2013. október 22., kedd

Hazatérés előtti hét


Vissza kell térnem az offline íráshoz. A Borsodweb kártya pár nap után megáll. Persze a kaparós nem, csak az interneten vásárolt, átutalással fizetett. Jó lenne tudni az összefüggés okát, de mivel nem először futok bele, és elkenik, a térerőre fogják, valószínűleg cirkuszolnom kéne, csak a mobiltelefonos reklamáció még drágább...
Ez van.
Tegnap nem dolgoztam. Illetve kifacsartam a szőlőt, ami itt volt még a műanyag vödrökben. Bor már nem forr ki belőle. Az öt literes üvegem nem telt meg. Ma reggel abból ittam, még nem murci.
Kikarikáztam a Bódva partra. A sasokról készített képem nem túl jó. Nem engedtek közel magukhoz. Pista bácsival beszélgettem egy jót a kapujuk előtt, később, a hídnál a felesége és a szomszéd asszonya került lencse végre. Majd megtanulom a nevüket, megígérem. Most csak az önkioldó rögzítette pillanatot másolom ide.
Kérdeztem, hogy mennyibe kerül itt egy sírhely, mert Nufi anyukája huszonöt évre megváltott nyughelye lejárt. Az újraváltásra először valami 120 ezer körüli, majd 70-80 ezres tételt mondtak telefonon. Ha pedig ideköltözünk, akkor mindenszentekkor évente visszajárni Pesterzsébetre értelmetlen volna.
A hölgyek azt mondták, hogy itt ingyenes a sírhely. Egyházi tulajdon a temető.
Persze ha kiveszik a maradványokat, akkor valószínűleg hamvasztás után kaphatjuk meg, és így megvárhatja Bélát. Nem kell külön szertartás, és újra egymás mellé kerülnek.
Még nem tartunk ott. Csak gyűjtöm az információt.

*

Az internet megoldódott. A hibabejelentés ablakban elküldtem a név-jelszó adatokat, és helyreállt délelőttre. Egy nap kiesés volt csak. Függőségem pedig már felépült, nehezen viselte.

Nufi érdeklődött az erzsébeti temetőben, de konkrétumot nem mondtak. Állítólag exhuma ládában is kiadják a maradványokat, de csak szakszemélyzet szállíthatja ide. Ma átmegyek Péterhez, és megkérdem, itt mi a hivatalos út.

*

Újabb előadó került a napi hallgatandók közé. Hintalan László.

 Annyira belülről érzem, amit mond, az a helyes, hogy nem is vitatkozik az elmém hallgatás közben.
Már azt is megkockáztatom, hogy Attila, a Kárpátmedence fanyűvője ütött szöget a fejembe, hogy illenék a történelemmel is foglalkozni. Hogy nem csak törzse van a fáknak, és levelei – az rengeteg, van mit gyűjteni a diófa alól – hanem gyökere is.
Bekerült ez a hátrafelé nyilazó lovas figura a fejembe, és az is-is törvény. Ami létezik, az él is, és hogy csak rendszerben szabad bármit értelmezni. A rendszerek pedig az értelem fejlődésével bukkannak elő a benn ébredezőnek.
Az alkotás pedig akkor is csoportmunka, ha egyedül alkotom, mert szavakban gondolkodunk, és már a beszéd is évezredek, ha nem milliók gyűjteménye.
No meg az impulzusok is szükségesek hozzá. A tovább billentés.
A műkotlóssal megálltam, és meg akartam mutatni Feriéknek. Ők fogják használni, és van ötletem, de szóljanak hozzá. Kértem pénteken, de nem jöttek át. Nem is haladok vele. Mélyebbre fúrtam a foglalatokat, hogy több helye legyen a párologtatónak. Tegnap befűztem a hőérzékelőt, és szétkaptam a tálcákat összefogó vasat. A csavarok vége akadt. Befelé fordítottam. Így a kontraanyák nem akadnak, a csavar feje kisebb, min a két anya együtt. A keretre hungarocell kell, abban el fog férni.
A ventilátorok maradtak mára, és várom a hőmérőt. Ez a NET-es kereskedelem nem gyorsabb semminél. Ez is csak behúzás egy újabb trükk. Az egyedi szállítás miatt drágább is, és nincs raktáruk. A debreceni cég külső raktárat hirdet, és 2-3 napos szállítást, majd a visszaigazoló levelében 5-7 munkanapos szállítást.
Már nyáron is toporogtam a harang miatt. Aki gyors volt, Bp-re küldte, nem ide, aki meg lassú, az pedig 30 nap. Ennyi idő alatt ideért Kínából is a kapcsoló.

Nincsenek megjegyzések: