2013. augusztus 31., szombat

.

Volt egy munkahelyem, ahol ünnepnapot bedolgozni egyedül voltam. Azon a napon mindenki szabit vett ki, és a főnök is késve jött, én telefonáltam rá egy órányi fagyoskodás után. Rám is förmedt, miért nem hamarabb.
Mert nem akartam megbuktatni a kulcsos embert, hátha elaludt.
Ezen a napon a reklámrádiót végre elcsavarhattam, és valami ritka unalmas adót találtam. Ha jól emlékszem, Mária rádió volt.
A rendkívüli az volt benne, hogy az üdvözlégy  Máriát mondták újra és újra. Ez biztos olyan, mint a mantrameditáció, hogy a szavak már elveszítik értelmüket, és marad a ritmus, marad egy félálom állapot, nekem pedig biztosította, hogy a főnököm is bezárta az ajtaját, rakhattam össze a füstölésmérőket. Állítgattam a célműszerekkel  megfelelő paramétreket, és ment is a nap.
Volt, hogy otthon is ráhangoltam azóta az adóra, de annyit nem szólt egyfolytában. Igaz, van más műsoruk is.
Itt mostanában megy a számítógép, és töltődöm a jutubis filmekből, nem hivatalos médiaelőadóktól. Némelyikre már ráismerek, hogy hallottam, vagy több előadásban is szerepel ugyanaz a szöveg.
 Ma pedig sütött a nap, kiültem a gangra, és bedugtam a rádiót, ami szólni szokott itt időnként, és elborzadtam. Pedig ez annyira érzéketlen, csak a Kossuth jön zajmentesen, amit nem reklámrádiónak ismerek.
Tévedtem. A Molnár V. Józsi bácsi hipnotizáló előadásai élvezhetőbbek a leg-leg-leg adónál.
*

Szombat.
Ma jöttek anyuék.
Laci bácsi készül a kórházba. Még hétfőn lesz egy vizsgálat. A sok CT, és egyéb lábon bejáró vizsgálattal simán lebontják a (lelki) tartását.  Ebben az országban már sikerült mindent emberi mérték fölé optimalizálni.
Laci bácsi beteg. Van valami daganat a végbelében, és ki kell operálni. Ez a megállapítás, tehát minél gyorsabban túl kellene esni rajta. Be a kórházba, ott vérvétel, ilyen-olyan képalkotó helymeghatározó vizgálat, és zutty, be a száloptika, nagyfrekvenciás kés, és elsütni a keletkezett sebet, aztán megmondani, mit nem szabad enni neki, és mit változtasson az életmódján.
Ehelyett járatják, és szuggerálják a rákot belé. Ő pedig felemészti magát.
Szeretnék jót káromkodni, és átállítani a paleo életmódra, meg ideköltöztetni a várostól távol - de nem egy házba velem, az azért sok volna - aztán szépen visszatérne belé az életerő.
Ehelyett harcolhatok anyuval, hogy a mikroba ne tegye a neki szánt ételt műanyag edényben, mert pont az ott keletkező gőzök tűnnek a ráksejtek elburjánzásához a legjobb táptalajnak.
Persze anyu most is letorkoll, mert mit számít? Én csak egy kis hülye kölyök vagyok most is.

2 megjegyzés:

MJ írta...

:) A gyerek az mindig is gyerek marad. :)

Hanczur írta...

... de most elértem, hogy porcelánba tette a melegítenivalót, és úgy dugta a mikroba.