2013. szeptember 16., hétfő

Vajon mi lesz a végem?

Enyhe autizmusom talán már kiderült itt többször is. Ez van. Lassú felfogásom ma megint megpiszkálta az élet.
Anyu megoszotta velem a bankszámláját. Ez nem ma történt, meg nem is nyúlnék hozzá, de ha akar valamit, azt tűzön vizen keresztül viszi. Ma azért kellett újra a bankba látogatni, hogy erre a számlára örökösödési papírt írjunk.
Ezt a bank azzal indokolja, ha anyu meghal, akkor én csak a fele pénzéhez jutok hozzá. A magtakarítása pedig a temetésére szól, azaz nem tudnám miből eltemetni, csak a hagyatéki eljárás után férnék hozzá.
Ez a papír egyik részről ingynes, de hogy az én részemről is hozzáférhető legyen a saját nyugdíjából félretett összeg, az 1800Ft.
Ezt magyarázza meg nekem valaki! Nem azt, hogy miért, hanem hogy mennyire vastag bőr kell egy ilyen költséget kitaláló ember pofájára?
De a történet folytatódott.
Laci bácsi  - anyu párja - a kórházba került. Kivették a vastagbeléből a rákos daganatot.
Ezt mindenki megfelelően feszült állapotban figyeli. A lánya, unokája - a két Nóri - és anyu is. 11-én reggel indultak hozzám a születésnapom megünnepelni, de megkapta a behívóját a kórházba. Anyu jött egyedül. 12-én meg is műtötték. Azóta a BAZ megyei kórház sebészetén az őrzőben feküdt. Oda egyszerre egy ember mehet be, anyu járt is szorgalmasan. Ma viszont telefonáltak, hogy levitték végre rendes betegszobába.
Be is mentem anyuval.  Egy közepes szobában sok beteg között ott didergett egy vékony takaró alatt, rázta a hideg. Vagy négy nővér dolgozott valakin éppen az ajtóval szemben. Laci bácsi, csak remélhetjük, hogy nem kapott tüdőgyulladást.
Amikor megkérdeztük, kaphatna-e takarót, az egyik nővér válaszolt, hogy igen, majd semmi sem történt. Azt hozzáteszem, nem csak a kérdés hangzott el, hanem azt is mondtam szó szerint: "Akkor kérünk!"
Hazavágtatam egy vastagabb plédért, meg ásványvízért, majd miután a papucsát firtattuk, az egyik nővérke csak előkerítette.
Mindezt a bánásmódot úgy, hogy több ezer forintot kiosztott már a nővérek között is.
 Amíg kitámogattam a vécére, addig még ott ült a nővérke, bár amikor megszédült - kihallatszott a fülkéből - jött volna. Ja, és hashajtót kapott, de a kutya nem figyelt rá, miképpen jutott volna el mezítláb egy női hálóingben a vécéig.

2 megjegyzés:

Hajni írta...

Köszönöm a filmet :)

Hanczur írta...

Szívesen!