2013. szeptember 8., vasárnap

Bringatúra

Ma megjártam.
Tudom, ez így kétértelmű, de van alapja.
Reggel megvártam Nufit, hogy visszatérjen a templomból - ma nem volt, csak azt hittem, - és megbeszéltük a fontos világrengető dolgainkat, majd felmálháztam a bringámra egy pumpát és a sárga mellényt. A másfél literes pillepalackot megtöltöttem a nyomós kútnál, éppen csak hamuban sült pogácsa nem volt nálam anyám tejével sütve.
(Reggelire volt azért 6db tojás egy nagy kanál zsírban megsütve.)
Elhagytam Komjáti határát, a Malom udvaráról valami jobb autó fordult ki, talán BMW,  és nem láttam be, talán biccentettem is, de néhány méter után jókora dörrenés hallatszott.
Szétlőtt a gumim. A kocsiból kihajolt egy srác, és megkérdezte, hogy gumi? Mondom, igen, durrdefekt. Ő felajánlotta, hogy elvisz, ha otthagyom a bringát, de megnyugtattam, hogy csak Komjátiig  kell visszalépdelnem.
Nem is voltam dühös, mert ha ugyanez 25-30km-re történik, akkor hosszabb kutyagolás lett volna a sorom.
Átpakoltam szépen Nufi bringájára a vizet, meg a sárga mellényt, és újra nekilódultam.

Tornaszentandráson még nem vettem elő a fényképező gépet, csak Barakonynál.


Rengeteget fotóztam.  A 2Gb-os memória megtelt Tornaszentjakabig. A bódvalenkei festett cigányházakra már nem is jutott hely rajta.
Indításnak itt egy kép Viszló után a vackorfa alatt. Letettem a fűbe a gépet, és időzítő csattintotta el.
Persze addig még sok pedálfordulaton túl kellett lenni. Nem jó mondat, mert élvezet volt.
Tudjátok egyáltalán, hogy mennyire szép ez az ország? Ugyan mit láttam belőle a kocsiablakból, vagy a négy fal között?

Például Barakony előtt már jócskán vissza kellett váltani a sebességet. Szinte lépésben haladtam, volt időm nézelődni.
(Tessék ránagyítani a keresztre.! A függő Jézus talpa alatt koponya is van. Vajon miért?)

Mondhatnám zsákfalunak, mert az aszfaltburkolat véget ér a falu határában. Elágazik négy felé, s bár ott lapult a térkép a zsebemben, megszólítottam egy lányt. Babakocsit tolva jött ki a házukból. Ha Rakacaszendre szeretnék átjutni, jó lesz ez az irány?
Jó, bizony. Ugyan valamikor kocsival is járható volt, ma már nem az. De biciklivel kifogástalan.

(Majd jönnek a képek is, most még hadd lelkendezzem szóban egy kicsit.)
 Jó kis emelkedő, igaz?

Fenyvesbe vitt a földút, majd balra egy vízmű telep bekerítve. Zizegésre lettem figyelmes. Aztán elég odafigyelős lett a haladás, mert vízmosás vájt mély árkot a keréknyomok közé, és jól lejtett, haladós lett az út.
Volt egy balra mutató keréknyom, ami szerintem Viszló felé rövidített volna, ám a dombon előttem magasles hívogatott.

 Azt nem lehet kihagyni!

Mondjuk megint kaptam képet a nagyjaink bunkóságáról, mert aki vadásznak megy - megengedhati magának - az szépen maga alá szemeteli a sörös dobozát, meg a pillepalackját.

A következő magaslaton pedig jókora mobiltelelefonos átjátszó állt. Lehet, hogy mikohullámú is volt rajta. Talán van kép arról is, majd megnézem.
 (van rajta)
A zizegés egyre hangosabbnak tűnt a keréktől, és jött az elbizonytalanodás, hátha meglazult a kerékcsavarom, és fordul el a hátsóm, azaz a gumi beleér a vázba. Majdnem a torony alatt motoros állt. Hátha van nála 13-14-es kulcs.
Nem volt nála. A világ végén ott a segítség, és mégse.
Viszont nem ereszkedett meg az anya, és középen állt a kerék. Súrolásnak nyoma sincs a gumin. Tartok tőle, hogy a műanyag sárvédő bosszant. Ahogy lerugózza a göröngyöket, a futófelülethez ütődhet.
Lecsurogtam Rakacaszend határában a hegyről, és nem mentem be a faluba. Volt gyalogút, gondoltam elkerülöm. A falu túloldalán bozótsor látszott.
Nem volt mögötte az út. Újabb szántásra bukkantam, és a traktornyomon toltam fel a következő dombra. Onnét már felfedeztem az országutat.
A rakacai templom alatt megálltam több fényképet ellövöldözni, és meginogtam, meg kéne mászni a dombot  is, de majd Nufival elmegyek. Ez katolikus templom. Ő ért hozzá.
Innét már kézben tartva a gépet rengeteget kattogtattam hazáig.
Gyönyörű házak. Igazi mesés táj. Persze itt is látszik, hogy ahová betelepítették a cigányokat, ott nincs kiskert, nincs virág, nincs semmi.
Valahogy most kezdem felfogni, mi a szocialista időszak igazi bűne. A falurombolás.
Begyűjtötték az embereket városokba, és pillanatnyi gazdasági 'fellendülést' élt meg Magyarország. Viszont a lelkek nyomorodtak meg a zsúfoltságban.
Ide, az elnéptelenedett területekre vásárolták ki a cigányokat, és ez a népcsoport pedig nem tud mit kezdeni a földdel.  Unatkozik, szaporodik, tarja a markát, mert éhes.
Lehet még ebből a tájból emberléptékű, természetközeli Magyarország?
Csak ha az agyvetítőket - tv, rádió - kikapcsoljuk.
Tulajdonképpen mekkora szerencsém van, hogy itt lehetek? Megérdemeltem én ezt?
Vagy másnak miért nem jut ebből?
Tudom, hogy kell némi erőnlét a kujtorgáshoz, és még millió véletlen.
Na, meleg már a vizem, megyk fürdeni, mert ez a martinászszagú spray már zavar.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Aztán ettél vackort? Nálunk már van hulló, csak vigyázni kell nehogy lódarazsat vegyen fel helyette az ember. Igazad van! Gyönyörű ez az ország!

Hanczur írta...

Már van közelebb is lelőhely. Itt Bódvaszilas-Szentandrás-Komjáti között egy dzsungelben.