2013. szeptember 28., szombat

boci

A születésnél segédkeztem.

2013. szeptember 24., kedd

Napok.., napok...

Fürdőzöm a magyar ősvalláshoz vezető úton. Kezdem felfogni, mit jelent a fény, és hogy kik is vagyunk mi, magyarok. Az én táltos csikóm, aki kivezetett a városból Nufi. Itt, ahol a természetben még elérem kézzel a gyümölcsöt, és nem pénzt adok érte, hanem leszedem az elszáradt gallyakat a fáról, és még az is engem melegít, mert elégetem a kályhában; vagy az emberek meghallgatják, ha beszélek hozzájuk, nem csak öt percük van két puszira, és közelező hogyvagymindegymitmondsz találkozókra. Tisztára az angol-amerikai életmód utánzómajmainak tűnik innét a város.

2013. szeptember 19., csütörtök

Almaecet


Ma .. meg tegnap nekiálltam almát cincálni. Lehoztam egy káposztagyalut. Kézzel tekerős, de nem az igazi.
Egész almából még csak-csak.
Utána lecipeltem a padlásról a szőlőzúzót. Ez sem túl hatékony.
A kés eddig meinegyiknél jobbnak bizonyult. Ha megfelelő kisméretű adarabokat teszek a turmixgépbe, akkor jó kis masszát kapok.
Kiürítettem a 4 literes befőttes üveget, amiben Irénkétől uborkát kaptam . (Már csak uborkalé volt benne.) Abba töltöttem nagyjából két kiló reszeléket.  Felfőztem egy teáskannányi vizet, meg két evőkanál mézet belekavartam.
Eddig itt tartok. A megecetesedéshez először ki fog forrni.Tavaly a szőlőm nyomot hagyot a falon, most is erre számítok, jövőre kimeszelem a konyhát, de innentől biztosan lesni fogom.
Alma lesz még. Alighanem keresek még egy üveget. Már kihagyom a többi fázist. Kifejezetten kés és turmixgép. A fekete szatyorban több, mint 2 kiló van, ebben biztos vagyok.

Ja, és míg el nem felejtem, találtam egy jutubis bibiliaértelmező sorozatot Szántai Lajostól. Ma egész nap ő hipnotizál. Fantasztikus, mekkora ismeretanyag kombinálódik ebben a figurában. Komolyan modom, be fogom tölteni a bolygórendszer elméletének alapjait ebbe a golyóbisba a nyakamon.

Sajnos a csillagászati program nem indul el az Ubuntum alatt. Valószínűleg Nvidia kártya kéne neki, de még este áskálódom, hátha van valaki, aki munkára fogta már hasonló vason, mint az enyém. (ATI Radeon)

2013. szeptember 16., hétfő

Vajon mi lesz a végem?

Enyhe autizmusom talán már kiderült itt többször is. Ez van. Lassú felfogásom ma megint megpiszkálta az élet.
Anyu megoszotta velem a bankszámláját. Ez nem ma történt, meg nem is nyúlnék hozzá, de ha akar valamit, azt tűzön vizen keresztül viszi. Ma azért kellett újra a bankba látogatni, hogy erre a számlára örökösödési papírt írjunk.
Ezt a bank azzal indokolja, ha anyu meghal, akkor én csak a fele pénzéhez jutok hozzá. A magtakarítása pedig a temetésére szól, azaz nem tudnám miből eltemetni, csak a hagyatéki eljárás után férnék hozzá.
Ez a papír egyik részről ingynes, de hogy az én részemről is hozzáférhető legyen a saját nyugdíjából félretett összeg, az 1800Ft.
Ezt magyarázza meg nekem valaki! Nem azt, hogy miért, hanem hogy mennyire vastag bőr kell egy ilyen költséget kitaláló ember pofájára?
De a történet folytatódott.
Laci bácsi  - anyu párja - a kórházba került. Kivették a vastagbeléből a rákos daganatot.
Ezt mindenki megfelelően feszült állapotban figyeli. A lánya, unokája - a két Nóri - és anyu is. 11-én reggel indultak hozzám a születésnapom megünnepelni, de megkapta a behívóját a kórházba. Anyu jött egyedül. 12-én meg is műtötték. Azóta a BAZ megyei kórház sebészetén az őrzőben feküdt. Oda egyszerre egy ember mehet be, anyu járt is szorgalmasan. Ma viszont telefonáltak, hogy levitték végre rendes betegszobába.
Be is mentem anyuval.  Egy közepes szobában sok beteg között ott didergett egy vékony takaró alatt, rázta a hideg. Vagy négy nővér dolgozott valakin éppen az ajtóval szemben. Laci bácsi, csak remélhetjük, hogy nem kapott tüdőgyulladást.
Amikor megkérdeztük, kaphatna-e takarót, az egyik nővér válaszolt, hogy igen, majd semmi sem történt. Azt hozzáteszem, nem csak a kérdés hangzott el, hanem azt is mondtam szó szerint: "Akkor kérünk!"
Hazavágtatam egy vastagabb plédért, meg ásványvízért, majd miután a papucsát firtattuk, az egyik nővérke csak előkerítette.
Mindezt a bánásmódot úgy, hogy több ezer forintot kiosztott már a nővérek között is.
 Amíg kitámogattam a vécére, addig még ott ült a nővérke, bár amikor megszédült - kihallatszott a fülkéből - jött volna. Ja, és hashajtót kapott, de a kutya nem figyelt rá, miképpen jutott volna el mezítláb egy női hálóingben a vécéig.

2013. szeptember 8., vasárnap

Bringatúra

Ma megjártam.
Tudom, ez így kétértelmű, de van alapja.
Reggel megvártam Nufit, hogy visszatérjen a templomból - ma nem volt, csak azt hittem, - és megbeszéltük a fontos világrengető dolgainkat, majd felmálháztam a bringámra egy pumpát és a sárga mellényt. A másfél literes pillepalackot megtöltöttem a nyomós kútnál, éppen csak hamuban sült pogácsa nem volt nálam anyám tejével sütve.
(Reggelire volt azért 6db tojás egy nagy kanál zsírban megsütve.)
Elhagytam Komjáti határát, a Malom udvaráról valami jobb autó fordult ki, talán BMW,  és nem láttam be, talán biccentettem is, de néhány méter után jókora dörrenés hallatszott.
Szétlőtt a gumim. A kocsiból kihajolt egy srác, és megkérdezte, hogy gumi? Mondom, igen, durrdefekt. Ő felajánlotta, hogy elvisz, ha otthagyom a bringát, de megnyugtattam, hogy csak Komjátiig  kell visszalépdelnem.
Nem is voltam dühös, mert ha ugyanez 25-30km-re történik, akkor hosszabb kutyagolás lett volna a sorom.
Átpakoltam szépen Nufi bringájára a vizet, meg a sárga mellényt, és újra nekilódultam.

Tornaszentandráson még nem vettem elő a fényképező gépet, csak Barakonynál.


Rengeteget fotóztam.  A 2Gb-os memória megtelt Tornaszentjakabig. A bódvalenkei festett cigányházakra már nem is jutott hely rajta.
Indításnak itt egy kép Viszló után a vackorfa alatt. Letettem a fűbe a gépet, és időzítő csattintotta el.
Persze addig még sok pedálfordulaton túl kellett lenni. Nem jó mondat, mert élvezet volt.
Tudjátok egyáltalán, hogy mennyire szép ez az ország? Ugyan mit láttam belőle a kocsiablakból, vagy a négy fal között?

Például Barakony előtt már jócskán vissza kellett váltani a sebességet. Szinte lépésben haladtam, volt időm nézelődni.
(Tessék ránagyítani a keresztre.! A függő Jézus talpa alatt koponya is van. Vajon miért?)

Mondhatnám zsákfalunak, mert az aszfaltburkolat véget ér a falu határában. Elágazik négy felé, s bár ott lapult a térkép a zsebemben, megszólítottam egy lányt. Babakocsit tolva jött ki a házukból. Ha Rakacaszendre szeretnék átjutni, jó lesz ez az irány?
Jó, bizony. Ugyan valamikor kocsival is járható volt, ma már nem az. De biciklivel kifogástalan.

(Majd jönnek a képek is, most még hadd lelkendezzem szóban egy kicsit.)
 Jó kis emelkedő, igaz?

Fenyvesbe vitt a földút, majd balra egy vízmű telep bekerítve. Zizegésre lettem figyelmes. Aztán elég odafigyelős lett a haladás, mert vízmosás vájt mély árkot a keréknyomok közé, és jól lejtett, haladós lett az út.
Volt egy balra mutató keréknyom, ami szerintem Viszló felé rövidített volna, ám a dombon előttem magasles hívogatott.

 Azt nem lehet kihagyni!

Mondjuk megint kaptam képet a nagyjaink bunkóságáról, mert aki vadásznak megy - megengedhati magának - az szépen maga alá szemeteli a sörös dobozát, meg a pillepalackját.

A következő magaslaton pedig jókora mobiltelelefonos átjátszó állt. Lehet, hogy mikohullámú is volt rajta. Talán van kép arról is, majd megnézem.
 (van rajta)
A zizegés egyre hangosabbnak tűnt a keréktől, és jött az elbizonytalanodás, hátha meglazult a kerékcsavarom, és fordul el a hátsóm, azaz a gumi beleér a vázba. Majdnem a torony alatt motoros állt. Hátha van nála 13-14-es kulcs.
Nem volt nála. A világ végén ott a segítség, és mégse.
Viszont nem ereszkedett meg az anya, és középen állt a kerék. Súrolásnak nyoma sincs a gumin. Tartok tőle, hogy a műanyag sárvédő bosszant. Ahogy lerugózza a göröngyöket, a futófelülethez ütődhet.
Lecsurogtam Rakacaszend határában a hegyről, és nem mentem be a faluba. Volt gyalogút, gondoltam elkerülöm. A falu túloldalán bozótsor látszott.
Nem volt mögötte az út. Újabb szántásra bukkantam, és a traktornyomon toltam fel a következő dombra. Onnét már felfedeztem az országutat.
A rakacai templom alatt megálltam több fényképet ellövöldözni, és meginogtam, meg kéne mászni a dombot  is, de majd Nufival elmegyek. Ez katolikus templom. Ő ért hozzá.
Innét már kézben tartva a gépet rengeteget kattogtattam hazáig.
Gyönyörű házak. Igazi mesés táj. Persze itt is látszik, hogy ahová betelepítették a cigányokat, ott nincs kiskert, nincs virág, nincs semmi.
Valahogy most kezdem felfogni, mi a szocialista időszak igazi bűne. A falurombolás.
Begyűjtötték az embereket városokba, és pillanatnyi gazdasági 'fellendülést' élt meg Magyarország. Viszont a lelkek nyomorodtak meg a zsúfoltságban.
Ide, az elnéptelenedett területekre vásárolták ki a cigányokat, és ez a népcsoport pedig nem tud mit kezdeni a földdel.  Unatkozik, szaporodik, tarja a markát, mert éhes.
Lehet még ebből a tájból emberléptékű, természetközeli Magyarország?
Csak ha az agyvetítőket - tv, rádió - kikapcsoljuk.
Tulajdonképpen mekkora szerencsém van, hogy itt lehetek? Megérdemeltem én ezt?
Vagy másnak miért nem jut ebből?
Tudom, hogy kell némi erőnlét a kujtorgáshoz, és még millió véletlen.
Na, meleg már a vizem, megyk fürdeni, mert ez a martinászszagú spray már zavar.

2013. szeptember 7., szombat

Szombat

Nemrég fejeződött be Robinson Crusoe története a rádióban. Cserhalmi olvassa a részleteket. Már futottam bele, de most is véletlen hozott össze vele. Mármint a műsorral.
Éppen dicsérte az istenet azért, mert a szenvedések árán megtanította, mennyire jó élni.
Vajon a délutáni műsorban, amikor az eutanáziáról volt szó, szándékos válogatás pont ez a Robinson bejegyzés, vagy véletlen?
Három meghívott vendég beszélt. Fontos megjegyeznem: mindannyian ellenezték az aktív eutanáziát. Egy orvos sem szeretne gyilkos lenni. De egy haldoklónak egy hét is sokat jelent, és az öregedés, a szenvedés megtanítja örülni a betegeket egy fájdalommentes pillanatnak is.
Nem akarok Bélával példálózni, bár kézenfekvő lenne. Inkább apámról emlékezem meg. A tüdőrákja felfedezése előtt azt telefonálta haza, hogyha kiderül a rák, elmegy Hollandiába, és injekciót kér.
Amikor kiderült a rák, megműttette magát, és talpra kínozta magát, és lépcsőt nem tudott menni egy forduónyit (9-11 lépcsőfok ) szédülés nélkül, de motorra ült, és zümmögött Esslingen tetején a Pálma utca környékén.
Éjjel folyamatosan köpködött, jött a sleim, alig kapott levegőt,  de amikor feljött Sighi a gitárjával, elővette a tangóharmonikát, és együtt zenéltek maguknak.
Van még egy jó történetem. Spielberg film. Schindler listája. Amikor visszafognak egy öngyilkosjelöltet. Azt mondja az egyik fogoly, hogy semmiképpen ne szaladjon a kerítésnek - áram volt benne - mert akkor semmiképpen sem tudja meg, mi lesz utána.
Talán itt van a kutya elásva. A kíváncsiság.
Ma lekapkodtam egy sor cserepet a budi tetejéről. Igazából kettőt, mert a felső kupákat is le kellett venni. Kicseréltem a tetőlécet alatta. Ha már leszedtem, le is kapartam róla a gombás bevonatot. Volt közte jobb állapotú, de a kupák oldala már porlik. Sokat nem számít, mert így is ellátja a feladatát. Andrásnak javítottam a láncfűrészét tegnap, és nagyon akart fizetni, tőle kértem a méteres lécet. Nekem jobban jött, mintha hozatok érte két doboz sört.
Tervezgettem még egy bringatúrát, de azt holnapra halasztottam. Felmegyek Szentandráson keresztül Barakony, aztán földúton Rakacaszend, és vissza Rakaca, Viszló felé, mint a múlt héten.
Megforrasztgattam egy zsebrádiómat, amit még Sanyi bácsitól örököltem. Több panelrepedés volt rajta. Nem igazán lehetett kedvence a bácsinak. Az előlapról lekapartam a ragasztónyomokat. Kezdett pofás lenni. Nem a szokásos 7-8 tranzisztoros vacak, hanem egy kis többsávos sztereo - (Fejhallgatóval) - ketyere. Már éppen a hangszórórácsot kerestem, hová tettem száradni, amikor leszédült a hűtőt tetejéről, és nagyot koppant a konyhakövön.
 Az elemtartó oldala azonnal letört.
Hogy ne kelljen hosszan csúnyán beszélnem, inkább főztem egy kávét.
Utána felmásztam a tetőre, és letördeltem két nagyobb elszáradt gallyat a diófáról.
Kitakarítottam pár méternyit az ereszcsatornából. Tiszta volt a zöme, csak ahol a diófa föléhajlik, ott van benne lerakódás.  

2013. szeptember 5., csütörtök

Egy bedöngölés hallgattán jutott eszembe

Küzdök egy rádió-magnóval. Kétkazettás csoda. Minden lépés hasonlít a biciklis bozóttúrámra.
A rádió ki-bekapcsolója négy érintkezőhármast kezel. Ebből az egyik hármas a tápfeszültséget kapcsolja. Beégett. Nem csak a felülete, hanem apró réz (vagy bronz)rugó kapott benne túl nagy feladatot, és elfogyott a negyede. Kitakarítva pár percet működteti a rádiót, de aztán megáll.
Rövid körbekutatás után sikerült megtalálni a Conrad magyar boltját, s az már novemberre felvette volna a rendelést. Addig én itt megfagyok. Viszont Kínából itt volt 30 napon belül.
Eddig még jó is lenne, csak éppen a mérete tér el. No, nem a kapcsolónak. Az pont akkora, hanem a kivezetéseinek.
Ez sem túl nagy gond - reméltem - majd nagyobbra fúrom a panelon a lyukakat.
A fúrás kevés volt. Ki kellett vágni-reszelni egy téglalapnyit.
Itt követtem el a hibát. Nem fényképeztem le a panelmintát. A fejem megőrizte, de beforrasztás után nem indult a rádió. A hálózati transzformátora forró volt. Valamit elköthettem.
Visszatértem a internetre, és a rádió integrált áramköreiről letöltögettem a doksikat. Visszafejtettem, milyen vezeték hová csatlakozhat, és oda lyukadtam ki, a kapcsoló jól volt bekötve. Visszaforrasztottam.
 A trafo azért melegedett, mert a gangon javítok, és a nap tűzött ránk. Én is izzadtam.
Már főztem egy kávét is kínomban, aztán csak megszólalt.
Tehát KH. (érintkezési hiba)
Közép hullámon végre tette a dolgát, örültem is neki, de URH-n nem. Ott süket volt mint Marika néni otthon, Budafokon.
Persze generátorom nincs. Az AM rész beindításához VEF-ből csalogattam ki a 465kHz-et, de ide tíz és fél mega kell.
Nem igazán akartam az egyetlen összerakott rádiómat - amit anyu is hallgat itt szétkapni. Aztán legyőztem magam.
Az eredmény nem túl meggyőző. Halkan már szól vele, de csak a szorzó tekercsről.
Középhullámon is ez az ic dolgozik, de más lábain megy keresztül a műsor.
Persze ilyenkor már minden bajom van. Hogy a cigánygyerekek átvertek (Csinos fiúk). Hogy  még nem szedtem fel az aznapi szilvát. Stb.
Amikor besötétedett, meghallgattam Grandpierre Attila videoját a Tarihi Üngürüzről, aztán Kiss Dénesét a magyar nyelvről, majd egy öreg bajszos figurát az ősnyelvről. Amilyen szerencsém volt, azonnal felkínálkozott a kritikája is.
Varga Csaba átvilágítva.   Brrr. Kegyetlenül beledönngölte a kritikus a butaság gyűjtőputtonyába.

2013. szeptember 3., kedd

Rezgéskeltők, oszcillátorok

Az iskolában úgy tanultam, hogy az elektromos energia tárolható kondenzátorban és tekrecsben is.
(Másképpen is, pl kémiai úton, de most szűkítettem, a mondandóhoz igazítom a felsorolást.)
Ha összekötöm a két alkatrészt, akkor a közös kapcsaikra adott energia járkálni kezd kettőjük között. Hol mágneses, hol sztatikus lesz, és közben csillapodik. A végén elfogy, illetve a levegőn keresztül - de légüres térben is működik - a vele azonos rezgésszámra hangolt és éppen működő körökből energiához jut. Így működik a rádió. Valahol kijelölnek egy adófrekvenciát, és a vevőkészülék ebből kap mintát.
Mikor lesz ebből oszcilláció?
Ha a csillapodó rezgéshez pont annyi energiát juttatok, amennyi távozik.
Mostanában hallgatom a sok okosságot a templomok tájolásáról, a földsugárzásokról, szent helyekről. Zavar bennük a vallási szavakkal keveredő műszaki szöveg. Én úgy tanultam, hogy az energia, az munkavégző képesség. Nem kötöttem össze a fejemben a kézrátétellel gyógyító embert a műszaki ismereteimmel. Nem fogadta be a rendszerbe az agyam, hogy egy templom rezgőkörként működik. Az ott összegyűlő emberek belső rezgőköreit egymásnak húzzák el ilyen-olyan irányba, és a szószéken gondolkodó pap feladata az égből-földből érkező munkavégző képesség pontos adagolása, az oszcilláció biztosítása.
A hetente összegyűlő tömeg egyéneiben csillapodó rezgés megint kap egy csomagot, a következő hétre elegendőt.


2013. szeptember 1., vasárnap

Fények, sötétek, mozgások, rezgések




Kezd valami kikerekedni a most tanultakból.
A valami megfogalmazásához szükség van az ellentétére, vagy bármire, ami megkülönbözteti mástól. Ez és más. Fény és sötétség. Mozgás, és állapot. (Álló levés, létezés) Mert amit látunk az van, amit nem látunk, az nincs.
Még nem tartok a fogalomnál, csak alapokat határozgatok meg.
Az élet az mozgás. A holtak nem mozognak, de a fény is mozgás. Az a rezgés, amelyik két pont között halad. Anyagból lesz, és anyagba ütközik. Ahol megütközik, ott láthatóvá válik.
(Abból indulok ki, hogy ember vagyok, és értelmezek.) Azt is tudom, hogy a fény (mint rezgés) anyaggá válik, ha a sebessége egy határ fölé kényszerülne. Az a valami, ami száguld, akkora tömeget kap, hogy visszafordul egy pont körül, és térbeli mozgásba kezd. De mitől gyorsul fel?
Honnét jöhet a további lendítő erő? Mindegy. Nem belülről, csak kívülről.
Én az ember, ezeket az elemi mozgásokat a szememmel érzékelem. Van egy apró kör alakú rés, ami érzékeny területre, villamos átalakítókra teríti egy részét, hogy az agyam majd értelmezze.
Ésszerű tehát, hogy a fény a legfontosabb helyet kapja meg az értelmezésben.
A látható rezgés ugyan nagyon kis tartomány a számok birodalmában. De hát mi is aprócska lények vagyunk ezen a bolygón.
Megpróbáltuk értelmezni.
Az éjszaka és nappal alapritmust ad az élethez. Van fény, nincs fény. (a nap felől) Amíg van, addig aktívak vagyunk, amikor elbújik, lelassulunk. Pihenünk.
Ahol élek, a fény más szögben éri a talajt a lábam alatt, és engem is. Minél közelebb a merőlegeshez, annál nagyobb erővel ütközik a bőrömnek, és jobban melegít. Nem szeretek fázni.
Nem vagyok egyedül.
Őseink a fényről vallottak utódaiknak. Hagytak jeleket is. Egyszerűt, bonyolultat. Mindenfélét. Hová bújjon a hideg elől, mit tegyen, hogy meg tudja várni az élhető meleget. Ezek a jelek fejlődtek beszéddé, rajzokká, épületekké, templomokká. A tudás pedig érték lett. Akik tudtak, megérték a holnapot. Fontos volt a fény, és a követőket, számontartókat, rendszerezőket kiemelte a tudásuk.
A nap körét nagyon sok képen megörökítették. A holdét is. A két égitest találkozását, a napfogyatkozást értelmezték, felhasználták tömegirányításra. Ez a tudás már nem egy emberéletre méretezett. Két napfogyatkozást egy ember nem él meg járóföldnyi területen.
A tudás átadására pedig először ott az anya. Aztán az apa, nagyszülők, de a kisközösség is fontos a gyermekkorban. Mozgó, vándorló embereknél természeti jelekhez, letelepedetteknél alkotott jelekhez idomul az átadás.
A mozgót útba igazítja a fény útja, a letelepedettet a földművelés munkálatainak ritmusához.
Ők építették az első szentélyeket, ahol a fény alkotóelemmé vált.
A naphoz hasonlatos kör alakú lyukon bejött, és az ablakkal átellenben megjárt egy utat. Nagyon hosszú utat. Még a magyar Szent Koronára is felkerült. Még az utódoknak vallott tudás, a vallás is a fény útjáról szól.
A megvilágosodásról.