2013. szeptember 24., kedd

Napok.., napok...

Fürdőzöm a magyar ősvalláshoz vezető úton. Kezdem felfogni, mit jelent a fény, és hogy kik is vagyunk mi, magyarok. Az én táltos csikóm, aki kivezetett a városból Nufi. Itt, ahol a természetben még elérem kézzel a gyümölcsöt, és nem pénzt adok érte, hanem leszedem az elszáradt gallyakat a fáról, és még az is engem melegít, mert elégetem a kályhában; vagy az emberek meghallgatják, ha beszélek hozzájuk, nem csak öt percük van két puszira, és közelező hogyvagymindegymitmondsz találkozókra. Tisztára az angol-amerikai életmód utánzómajmainak tűnik innét a város.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Jó érzést ezt megtapasztalni...egészen biztos. Mikor egy őszi meleg napon megcsap a lágy szellő, felemelő ezeken gondolkodni. Mint felnőtt megvan az a kiváltságos jogod, hogy dönthetsz hogyan éljed életed. De a gyermeket nem vonhatjuk ki a társadalmi normákból, mihelyt kötelező iskolába adni, ha tetszik ha nem, elfogadni a tantárgyakat, melyek végül nem szolgálnak senkit, hacsak a hatalmat nem.
Meg aztán -ha ezen többes számban gondolkodunk- egy óriási tőkére van szükség elkezdeni a városi embernek, ember csoportoknak kiköltözni, újat kezdeni. Mert le kell zárni a múltat, egy teljesen újat kell kezdeni, csak táltos mesékkel nem lehet ezt létrehozni.
De nem ez aggaszt engem ezekben a kezdeményezésekben. Mondjuk a tőke összejön. De milyen mentalitásban indul az új élet? Mert általában az ilyen emberek dugig vannak csőre töltve nemcsak vallásos elemekkel, hanem javarészt ilyen-olyan misztikus elképzelésekkel. És ezeket összevegyítve létrejöhet egy úgynevezett karizmatikus gyülekezet, ahol valaki vagy érti az angyalok nyelvét, vagy a Nappal kommunikál, vagy mittomén, s akkor ő lesz a fő mufti a csapat élén. S akkor az egyiptomi idegbeteg fáraók csak jegyzeteket készíthetnek az ilyen közösségekről.
Ez zavar engem.
Ja, az hogy az embert megcsapja egy őszi meleg szellő, és elmereng ezen, a realitás igénye nélkül, az oké...

Hanczur írta...

Engem a fény vallásának a keletkezése, és a logikája fogott meg. Annyira érdekes, miképpen értelmeznek mindenfélét az emberek, és persze nekem soha nem lesz annyi időm bámulni a csillagokat, meg keringési pályákat kiszámolni. Már az is csodaszámba ment, hogy valaki a látható mozgásokból le tudott képezni síkba-térbe összehasonlításta alkalmas mértéket, amiből időmérés, jóslás, stb lett.
Azt képzeld el, hogy 50 évesen fogom fel, a 12 csillagöv valójában egy 12 hónapos rendszer, csak az elnevezéséhez állatok nevét kapcsolták!
Mitől jobb a március, mint a halak, vagy mennyivel áll közelebb a szeptember betűsor, mint a szűz a lehatárolt időtartamhoz?
De például Tóth Feri, az első emberpár bűnbe esésének értelmezése is meghökkentett. Már ott hazudni tanítják az emberfiát, mert egy isten megátkozza a földet, a két embert, és a kígyót, csak mert az a csúszómászó jelezte, hogy az isten csúsztat.... hogy használjam ezt a divatos kifejezést a hazugságra.
Ádám és Éva pedig felelősséget nem vállal a tetteiért.
Igazi kincsesbánya volt már eddig is a biblia az irodalomnak. Ha Pap Gábort hallgatom, akkor kiderül, hogy nem is léztezik művészet, ami nem a 12 bolygórendszerről szól.