2013. augusztus 4., vasárnap

Elment Nufi

Keresem a helyem ismét. Ezek ilyen napok.
Feldugdostam a wincsiket, és összehúzom egy könyvtárba a szerte kolbászoló képeket. Ma reggel nem is jelentkeztem be a szkájpba időben.
Tegnap Nufi levelét osztottam meg bejegyzésént, Szépen összeválogatta a picassa albumába a fényképeket. Nekem még van mit tanulni az új fotómasinámon. Sok kép lett homályos. Állandóan váltani kéne az ikonjai között, vagy megszokni az automatikát.
Meglátjuk. "Valamelyik jó lesz."
Meghallgattam pár előadást még a magyar honfoglalást kutató régészektől. Pap Gábor és Bakay Kornél felvételei az jutubin.
Nekem ez most nagyon új. Amikor nem vettek fel a KLTE-re Debrecenbe - mert keveset tudtam, semmi politika - akkor megszakadt a történelem iránti érdeklődésem. Volt sok más, ami fontosabb volt. Most megint diáknak érzem magam. Persze azt is tudom, hogy ma minden a globalizáció felé sodorja az embereket, és városokba sűrítve gondolkodásmentes masszává idomítja egy pénzketrecbe szorítva úgy, hogy senki.  de senki sem lehet tisztában az általa létrehozott bárnimek valódi értékével.
Most pedig pár öreg bácsi a népmesékre, az ásatásokon lelt művészeti alkotásokra mutogat, belőlük idézget.
A szavainkból találja meg az utat a teremtőhöz, és a nyelvünk mássalhangzóiból dominózza elő magánhangzócserékkel az ősvallásunkat,
Nem is tudtam, hogy a katolikus egyház például fellépett ellenük.
Pedig úgy tűnik, a nyelv akkor is megőrizte, a mondák, népmesék így is életben tartották a kultúrát, amelyet egységesített a kerestény massza.
Világos, hogy sok embert, közös jelrendszerrel lehet hatékonyan irányítani.
Két alapállás. Két felfogás. Ráadásul a hatalom bizsegető érzése sötét szobába képes térdepeltetni erre az időre a szeretetet is.
Pedig a szeretet az önvédelem legfontosabb eszköze.
Elég egy egyszerű példa. Ha megsimogatok egy macskát, akkor nem sérülök, ha megverem, belémkarmol.
Semmi bonyolult hasonlat.

Nincsenek megjegyzések: