2013. augusztus 17., szombat

Kirándulás


Ma úgy indultam Becskeházára, hogy égni fogok. Nem jön a triak és dióda a héten. Azt írta a kereskedő, hogy az egyik tétel nincs raktáron, csak a jövő hét közepén lesz.
A jövő héten ugye aug. 20. Az ünnepek... én meg amikor a visszaigazolást megkaptam a megrendelésről, máris bejlentettem, hogy e hét végén szólni fog a harang.
Felfújtam a kerekemet, és suhi....
Gyula bácsinál - a templommal szemben lakik - van egy csirip-jelző - csegő gyanánt - , de előre szoktam szólni.

Hangosan, hogy jövök.


Most megakasztottam a főzőcskében.
Elmondtam, milyen híreket kaptam, és ő rákérdezett, hogy vajon meg tudom-e csinálni harangot.
Visszakérdeztem: - Ha én itt az interneten is mesélek a javításról, vajon bohócot csinálok magamból annyi ember előtt?
Utána készítettem pár fényképet róla a kis virágos kertjében.

Amint kiválogattam, őt is bemutatom.  (Lassan beérem magam.)

Nufi jelezte, hogy a templom is érdekli. Arról is készült kép.


Rákérdeztem, a Becskeházáról kivezető út hová vezet. Azt mondta, Szentandrásra.
No az út a falu határában kétfelé ágazott. Földút mindkettő. Az egyenesen haladó mellett magas fák jelezték az irányt, az inkább Rakaca irányába mutatott. A másik jobbra,  az erdő felé haladt. Ezt választottam.

Hamar le kellett szállnom a bringáról. Ismét elágazás következett. Megint a belső iránytűm szerint döntöttem. Hegynek fel. Mellettem szántásban haladt egy traktoros. Gondoltam, megkérdem, de sokkal gyorsabb volt nálam, hát végiggondoltam, amit most hallottam.

A jóistenhez mennek a zsidók, hogy küldjön nekik esőt végre, mert kiszáradnak a földek, éhen hal a falu. El is jutnak az úr színe elé, és térdre vetik magukat, úgy esdekelnek.
A jóisten azzal fogadja a küldöttség szónokát, hogy
 - Ide figyelj, te rabbi! Nem bízolt te bennem.
 - Jaj, dehogyisnem, hát miből gondolja az Úr?
 - Nem hoztál esernyőt.

No, én bíztam az iránytűmben, és bele a bozótosba.
Aztán fal. Mármint áthatolhatatlan tüskebokrok, alul némi vadnyom.
Jobbra tisztás, és nehezítésnek néhány pőcsik.
A tisztás túlsó oldalán magasles.
Megmásztam.

 Csináltam képeket.


A tisztás jókora lejtőn folytatódik a Bódva völgye felé.
'De nekem  az kell!'
Be a bozótba ismét. Vagy 100-150 lábnyi bozótos után ritkult a növényzet, és már járható lett az erdő. Később keréknyomra is bukkantam. Ez az erdészek útvonala, és a következő irtáson ismét ráláttam a Komjáti fölött húzódó hegyre is. Körülbelül Bódvalenke fölött lehettem.

Az a völgy másik partja.  Az irány jó, mehettem tovább.

Aztán kibukkantam a szőlőmáj fölött.

Szemben Tornaszentadrás és fölötte az Esztamos megharapott hegye - úgymond - vállon veregetett. Jó volt megérzés.

Kaszálón csurogtam lefelé, és később befüvesedett szántáson. Vagy kétszer kivette a kormányt a kezemből egy nagyobb rög, de visszaültem.

Jól bírja a bringám. Igaz, lesz mit igazítani rajta.
Hazáig a gáton jöttem. Itthon pedig várt a reggel megfőzött teám, és...
pár perc múlva a Csinos fiúk, majd anyu telefonált, és János is bekukkantott.
Eddig ennyi.
Még főzök ebédet, aztán jöhetnek a fényképek. 

Nincsenek megjegyzések: