővadászom a NET-ről a doksiját, és holnap kipróbálom a tévén is.
Itthon pedig kitört rajtam a fáradtság. Okát nem látom, de beájultam az áyra, és szundítottam egy órát biztosan.
Kicseréltem a palackot. Főztem teát, megettem a körömpörkölt maradékát, és tele gyomorral nem sikerült visszahangolódnom az egyházi témára.
Pedig zsong a fejem tőle. Már csak azért is, mert ki akarom magamból adni, hogy Péter mennyivel őszintébbnek tűnt a maga szövegével, és piszkosul úgy éreztem, a protokoll a végén legalább olyan nehéz lehet neki is, mint nekem.
Nufinak reggel már elmeséltem, bár ő tudja is, hogy nehezen viselem a tömeget. Ez biztos furán hangzik, amikor Budapesten töltöttem 20 évet. Jó, még nem, mert '94 októberétől még nincs annyi, de jobban hangzik. Miskolcon meg 30-at.
Elszemélytelenedtem. Ott a tömeg nem egy lélegzet, egy gondolat. Itt ez más.
Bigus nénivel ültem kinn a bejárat előtt a padon, és úgy hallgattuk a beszédeket. Megsúgta, hogy harminc éve ő festette ki egyedül a templomot. Megdicsérte az íróasztalkámat. A padon az egyik lábam bokáját feltettem a térdemre, és ezen a háromszögön megállt a kemény fedelű irkám. Így gépelek most is. Ha elzsibbad, lábat cserélek.
A fényképező gép pittyent minden fényméréskor, meg zárhangot utánzott exponáláskor, ezért kimentem megnézni, hogy lehet lekapcsolni. Meghőköltem, mert volt aki nem jött be. Vagy négy-öt ember üdvözölt az ajtó előtt.
Amint kikapcsoltam a hangokat jött az énekkar. Őket is megörökítettem. Akkor be is mentem a templomba.
Péter felesége igazítja, vezényli a kórust. Komjáti református és katolikus közössége nem különül el. Együtt énekelnek. Szépen.  Látszik a munka benne. Páran a nagyobb hangközök váltásakor elhalkulnak, megijednek, de nem tűnt hamisnak senki.
Péterke az anyja mellett állt. Róla nem sikerült a felvétel. Nem vakuztam, de ennek a pici gépnek kevés lett volna a fénye ekkora térben. Vagy jó valami, vagy nem. Inkább többet csattogtatok, majd válogatok.
A evangelizáció végén Bigus néni elköszönt. A két egyházfi kijött, és rajtam kezdték a kézfogást. Most mondtam ki először a köszöntésüket: "Áldás békesség!"
Utána kiálltam a bejárattal szemben, és minden kilépőről igyekeztem megőrizni egy pillanatot.
Megvártam Pétert, elmondtam neki, hogy kész a két harang, ő pedig bemutatott a korábbi polgármesternek. A párja Melinda barátnője. Ő már tudott rólam.
(Melinda a budafoki szomszédasszonyom és unokatestvérem)
Pár perc bájcsevely után hazaballagtam, és emésztgettem a hallottakat.
"A keresztény élet a rabszolgaságból a szabadságba való szűntelen átmenet az imán keresztül."
Ezt még körbejárta a Mózes kivezető példájával. Hogy kivezette népét az egyiptomi rabszolgaságból.
Itt már belegabalyodtam a témába.
Tóth Feri előadása az ószövetségi történet értelmezéséről más volt. 
Itt az idő, elő kell vennem a bibliát. Meg kell ismernem az 'eredetit', mert lehet, sőt biztos, hogy mindkettejüknek igaza van.
De tanultam én mást is korábban. Az 'Arbeit macht frei'.
Ez is szabadság. A munka is szabaddá tesz. De szabadságot ad a vagyontalanság is. Nem jut eszembe a keleti (indiai történet szereplőjének neve) szintén német szerző műve. Ha beugrik, ideírom.
A kötődés nélküli, félemektől mentes világ is szabadság. Zadig? Talán ez a neve a szereplőnek. Na ő a mai hajléktalanok gondolkodását példázza nekem.

(* Herrmann Hesse Sziddhárta. Megkerestem.) 

De menjünk vissza az imára.
Amíg valaki imádkozik, a godolatai egy irányba rendeződnek. Kiszabadul a mindennapok nyűgéből.
De ha éppen nem nyűgöt cipel. Mert a munkája vagy a kedvese, hobbija foglalja le, és minden rendben van, vagy mondjuk ura a saját kozmoszának?

Na megjött Nufi, később folytatom.... ha tudom.

2013. augusztus 27., kedd

Élményhömpöly

Végre mindkét harang teszi a dolgát Becskeházán.
Hétfőn a nagy harang gyógyult meg. Kedden a kicsi is újra erőre kapott. A nagy harang diódáit 400V-osra cseréltem. Eredetileg 120V-osak voltak a graetzben, és az nagyon kis tartalék, mióta felemelték 230V-ra a hálózati feszültséget. A Komjáti katolikus templomban is cserélték már. (Ott még eredetire.)
Tegnap Nufi biciklijén tettem meg az utat. A múlt heti kirándulás nem tett jót az enyémnek. A szántásban megakadt kerék megütötte a vázat, és az alsó rúdja reped, a férfi biciklikre jellemző összekötő pedig elgörbült. Lehet, hogy vázcsere lesz. A cső is rozsdás, még átgondolom, érdemes-e 'patkolni'. Szép már biztosan nem lesz akkor sem.
Itthon befűtöttem jól a 'masinát' - így nevezik itt a takaréktűzhelyet - és melegvízben lubickoltam le magamról a koszt. Estére pedig igazi Tropfehérkének öltöztem. Úgy mentem a templomba.
Készítettem magamnak füzetet, fényképező gépet, legyen mivel leküzdeni a zavaromat. Jól is jött. Akkora tömeg ömlött a templom felé, hogy már megfordult bennem a menekülés gondolata. Ez nem az én világom. Én csak egy-két emberre vagyok hitelesítve.

Megláttam Pető bácsit, megbeszéltük, hogy majd hozzá csatlakozom.  Az ő feledata ki-bekapcsolnai a harangokat. Ha jól vettem észre, akkor először csak egyet-egyet indít el, és az esemény kezdete előtt mindkettőt megkongatja.
Egyre több ismeretlen arc között ott voltak Erzsi néniék, Mari néni, a szomszéd Valika, Jolika is bebicajozott a háromkerekűjén, de jöttek Szögligetről is meghallgatni a görög katolikus parókust. Ilyen címet írtak a meghívóra Martincsák László neve mögé. Edelényből jött evangelizálni. (Remélem, jól használom a kifejezést.)
Ahogy nőtt a tömeg, és úgy húzódtam be Péterék kertjébe. Közben fényképezgettem. Sok-sok bicikli  állt már köröttem. Beállt egy kocsi is, és  a sok bicaj közé. Péter is előkerült. Jött ki a templomból, én egy fa alatt álltam, meglepődtem, hogy felém jön. Belül valami azt súgta, hogy ez érzéki csalódás. Gyors kézfogás után tovább robogott az autóhoz, és fogadta a vendégelőadót. :-) A megérzés pontos volt.
A tömeg pedig csak gyűlt... gyűlt. Megtöltötte azt a kis templomot.
A jónép utolsó fecskéi szállíngóztak be. A vendégpap is 'munkaruhát' húzott, én pedig vártam Pető bácsit, hogy majd mellé ülök.
Péter mutatott, hogy előtte..., és adott  tanácsot, hogy ne a nők közé üljek. Pető bácsi mögöttük jött, mégis volt lehetőségem előre engedni mindenkit.
Megálltam a  bejáratnál.Ott fogott meg a rögzítő fék. Én is láttam majd' mindenkit, engem is láthattak, és fényképezhettem.
A műsor a miatyánk elemzése volt. Másfél oldalt körmöltem a füzetembe róla. Felfedeztem a két pap közötti különbséget. Péter behunyt szemmel belehintázza magát a mondandóba, és érzelemmel beszél, Az edelényi pap körbenézeget, egy-egy ember szemébe nézve élvezi a tömeget. Péter odalenn az asztalnál, László a szószékről.

...
folyt később új bejegyzésben.

2013. augusztus 26., hétfő

Meghívó

Tegnap végre elcsíptem Pétert, és elmeséltem neki, megvannak az alkatrészek.
Szombaton dél felé meghozta a futárszolgálat. Bekaptam anyu süteményét, majd leszaladtam Szendrőbe sorkapocsért. Ez oda-vissza negyven kilóméter körül van, és mire felmálházok meg átgondolom, mit vigyek magammal, már kifutok az időből. Úgy döntöttem, teszek egy kört. Megnézem a Rakacai tavat, és Ardó felé megyek vissza.
Meg is kérdeztem a boltban, van-e Szendrőből is út, vagy csak Szalonnán tudok átvágni.
Szalonna volt a jó megoldás.
Meszes, Rakacaszend, Rakaca, Viszló, Tornaszentjakab, Bódvalenke. A határ mentén bő 80km-es körút. Rakacán egy hosszú hajú sráctól kaptam kölcsön pumpát, mert lassúdefektes a hátsóm. (A kútnál ragasztott autóbelsőt ellenőrzott a vízbe nyomva a karikát. )Ott ittam vizet, meg Viszló után egy vackorfa alatt belakmároztam, és hoztam magnak valót belőle. Pont jókor, mert emelkedő következezett.
Sajnos most nem volt nálam gép, ott nem készültek fotók. A Becskeházi elágazásról  - útba esett - rakhatok fel képet.

Megkértem még - Pétert - , hogy hadd készítsek felvételeket a komjáti református templom belsejéről a felújítás előtt. Sajnos a gép 640x480-ban maradt, ezért a kis felbontás. Oda kellene jobban fgyelnem. Sebaj, majd megismételjük.
Még megosztottam élményeimet az indián nyelvet kutató fickó jutubis előadásáról, aki 20 évet töltött Kanadában, és felfedezte, hogy Amerika őslakói szintén ragozó nyelvet beszélnek, és még nyelvrokonságot is talált a számjegyekben, más szavakban, hanglejtésben, énekekben... itt-ott. Azóta még a genetika is igazolni látszik őt.
Nekem ez mind újdonság, mint a fény-játékok értelmezése a templomokon, és a vallások összefésülése a hiedelmeken, meséken,  mondákon keresztül.
Ez Péternek nem újdonság, nekem az.
Kaptam tőle meghívót a jövő hétre. Evangelizáció. Egy héten keresztül minden nap más egyházi gondolkodó mesél majd itt a templomban.
Hm.
Elmenjek? Fogas kérdés.
Most összepakolok, és irány Becskeháza, de még megy a hasam, és amíg ki nem ürül, nem ülök fel a nyeregbe.

2013. augusztus 25., vasárnap

Gyűrűs galaxis - spirál galaxis

Hm.
Pap Gábor előadásában e két  kifejezés az életre gyakorolt hatását elemzi egy videoban. A gyűrűs galaxis félelmetes, a spirál az energiát adhat.Mi ütötte meg a fülemet?
A tekercs.
Ha a transzformátoron spirálisan tekerjük a vezetéket, akkor a kapcsokra vezetett árammal mágneses teret hozunk létre. Egy másik tekercsben - (spirálban) - fémes kapcsolat nélkül is megjelenik az elsőre kapcsolt feszültség egy része, vagy a többszöröse is.
Ha bármelyik spirálban zárlat keletkezik, azaz egyetlen körben zárul a betáplált energia, akkor a transzformátor melegszik, a tekercs  előbb-utóbb leég.
Tehát a gyűrűs galaxis veszélyt jelent az emberekre. Rövidre zárt áramlás. Csak szívja és megsemmisíti az energiát.
Az ember élete a mozgás, ami megfelel az áramlásnak. A körjárat a napi ritmusunknak, s a spirálunk menetemelkedése az idő.
.....
semmi,,, semmi.. Csak gondolkodtam, és kihallatszott..

2013. augusztus 23., péntek

Pár napnyi csönd után

Mostanában talán túl sokat voltam magammal elfoglalva. Hallgattam a jutubi filmeket, és töltődtem a mondákból felépített tudások, világképek sokaságából.
Volt nálam tévé, aminél újra megjártam a megoláshoz vezető út göröngyeit. Mikor már azt hittem, eldobhatom a csavarhúzót, s a szkópzsinórt is szögre kell akasztanom, megjött az 'energia'. Megtaláltam a javításhoz szükséges állapotot, és meglett a hiba oka is.
("Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni")
Két nap áramszünet is volt. Karbantartás a hálózaton. Ezalatt szilvaszedés, istállóaajtó helyreállítás, palacsere a tetőn. Kínlódás, mert amikor verset ír az ember, valami mást lenne jó csinálni. ... szabadon József Attila nyomán.
Tegnap már bezsongtam, és menni akartam Péterhez. Nyafogni, hogy nem akar jönni a triak meg a dióda a haranghoz. Többször is elmentem az udvaráig, de mivel a kopogtatásra nem nyitott ajtót, tovább nem jutottam. Lehet, hogy elég lett volna a kilincset lenyomni. Nem tudom. Lehet, hogy ez jelzés.
Most - pár perccel ezelőtt - csörgött a telefonom. A futárszolgálat hívott, hogy itthon vagyok-e.

Valahogy az idegeim feszíthetőségét próbálja ez a világ.  Persze még nincs a kezemben. Csak megérkezett a megnyugvás. Jön az alkatrész. 

2013. augusztus 17., szombat

Kirándulás


Ma úgy indultam Becskeházára, hogy égni fogok. Nem jön a triak és dióda a héten. Azt írta a kereskedő, hogy az egyik tétel nincs raktáron, csak a jövő hét közepén lesz.
A jövő héten ugye aug. 20. Az ünnepek... én meg amikor a visszaigazolást megkaptam a megrendelésről, máris bejlentettem, hogy e hét végén szólni fog a harang.
Felfújtam a kerekemet, és suhi....
Gyula bácsinál - a templommal szemben lakik - van egy csirip-jelző - csegő gyanánt - , de előre szoktam szólni.

Hangosan, hogy jövök.


Most megakasztottam a főzőcskében.
Elmondtam, milyen híreket kaptam, és ő rákérdezett, hogy vajon meg tudom-e csinálni harangot.
Visszakérdeztem: - Ha én itt az interneten is mesélek a javításról, vajon bohócot csinálok magamból annyi ember előtt?
Utána készítettem pár fényképet róla a kis virágos kertjében.

Amint kiválogattam, őt is bemutatom.  (Lassan beérem magam.)

Nufi jelezte, hogy a templom is érdekli. Arról is készült kép.


Rákérdeztem, a Becskeházáról kivezető út hová vezet. Azt mondta, Szentandrásra.
No az út a falu határában kétfelé ágazott. Földút mindkettő. Az egyenesen haladó mellett magas fák jelezték az irányt, az inkább Rakaca irányába mutatott. A másik jobbra,  az erdő felé haladt. Ezt választottam.

Hamar le kellett szállnom a bringáról. Ismét elágazás következett. Megint a belső iránytűm szerint döntöttem. Hegynek fel. Mellettem szántásban haladt egy traktoros. Gondoltam, megkérdem, de sokkal gyorsabb volt nálam, hát végiggondoltam, amit most hallottam.

A jóistenhez mennek a zsidók, hogy küldjön nekik esőt végre, mert kiszáradnak a földek, éhen hal a falu. El is jutnak az úr színe elé, és térdre vetik magukat, úgy esdekelnek.
A jóisten azzal fogadja a küldöttség szónokát, hogy
 - Ide figyelj, te rabbi! Nem bízolt te bennem.
 - Jaj, dehogyisnem, hát miből gondolja az Úr?
 - Nem hoztál esernyőt.

No, én bíztam az iránytűmben, és bele a bozótosba.
Aztán fal. Mármint áthatolhatatlan tüskebokrok, alul némi vadnyom.
Jobbra tisztás, és nehezítésnek néhány pőcsik.
A tisztás túlsó oldalán magasles.
Megmásztam.

 Csináltam képeket.


A tisztás jókora lejtőn folytatódik a Bódva völgye felé.
'De nekem  az kell!'
Be a bozótba ismét. Vagy 100-150 lábnyi bozótos után ritkult a növényzet, és már járható lett az erdő. Később keréknyomra is bukkantam. Ez az erdészek útvonala, és a következő irtáson ismét ráláttam a Komjáti fölött húzódó hegyre is. Körülbelül Bódvalenke fölött lehettem.

Az a völgy másik partja.  Az irány jó, mehettem tovább.

Aztán kibukkantam a szőlőmáj fölött.

Szemben Tornaszentadrás és fölötte az Esztamos megharapott hegye - úgymond - vállon veregetett. Jó volt megérzés.

Kaszálón csurogtam lefelé, és később befüvesedett szántáson. Vagy kétszer kivette a kormányt a kezemből egy nagyobb rög, de visszaültem.

Jól bírja a bringám. Igaz, lesz mit igazítani rajta.
Hazáig a gáton jöttem. Itthon pedig várt a reggel megfőzött teám, és...
pár perc múlva a Csinos fiúk, majd anyu telefonált, és János is bekukkantott.
Eddig ennyi.
Még főzök ebédet, aztán jöhetnek a fényképek. 

2013. augusztus 16., péntek

Elromlott

... a fényképező gépem. Pedig úgy örültem neki eddig.
Minden homályos.
Már a gólyás képeknél kiderült, hogy nem az igazi, de most minden képem vacak.
Tudom, garis, de a csalódás járja át a szívem, és lehet postázni, meg egyéb kellemetlenségek. Csak Budapesten van javító szervizük.
*** HUHU***

Meggyógyult.
Kaptam az elektrotanyán egy infot. Bevallom, kerestem előtte is, de nem voltam elég kitartó.
Van gyári értékek visszaállítása menüpont. Ezek az okos készülékek már csak olyanok, mint a vindóz. Újra kell indítani.
 

2013. augusztus 14., szerda

Impulzus üzem

Az impulzus görög eredetű szó, lökést jelent.
Így maradt meg a fejemben az iskolai tananyagból. Persze az elektronika külön ágát jelöli az impulzustechnika.
Egyébként a szervezet erőforrásait is lehet tágítani ilyen módon. Az 'emberfeletti' erőfeszítések között pihen a szervezet, és újra használható lesz.
Most például a tegnapi felpörgésem lihegem ki, de itt vannak anyuék is, és az is másfajta figyelemösszpontosítást igényel.

Például a múlkor arról nyafogtam, mennyire nem figyel rám az anyám, amikor mondanék valamit, és a mostanában hallgatott előadók - nem ismétlem a nevüket, majd csinálok link-csokrot, és kiteszem oldalsávra, ha el nem felejtem.
Az egyikük elemzett egy amerikai filmet, amiben egy professzort a saját alkotása - egy robot - akarta meggyógyítani, és az elhessentette magától. Az ő ideje lejárt.
A rendszere korhadt, nem alkatrészcserés.... mondhatnám.
Az én anyám is szinte csak  egyirányú kommunikációra hajlandó. Meghallgathatom, mit akar ő.
Végülis a többi előadó is arra lyukadt ki, hogy az isten a maga képmására teremtette az embert, és ha már mi is teremtőkké váltunk, akkor csak az utód felé lehet hatásunk. Visszafelé nem. Nincs visszacsatolási pont. Vagy ha van, az nem hozzáférhtő, a belső szabályzó mechanizmustól függ. Engedélyezi, vagy nem.
Nekem ost ráült egy angyalka a fejemre, és itt lóbálja a lábát a szemem előtt. Legszívesebben ledőlnék szundítani. Aztán újra felpörögnék.
Aztán kiveszem az Erzsi néni szétszedett óráját, és megnézem a csengőt rajta.
Most elegendő hallgatott szöveg van a fejemben. Fel kell dolgozni.
 ....
Még valami. Ez persze nem  az én felfedezésem, csak én is rácsodálkoztam.
Egy öreg pap szövegét - (Gál Péter) - vágták össze a Szántai Lajos és Pap Gábor rövid videojával. Az öreg olyan fennsőbbséges hangnemben beszélt, amit nagyon régi szinészektől hallottam eddig csak.
Érdekes.
Érdekes, egy öreg ember, mennyire elszakad a környezettől. Az a tisztelet sincs benne, hogy a másik munkáját legalább értelmezze. 
Persze értem. Felfogtam. A 'jövő nemzedéke' (ld. Heribert Illig) már nem tud hangot találni egy  vénemberhez,  de Papp Gáborék nem az ő 'teremtményei'. Ha nem is az ő korosztálya, azért nem lehet nagy korkülönbség.
Hm.
Jó lenne megőrizni a a kíváncsiságomból valamit öregkoromban is! 

2013. augusztus 10., szombat

Újabb hatások


Géczy Gábor a Síppal dobbal nádi hegedűvel előadásában elejtett egy nevet. Rákerestem. Ismét egy gondolkodóra bukkantam.
Érdekes, hogy őket hallgatva-nézve már felsem merül bennem a hivatalos médiumok nézegetése.
Nem öt perc, és ma rádiójavítás közben végighallgattam.
Valójában a rendszerszemlélet az újdonság. Ha jól sejtem, tanárember, és  olyasmit érzek rajta is, mint a zenészeken. Amíg 'be nem melegedik a fejük' , kín szenvedés a toprgásuk - bár pont Géza az, aki erre fel is hívja a figyelmet - aztán jön a 'lebegés'.
A Tisza kanyargásából levezetett ártéri gazdálkodás megfűszerezve mesékkel, kis történelemmel, nyelvészettel.
Egy kecskéről szóló sumér monda első mondataiból kiderül, hogy a Lúdas Matyi ikertestvérét meséli el, és ebből is le lehet vonni következtetéseket, majd visszavonulót fúj, és az értelmezést a hallgatóra bízza.
Ezt hívják szónoki képességnek? Erre nem vennék mérget, de nehéz utána önálló gondolatokat megfogalmazni. Korai is még billentyűzetet ragadnom, inkább a közelmúltat dokunemtálom a naplómban.
Tegnap eőtt kértem Feritől vídia hegyű fúrót, hogy felbicajozzak Becskeházáta.  Sehogy sem fért a sok szerszám a bringámra, és közben jöttek a Csinos fiúk - ez vezetéknév - a számítógépükkel, cseréljem le a külföldi oprendszerüket magyarra.
Másnapra ígértem. Átmálháztam a holmim Nufi biciklijére. Azon meg úgy rázta a fenekét, hogy csak a Malomig jutottam, inkább megfordultam, és elhoztam a gépet 'újrahúzni'.
Reggelre meg is voltam vele.
Délelőtt bújtam a triakról szóló infókat, és kibontottam egy nagyobb tekercs vezetéket. Ezt úgy örököltem, hogy rengeteg vége volt, de van benne több hosszú is.
Gondoltam, erre fogom bízni a vezérlő feszültséget a két harangnál. Nincs nagy áramra szükség, az elfúrt madzagok helyére könnyeb behúzható, és rézből van, azaz forrasztható.
Kora délután, úgy 3 körül újra útrakészen megálltam a kút mellett. Vizet szoktam vinni, ha a nagy meleg miatt túlhevül a fejem, akkor zúdítok rá. Persze most sem volt rá szükség, de biztos, ami biztos.
Két fekete kendős néni szólított meg, és próbált lebeszélni az útról. Túl meleg van, de bennem most érett meg az indulás, ilyenkor már lendületben vagyok.
Lassan haladtam. Már csak azért is mert nem fújtam fel teljesen a kerekem, a pumpa pedig a málha legalján volt, be-beütött a ráfba egy nagyobb útburkolati hiba.
Megkerestem Gyula bácsit, és elkértem a kulcsot.
Klimatizáódásnak kibontottam újra az induló vezetéket, és megkerestem egy szinttel feljebb a beérkezőt. POntosítottam, milyen vezeték mivel találkozik.
Viszont kiderült, hogy az elfúrt vezeték a villanyvilágításhoz tartozik, azaz nem okozhatta a triak zárlatát.
További visszarajzolás következett. Az automaták burkolatát levéve - ha hatásvadász akarnék lenni, azt írnám, hogy megállt bennem az ütő, de nem vagyok, ezért - kiderítettem, a 15A-es automata látja el a feladatát, a 9A-es át volt kötve.
Az átkötött helyére csokit (sorkapcsot) tettem, és a 15A vezetékeire védőcsövet húztam. 
Jöhetett a fatipli bevésése.
Az első fúrás azonnal leverte az automatát. Püff, mg jó, hogy vittem bontókalapácsot is. Kiderült, hogy ezután is csak háromcsavaros rögzítéssel lehet feltenni a guman táblát. Valamivel betömöm a veszélyeztetett lyukat.
Újabb felfedezésem, mennyire belassul a gondolkodásom a melegtől. Nem véletlenül hűtik a mikroporocesszorokat is. A programozók is légkondizott helyen dolgoznak.
Eddig attól féltem, hogy bringázás közben kapok hőgutát, ehelyett ott voltak inkább gondjaim, ahol gondolkozni kellett.
Bevéstem, begipszeltem a fatipliket, és a haranghoz felvittem a hosszabbítóval a forrasztó pákát.
Az új triakot nem lehet felfogatni, a páka vége oxidos volt, nem volt nálam reszelő, az előtét ellenállást felcsavarozni még sikerült, de nem értem fel a sorkapocsig, létra most nem volt.  Soroljam? Minek soroljam? Az 1-2 órás munkából jóval nagyobb lett, és a jövő héten még kell vennem diódákat is, és ez egy miskolci utat jelent.
Mindegy, örüljek annak, amit végeztem, még legalább két kiszállás lesz, ha a húzótekercs ép. Remélem, nem lett menetzárlatos, mert úgy vélem, hogy az előtétnek alkalmazott cekasz akkor elégett, vagy legalábbis izzott volna, és annak a harangnak a diódáit jónak mértem.
Este még megtaáltak a fiúk, hogy igértem nekik számítógéphangfalat, de csak az egyik hangszóró volt jó, ezért nem adtam oda.
Mondom, holnap, de nekik sürgős volt. Nincs tévé, valamit kell.... mindegy, gyerekek.
Itthon megnéztem, nem a kábel, hanem hangszóró, és eszembe jutott, van itt egy rádiómagnó, amiben minden rossz volt, és Doditól jött. Dodinak akkor adtam helyette másikat, ebben ép volt a két hangszóró, és az pont jó. Ráforrasztottam a madzagot,, fixre csavaroztam a kazettaajtót, ami mindig kinyílt, kipróbáltam és már jöttek is érte.
Mondom, megoldottam, de nem magszokott módon.
Az egyik srácból kitört :

"- Bazmeg, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!"
Olyan természetesen szakadt ki belőle, hogy jól esett hallani. :-)
Este pedig becsobbantam a műanyagkádba, és nem kellett altatót énekelni senkinek.

2013. augusztus 8., csütörtök

Dög meleg van

A tegnapi napon használhatatlan voltam, amibe belefogtam, inkább félretettem.
Voltam Becskeházán a vezetékelést lerajzolni, lefényképezni. Ez még kedden történt. Vissza is rajzoltam, és még jó, hogy fényképeztem is, mert ott a toronymelegben hagytam ki részleteket.


Megjöttek a triakok a haranghoz. Ugyan én kitöltöttem, hogy a postacím Komjáti, és nem Budafok, de ez csak arra volt jó, hogy a számlát a komjáti címre írta a kereskedő.
Még 450Ft. postaköltség.Összemérhető az alkatrész árával.

A kóvájgások közepedte - lehet, hogy a kávééhség is hozzátett - bukott le a fejem, és 10-20 perceket aludtam is. Lehoztam a padlásról egy hősugárzót tesztelni. Persze nincs 4db akkora diódám, ami azt elbírná, hát lámpára cseréltem a műterhelést. Először 40W, majd 3db 40W-os került rá,
Adtam a triac-nak 2k-ról gyújtást, de nem csinált semmi. A háromlámpás megoldásnál a műszer tapintó érintésére fel-felvillant a fény.
Visszamásztam a tetőre, mert volt ott pár fényerőszabályzós villanykapcsolóm. Egy jó - még Miskolcról hoztam el, amikor a lakásom eladtam - és két rossz.
A rosszba bepróbálva a triakot egy-két húzás után elszállt. Nem örülök neki, de számítottam is rá. Többet rendeltem. A triakos könyvem Budafokon, most a neten keresgélek hozzá irodalmat. Szeretném nem túlbonyolítani a rendszert. Láthatóan tíz évnél is többet működött javítás nélkül, olyan rozsdásak a kontaktusok. Akkor ez a kapcsolás jó lehet.

2013. augusztus 6., kedd

Figyelmek és figyelmetlenségek

Az esküvőnket megünnepelni felmentünk Lillafüredre, a Tókert étterembe.
Ebéd után anyu még húzta az időt. Menjünk fel a parkba. Ott leültünk egy padra, és előttünk egy öreg néni toporgott. Nekem nem tűnt fel, anyu pedig figyelni kezdte.

A néni téma lett, hogy felvett valami élelmiszert. Laci bácsi felajánlotta, adjuk oda a briósát, anyu pedig fogta a táskáját, és meghívta fagylaltozni.

Sokat nem beszélgettek, szűkszavú volt a néni. Én még azon tűnődtem, nem fog-e megsértődni, de anyu virult, annyira örült, s kb. egy órácska után hazatérhettünk.
Nekem nehéz volt a gyomrom. A nagy pulykaszelet után Laci bácsi csülkéből is jutott a tányéromra, mentem volna tovább Komjátiba, de anyu meg Laci bácsi mindenfélét kitalált, csak menjünk fel.
Tudtam, ezt már nem úszom meg, biztos lesz még torta, vagy krémes, vagy amivel készült, ez az ő napja is, menjünk.
János és Erzsike várt. Ők is gratuláltak. Volt torta, sültkacsa, pezsgő, limonádé - a fiúknak, mert mi vezetünk, a jogsi pedig fontos.

Utána hazatértünk, Nufival megmásztuk a hegyet, volt szalonnasütés, és szilvaszedés, meg hallgattuk Géczy Gábor előadását.

Azóta visszaraktam Erzsike néninek az régi ajtaját.  Tényleg két napi küzdelem volt a 30-40 celsiusban. Most végre nem súrolja a földet, és zárható is kilinccsel és kulccsal is.
Még a keretbe alécek nincsenek felszögelve. Ahhoz még veszek tetőlécet. Most a nyári hőségben nincs jelentősége.
Este még rákerestem a haranghúzó  tekercsre, és találtam riportot. Eddig jól fejtettem meg a lényeget.
Tegnap reggel kiporzottam fél kilencre az állomásra, de nem jöttek anyuék. Felhívtam. Tényleg nem.
Ma jöttek.
Anyunak jár a kávé az érkezéshez, adtam neki 2 percet, de kevés lett. Mire elzártam a gázt a főző alatt, meg kirobogtam az állomásra, már itt voltak az utca elején.
Mondom Laci bácsinak, hogy reggel a fogmosó poharamat kimostam a hideg zsíroldóval.  Az felmarja a lerakódást, és újra tiszta lesz a műanyag....
... A folyadékot pedig a gang szélét szegélyező téglák közé öntöttem. Már kikopott a fuga, de még nem esett ki. A lépcsőn ugráló békát pedig bedobtam a szőlő alá az árnyékba.
Átöblítve pedig a poharat megint a résbe ürítettem. Ekkor már észrevettem, hogy újabb breki mosódott ki a résből. Szegénykém nem bírta a vegyszert. Nem volt szándékos.

Laci bácsi már a pont pont pont -nál közbevágott, hogy nem érdekli, mit is akarok mondani. Inkább rámutatott az utca egyik kerítésére, hogy ott nő egy tök a fonatba kapaszkodva.
Ilynekor már kellően feszült vagyok, és hallgattam tovább a két öreget, majd ismét próbáltam egy mondatot kiejteni a számon, amit anyu szakított félbe. Jelezte, hogy ez sem érdekli.

Jó. Előre mentem, és kinyitottam a kaput, kitöltöttem a kávét. Elpakoltam az élelmiszert, amit hoztak, és most le fogok higgadni.
Kapcsolási rajzot állítok össze a haranghúzó áramkörről a fénykép alapján.

2013. augusztus 4., vasárnap

Elment Nufi

Keresem a helyem ismét. Ezek ilyen napok.
Feldugdostam a wincsiket, és összehúzom egy könyvtárba a szerte kolbászoló képeket. Ma reggel nem is jelentkeztem be a szkájpba időben.
Tegnap Nufi levelét osztottam meg bejegyzésént, Szépen összeválogatta a picassa albumába a fényképeket. Nekem még van mit tanulni az új fotómasinámon. Sok kép lett homályos. Állandóan váltani kéne az ikonjai között, vagy megszokni az automatikát.
Meglátjuk. "Valamelyik jó lesz."
Meghallgattam pár előadást még a magyar honfoglalást kutató régészektől. Pap Gábor és Bakay Kornél felvételei az jutubin.
Nekem ez most nagyon új. Amikor nem vettek fel a KLTE-re Debrecenbe - mert keveset tudtam, semmi politika - akkor megszakadt a történelem iránti érdeklődésem. Volt sok más, ami fontosabb volt. Most megint diáknak érzem magam. Persze azt is tudom, hogy ma minden a globalizáció felé sodorja az embereket, és városokba sűrítve gondolkodásmentes masszává idomítja egy pénzketrecbe szorítva úgy, hogy senki.  de senki sem lehet tisztában az általa létrehozott bárnimek valódi értékével.
Most pedig pár öreg bácsi a népmesékre, az ásatásokon lelt művészeti alkotásokra mutogat, belőlük idézget.
A szavainkból találja meg az utat a teremtőhöz, és a nyelvünk mássalhangzóiból dominózza elő magánhangzócserékkel az ősvallásunkat,
Nem is tudtam, hogy a katolikus egyház például fellépett ellenük.
Pedig úgy tűnik, a nyelv akkor is megőrizte, a mondák, népmesék így is életben tartották a kultúrát, amelyet egységesített a kerestény massza.
Világos, hogy sok embert, közös jelrendszerrel lehet hatékonyan irányítani.
Két alapállás. Két felfogás. Ráadásul a hatalom bizsegető érzése sötét szobába képes térdepeltetni erre az időre a szeretetet is.
Pedig a szeretet az önvédelem legfontosabb eszköze.
Elég egy egyszerű példa. Ha megsimogatok egy macskát, akkor nem sérülök, ha megverem, belémkarmol.
Semmi bonyolult hasonlat.

2013. augusztus 3., szombat

Esküvő

Kedves Szeretteink és Barátaink!


Örömmel tudatjuk Veletek, hogy kapcsolatunk tizedik, életünknek pedig negyvenegyedik illetve ötvenedik esztendejében,
folyó év július havának harmincegyedik napján,
a Bódva völgyében, Szendrő városában házasságot kötöttünk.
Hálát adunk Istennek és köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezt az ünnepet lehetővé és örömtelivé tették számunkra.


Az alábbi linken láthattok néhány képet az egyszerű szertartásról és a hozzá kapcsolódó néhány napos utazásunkról, melynek során ismét visszatértünk a Gömör-Tornai karsztra, kedves falunkba, Komjátiba, a környező vidékekre, és természetesen jártunk Miskolcon, Lillafüreden.
Esküvő


Erős Ildikó és Gárdus Imre