2013. szeptember 3., kedd

Rezgéskeltők, oszcillátorok

Az iskolában úgy tanultam, hogy az elektromos energia tárolható kondenzátorban és tekrecsben is.
(Másképpen is, pl kémiai úton, de most szűkítettem, a mondandóhoz igazítom a felsorolást.)
Ha összekötöm a két alkatrészt, akkor a közös kapcsaikra adott energia járkálni kezd kettőjük között. Hol mágneses, hol sztatikus lesz, és közben csillapodik. A végén elfogy, illetve a levegőn keresztül - de légüres térben is működik - a vele azonos rezgésszámra hangolt és éppen működő körökből energiához jut. Így működik a rádió. Valahol kijelölnek egy adófrekvenciát, és a vevőkészülék ebből kap mintát.
Mikor lesz ebből oszcilláció?
Ha a csillapodó rezgéshez pont annyi energiát juttatok, amennyi távozik.
Mostanában hallgatom a sok okosságot a templomok tájolásáról, a földsugárzásokról, szent helyekről. Zavar bennük a vallási szavakkal keveredő műszaki szöveg. Én úgy tanultam, hogy az energia, az munkavégző képesség. Nem kötöttem össze a fejemben a kézrátétellel gyógyító embert a műszaki ismereteimmel. Nem fogadta be a rendszerbe az agyam, hogy egy templom rezgőkörként működik. Az ott összegyűlő emberek belső rezgőköreit egymásnak húzzák el ilyen-olyan irányba, és a szószéken gondolkodó pap feladata az égből-földből érkező munkavégző képesség pontos adagolása, az oszcilláció biztosítása.
A hetente összegyűlő tömeg egyéneiben csillapodó rezgés megint kap egy csomagot, a következő hétre elegendőt.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Miféle kondenzátor lehetek én, ha a templomban nem töltődök, hanem kisülök?

Hanczur írta...

Én arra céloztam, hogy egy-egy rezgőkör minden ember. A beletáplált energia a hit, ami mozgatja. Elhiszi, hogyha dolgozik, akkor ki fogják fizetni. Ha valamit létrehoz, annak ő, vagy más örülni fog, és hogy a gyermekének is jut jövő.
Egy fiatalnak annyi energiája van, hogy eszébe sem jut töltögetni magát. Amikor jönnek a pofonok, és gáncsok, és a padlón nyüszít, mert nem hagyják felkelni, akkor kell igazán az a továbblendítő hit.
Ilyenkor bármelyik ember szavára lemondóan legyintenek. Honnét tudná egy másik ember....
... viszont a láthatatlan és mindentudó jóságos és igazságos....
Ezt a továbbkapaszkodáshoz szükséges löketet adja meg az a közösség, amelyikben mindig van valaki, vagy valakik, akik már túljutottak a holtponton.
Ezezk az emberek - rezgőkörök - a túlélésre hangolódnak egymástól, és a napfény ellátja őket világossággal.
Madács Az ember tragédiája művének végét túl borúsnak találta Arany János, és hozzáírta:
"Mondottam ember, kűzdj, és bízva bízzál!"