2013. szeptember 5., csütörtök

Egy bedöngölés hallgattán jutott eszembe

Küzdök egy rádió-magnóval. Kétkazettás csoda. Minden lépés hasonlít a biciklis bozóttúrámra.
A rádió ki-bekapcsolója négy érintkezőhármast kezel. Ebből az egyik hármas a tápfeszültséget kapcsolja. Beégett. Nem csak a felülete, hanem apró réz (vagy bronz)rugó kapott benne túl nagy feladatot, és elfogyott a negyede. Kitakarítva pár percet működteti a rádiót, de aztán megáll.
Rövid körbekutatás után sikerült megtalálni a Conrad magyar boltját, s az már novemberre felvette volna a rendelést. Addig én itt megfagyok. Viszont Kínából itt volt 30 napon belül.
Eddig még jó is lenne, csak éppen a mérete tér el. No, nem a kapcsolónak. Az pont akkora, hanem a kivezetéseinek.
Ez sem túl nagy gond - reméltem - majd nagyobbra fúrom a panelon a lyukakat.
A fúrás kevés volt. Ki kellett vágni-reszelni egy téglalapnyit.
Itt követtem el a hibát. Nem fényképeztem le a panelmintát. A fejem megőrizte, de beforrasztás után nem indult a rádió. A hálózati transzformátora forró volt. Valamit elköthettem.
Visszatértem a internetre, és a rádió integrált áramköreiről letöltögettem a doksikat. Visszafejtettem, milyen vezeték hová csatlakozhat, és oda lyukadtam ki, a kapcsoló jól volt bekötve. Visszaforrasztottam.
 A trafo azért melegedett, mert a gangon javítok, és a nap tűzött ránk. Én is izzadtam.
Már főztem egy kávét is kínomban, aztán csak megszólalt.
Tehát KH. (érintkezési hiba)
Közép hullámon végre tette a dolgát, örültem is neki, de URH-n nem. Ott süket volt mint Marika néni otthon, Budafokon.
Persze generátorom nincs. Az AM rész beindításához VEF-ből csalogattam ki a 465kHz-et, de ide tíz és fél mega kell.
Nem igazán akartam az egyetlen összerakott rádiómat - amit anyu is hallgat itt szétkapni. Aztán legyőztem magam.
Az eredmény nem túl meggyőző. Halkan már szól vele, de csak a szorzó tekercsről.
Középhullámon is ez az ic dolgozik, de más lábain megy keresztül a műsor.
Persze ilyenkor már minden bajom van. Hogy a cigánygyerekek átvertek (Csinos fiúk). Hogy  még nem szedtem fel az aznapi szilvát. Stb.
Amikor besötétedett, meghallgattam Grandpierre Attila videoját a Tarihi Üngürüzről, aztán Kiss Dénesét a magyar nyelvről, majd egy öreg bajszos figurát az ősnyelvről. Amilyen szerencsém volt, azonnal felkínálkozott a kritikája is.
Varga Csaba átvilágítva.   Brrr. Kegyetlenül beledönngölte a kritikus a butaság gyűjtőputtonyába.

Nincsenek megjegyzések: