2013. augusztus 28., szerda

Mindenki másképp képzeli el a szabadságot

Kicsi léptekkel haladok.
Nufi tegnap elmagyarázta, hogy a keresztények szabadsága, hogy ők szabad akaratukból keresztények, és az evilági félelmektől is megóvja őket.
Ez is egy megközelítés.
Én, ha valaha is eljutok az istenhitig, akkor nagyon rögös utat kell megjárnom meztéláb. Ez pedig nem a sivatag, ahol lefeljebb a forró homok égeti a talpamat, hanem mindenféle szúrós növények hazája. Az én talpamon vékony a bőr. Hamar cipőt húzok.
Nufi megfeddett, mert amivel Pétert őszintébbnek írtam le, mint a másik papot, nem is kívülállást fogalmaztam meg, hanem ítéletet mondtam.
Pedig inkább arról szólt a szövegem, hogy Péter, mint valami kagyló, belülről választja ki az igazgyöngyöt, a hitét, a görög parókus pedig egy mindentudó nagyapaként ül le mesélni az unokáinak.
Ezek az emberek közösségeket tartanak együtt, és azonos rezgésen. Ami nekem kiskoromban a kisdobos, az úttörő foglalkozásokon legyintésbe fordult, később a KISZ-ben tagdíjbefizetésben végződött, az itt közösségformáló komoly munka.
Szépsége, hogy egy keresztelőn itt mutatják be a közösségnek az új tagjelöltet, és ő búcsúztatja a távozót. Közben megpróbálja visszaráncigálni a média hipnózisából.
Ja, és ebben többnyire egyedül van. Naná, hogy kell valakire felnézni még akkor is, ha nem hús-vér létező személy.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Szerintem maradj te cipőben.
A fiam szegény beadta a derekát. Azt mondta: "te apa, baj, ha nem leszek nagy természetvédő? Inkább maradok a technikánál. Úgy érzem én technikai ember vagyok."
Ez apropó a darazsakra, legyekre, szúnyogokra.

Hanczur írta...

... pedig távolodom a várostól. Szabadabb ez a világ, ha veszélyesebb is.