2013. szeptember 1., vasárnap

Fények, sötétek, mozgások, rezgések




Kezd valami kikerekedni a most tanultakból.
A valami megfogalmazásához szükség van az ellentétére, vagy bármire, ami megkülönbözteti mástól. Ez és más. Fény és sötétség. Mozgás, és állapot. (Álló levés, létezés) Mert amit látunk az van, amit nem látunk, az nincs.
Még nem tartok a fogalomnál, csak alapokat határozgatok meg.
Az élet az mozgás. A holtak nem mozognak, de a fény is mozgás. Az a rezgés, amelyik két pont között halad. Anyagból lesz, és anyagba ütközik. Ahol megütközik, ott láthatóvá válik.
(Abból indulok ki, hogy ember vagyok, és értelmezek.) Azt is tudom, hogy a fény (mint rezgés) anyaggá válik, ha a sebessége egy határ fölé kényszerülne. Az a valami, ami száguld, akkora tömeget kap, hogy visszafordul egy pont körül, és térbeli mozgásba kezd. De mitől gyorsul fel?
Honnét jöhet a további lendítő erő? Mindegy. Nem belülről, csak kívülről.
Én az ember, ezeket az elemi mozgásokat a szememmel érzékelem. Van egy apró kör alakú rés, ami érzékeny területre, villamos átalakítókra teríti egy részét, hogy az agyam majd értelmezze.
Ésszerű tehát, hogy a fény a legfontosabb helyet kapja meg az értelmezésben.
A látható rezgés ugyan nagyon kis tartomány a számok birodalmában. De hát mi is aprócska lények vagyunk ezen a bolygón.
Megpróbáltuk értelmezni.
Az éjszaka és nappal alapritmust ad az élethez. Van fény, nincs fény. (a nap felől) Amíg van, addig aktívak vagyunk, amikor elbújik, lelassulunk. Pihenünk.
Ahol élek, a fény más szögben éri a talajt a lábam alatt, és engem is. Minél közelebb a merőlegeshez, annál nagyobb erővel ütközik a bőrömnek, és jobban melegít. Nem szeretek fázni.
Nem vagyok egyedül.
Őseink a fényről vallottak utódaiknak. Hagytak jeleket is. Egyszerűt, bonyolultat. Mindenfélét. Hová bújjon a hideg elől, mit tegyen, hogy meg tudja várni az élhető meleget. Ezek a jelek fejlődtek beszéddé, rajzokká, épületekké, templomokká. A tudás pedig érték lett. Akik tudtak, megérték a holnapot. Fontos volt a fény, és a követőket, számontartókat, rendszerezőket kiemelte a tudásuk.
A nap körét nagyon sok képen megörökítették. A holdét is. A két égitest találkozását, a napfogyatkozást értelmezték, felhasználták tömegirányításra. Ez a tudás már nem egy emberéletre méretezett. Két napfogyatkozást egy ember nem él meg járóföldnyi területen.
A tudás átadására pedig először ott az anya. Aztán az apa, nagyszülők, de a kisközösség is fontos a gyermekkorban. Mozgó, vándorló embereknél természeti jelekhez, letelepedetteknél alkotott jelekhez idomul az átadás.
A mozgót útba igazítja a fény útja, a letelepedettet a földművelés munkálatainak ritmusához.
Ők építették az első szentélyeket, ahol a fény alkotóelemmé vált.
A naphoz hasonlatos kör alakú lyukon bejött, és az ablakkal átellenben megjárt egy utat. Nagyon hosszú utat. Még a magyar Szent Koronára is felkerült. Még az utódoknak vallott tudás, a vallás is a fény útjáról szól.
A megvilágosodásról.

Nincsenek megjegyzések: