2013. november 30., szombat

Ásó kapa és a nagy harang

Mesés korszak. Mesés gondolkodás.
Ez a három szerszám ott vigyázza sok népmesénk végét, és most végiggondoltam, vajon mi is lehet az értelme.
Az ásó, és a harang logikus. Amikor megássák valakinek a sírját, és a harang búcsúztatja a távozót, akkor mit keres a kapa a sorban?
Nekem van egy megoldásom. Majd körbenézek a világhálón is, de először leírom, mit fundáltam ki.
A koronáról tanultam, és onnét jött az ötlet. Azt a sapkát, ami az abroncsokon belül a király fejére kerül, azt hívták kappának.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy a szemfödél, vagy a holtat betakaró halotti lepel lehetett az a kappa -> kapa, amit emlegetnek.
Erre a logikára építettem a kapanyányi monyók, nevét is. Akkora, tojás (mony a tojás régi neve) mint a kappa. Fél fejnyi Mert ugye a kappa csak a fej tetejét, a koponyát, az ész tokját takarja.
Na ennyit egy szombat reggelre. Hátha másnak is jó kedvet derít ebben a szomorgó időben.

Nem lehet így befejezni.
A kappa a fémtől, a fénytől óvja a fejet. A halottnál a szemet. Az élőnek a fejtető van a nap felé, a halott a hátán fekszik, naki az arca.

2013. november 28., csütörtök

Esti mese

Mostanában sok mesét olvasok. Kaptam névnapomra Nufitól Benedek Elek könyvet. Szépen illeszkedik a szellemi fejlődésembe. Van ugyanis három állapota a meseértelmezésnek.
Először még a gyerek a nagyi, vagy mama hangját hallja, és a róka, a malac nevét tanulja.
Később, amikor már tud olvasni, és felfedezi a tanulságokat is. A farkas félelmetes, a róka ravasz, a gömböc túl sokat eszik, és kipukkad.
A harmadik, amikor meséli.
Ekkor jut - már mint felnőtt - a rejtett mondanivalóhoz a mesemondó.

Jöjjön akkor egy népmese.

Egyszer régen, de nem is olyan régen, talált egy tarisznyát a róka. Hát amint nézegette, szagolgatta,  rájött, hogy ezt nem lehet megenni. Hátha jó lesz valamire, hátára vetette, és besétált a faluba.
Esteledett már, a túkok felhúzódtak az ólba, és a háziasszony éppen bezárta a disznóólat. A vörös vándor beszólt a kerítésen.
 - Adnának-e szállást a szegény vándornak?
 - Kerüljön bejjebb, épp most ülünk asztalhoz, vacsorázzon velünk! - szólt ki a gazda. - a kemence padkán elalhat a jó melegben. A gyerekek már kirepültek, csak magunk vagyunk.
 - De van ám egy kakaskám a zsákban, Remélem, nem tűnik el az éjszaka! - így a róka.
 - Nyugodjék meg, itt nem nyúlnak semmijéhez.
Eltelik az éj, ébredeznek a háziak, odakinn a kakas szólítja a napot. A róka koma is tapogatja az üres zsákot, és hófehérre vált a pofáján a szőr, homlokán vörösebb, mint a rózsa. Körbejár a konyhában, de és jajgatni kezd.
 - Jaj a kakasom... a kakasom!
Keresik a háziak a konyhában, a pincében, még a kéménybe is bebújnak, de a kakas nem kerül elő.
A háziak jó emberek, és a síró-jajgató rókának nekiajándékozzák a kakaskájukat. Ott ül a kotlós a tojásokon, biztos lesz közte kakas is. Vigye el az övékét.
Róka koma szipogva dugja tarisznyájába a kakast, és továbbindul toronyiránt.
Estére a következő faluba ér. Ott is jó emberekkel találkozik. Behívják, megvacsoráltatják,  majd a lócán adnak neki helyet éjszakára.
A róka itt is kutató szemmel nézi végig a szobát, és bejelenti.
 - Van ám nekem egy ludam a tarisznyában. Hová tegyem, ha elaluszom, el ne lopja valaki.
 - Nem lopnak itt errefelé. Elég ha ráfordítjuk a szeget az ajtóra, nem jön azon be senki. - szól a gazda bajszát megpederve.
Reggelre a róka koma elfogyasztotta a zsákból a kakast, ébredéskor a lóca alatt lapos a zsák. Amikor a gazda kinyitja a konyhaajtót, s bejön a fény, felébred a róka is, és itt is jajveszkelni kezd.
A gazda szánja a vendégét, a legszebb ludat válaszja ki a magáéból, s neki adja a vándornak, így ereszti el isten hírével.
Harnadnapra kismalacot mond vendéglátójának. Göndör farkú, szeménél foltos malackát.
No itt is jól lakik az éjjel a libából, és visító malackát vihet magával. Csak ő ne kiabáljon, mit szólna a falu, ha megtudná, hogy pont ott veszett el a vendég malackája.

Hanem a következő faluban nagygazdához kopog be. A malacka mellé még követ is pakol, hogy nagyobbnak tűnjék,
De a gazda sem volt siheder.
 - Van ám nekem egy hízóm a zsákban.  - kezdi itt is a róka.
 - No ha hízója van, hát akkor kösse meg a zsák száját éjszakára! Nehogy kilopózzon éjjel. - felelte a gazda.
A róka koma odacsomózta a pad lábához a tarisznyát, s alig várta az éjfélt. Meg is ette a malackát. De megnyitotta az ajtót is résnyire.
Reggel pedig indult a jajveszékelés.
De már a gazda is inkább elkérte a zsákot, majd az ólban ráhúzza egy hízóra, aztán megkapja azt.
Csak a gazda nem a disznóólhoz, hanem a kutyaólhoz ment, s egy jókora kuvaszt dugott be a zsákba. Akkorát mint egy ma született borjú.
Örült a róka koma, alig várta, hogy kiérjen a faluból, s belépjen az erdőbe.
Kinyitotta a zsákot, és láss csodát. kiugrott a kuvasz, és megette a rókát.

Tudom, ma úgy fejeznénk be a mesét, hogy a róka családja ezek után beperelte a kuvasz gazdáját, és a medve-bíró megkapta a kuvaszt vacsorára, az oroszlánnak felszolgálták a gazda disznait, és a róka családja megkapta a tyúkólat.
Szerencsére ez a mese nem ma íródott, és a megkárosított szereplői ma is élnek, ha meg nem haltak.

2013. november 25., hétfő

Hazahoztuk Bélát

Szeretnék tárgyilagos maradni, és nem indulatból fogalmazni.
Meglátjuk, sikerül-e.
Bevitelkor apró kb. forintosnyi seb volt a bokáján. Most több négyzetcentiméter. Nem vérzett, nem váladékozott, már igen.
A végtagjait Nufi minden nap tornáztatta, ott nem. Megmozdítani sem lehet, annyira tiltakozik.
Itthon napi egy pohár folyadékot bele lehetett diktálni, ott volt infúzió. Leszokott az ivásról.
A pelenkázásnál rásegített, megemelte a csípőjét, ma erre nem képes, az ép keze rángatózik, felültetve folyamatosan imbolyog.
A kérdésekre azonnal válaszolt valahogy, ma többször kell megkérdezni, és sokszor csak a plafont nézi.
Nufi megkérdezte tőlem, hogy adjon-e pénzt az orvosoknak.
Én azt tanácsoltam, hogy ne.

2013. november 24., vasárnap

Új vincsi

Írok már valami jót is. Az utóbbi időben csak a nehézségekről beszéltem. Most megleptem a gépemet egy új tárolóval. Egy terabájtnyi lehetőségem van.
Mondjuk némi bosszúsággal járt a telepítés. A vadonatúj újraírható dvd lemezre nem sikerült felírni a telepítő cd-t. Mert egy telepítő cd 800magabájtnál több, akkor cédére nem fér fel, lehet, hogy a dévédére pedig hibás könyvtárszerkezettel kerül fel... de nem adtam fel. Kiírtam USB memóriára. Onnét pedig nem bootolt.
Mérgemben az UBUNTU helyett letöltöttem KUBUNTU-t. Ez KDE alapú, vagyis több képelemet használ, lassabban áll fel a rendszer.
Kezdtem belakni a rendszert, majd tegnap délután - hazatértünk Bélától a kórházból - felbootolt az USB-ről. Örömömben a letakarítottam, és feltettem a megszokott oprendszeremet.
A Komjátiban használt, és megszokott, immár kézreálló programok vesznek körül, és a Stellarium is elindult végre. Az a program, ami az égbolt csillagait modellezi.
Nyáron éjjel mindig úgy néztem az égre, mint aki semmit sem ért. A Göncöl szekeret még csak-csak felismertem, de az Orinont nem, pedig Nufi emlegeti sokszor. Meg a magyarok csillaga. Ugye?  Ilyen ködös őszben már semmit sem lehet látni az égen, de reménykedem benne, hogyha ráérzek a programból a csillagnézés ízére, akkor okosabb leszek a nyári bámulásokra.

2013. november 18., hétfő

Orvos urus uru

Ha az uru a tudás, akkor az orvos az uru birtokosa lehetett. A táltosok pedig önképző kört alkottak. Ezt olvastam róluk a Yotengritben.
Mi a bajom a mai orvossal? Mármint azzal az orvossal, akivel most találkozom?
Nem érzem a tudást, és a mellérendelés hiánya miatt nem kíváncsi a mi véleményünkre. Ő nem a teremtés folytatója, egy meglévő állapot tovább fejlesztője.

A hét elején, amikor úgy maradtam a hűtőgép előtt, és hevesen káromkodva behúztam magam a tenyeremen-könyökömön támaszkodva a szobaszőnyegre, Nufi kérdezte, hogy hívjon-e orvost. Valószínűleg ingerülten utasítottam el. Erre a becsípődésre annyi pihenés kell, amivel a görcsbe rándult izomzat elernyed, és kezdhetem is a beszorult idegvégződés kirángatását a csigolyák közül.
Mit tenne az orvos?
Adna fájdalomcsillapítót.
Halottnak a csók. Ha nem fáj, mert nem érzem - ez meg Lenkei Gábor videojából is kiderül - akkor nincs visszacsatolás, hogy mit ne terheljek, és ezért folytatom a veszélyezetett terület terhelését. Ettől az nem regenerálódik, hanem tovább sérül.
A szervezet attól szervezet, hogy együtt vagyok én. Az éppen nem működő részt tehermentesítve másra még alkalmas lehetek.
Béla már a kórházban volt, Nufit autóval szállítom a kórházhoz, mert a kerekesszéket, és a kaját így viszi be. Erre még így is alkalmas voltam. Ez volt az én urum. Az én tudásom.
Kevés, de az önvédelem is benne volt, meg a család belső kiszolgálása.
Miért rossz Bélának?
Mert ő elvesztette az önvédelem lehetőségét. Már nem tud beszélni, és az eldöntendő kérdésre adott válaszai sem következetesek. Az azért megállapítható, hogy képben van, mert van nővér, akire haragszik, és a legtöbbel jóban van.
A hét végére az orvosoknak is jár a szabadnap.
Kedvenc doktornőnk még mindig nem az izomlazítót adta Bélának, hanem a heves szívverésére adott szívfrekvencia csökkentőt.
Mi erről a véleményem? Ostobaság.
Ha itthon a fájdalom attól csökken vagy szűnik, hogy Béla ülőhelyzetbe kerül, és a béna lába alá kerül a testének, megnő a vér nyomása. Igaz, dagad a láb, de a fejenálló ember is tudja, hogy az nem természetes  állapot, edzettség kédése, ki meddig bírja.
Mit tett a doktornő?
Béla szapora szívverésére szívritmuscsökkentőt adott.*
Mit ért el vele?
Béla Nufi látogatásakor félholtan, a béna lábát az ölébe húzva kínlódott, és a gyógyszer mellékhatásaként erősen duzzadt nyirokcsomóival próbálta az újabb mérgeket eltávolítani a véráramból.
Mi volt ebben a megbocsáthatatlan felelőtlenség?
A nemtudás még nem lenne az, hanem hogy mindezt a kezelést hét végén indította el, amikor ő már nincs a kórházban.
A mellékhatásokról szóló szövegeket vagy elolvasta, vagy nem, és a kereszthatásokat már a jóisten sem tudja követni, de hogy ellenőrzés (visszacsatolás) nélkül változtat, ez a felelőtlen zöldfülűség. 

*
 Szapora szívverés. Ennek a magyarázata - szerintem - a szervezet válasza az elégtelen keringésre. A kórházban nem ültetik ki, azaz nem jut elég oxigéndús vérhez a lába. A pumpa erősebben dolgozik. Mert ha nem, akkor...
Mi van, ha valaki  fokhagymát szorít a hóna alá? / A Piócás ember a fimből azonnal beugrik, ugye?/ Lassul a vérkeringés a karban, máshová jut a nyomásból. (Ott a gyomornak kell.)
Ha hagynánk a fokhagymát ott, elzsibbadna a karja.
Adyról tudjuk, hogy a hatodik ujját csecsemő korában elkötötték, így leszáradt.
Az üszkösödés a lábában az oxigén(vér?)hiányos terület elhalása volt. Ha nem tudta táplálni a szervezet, megszabadult az elzáródott résztől.
Most is ez következik, mert ha nem lógathatja a lábát, akkor nincs elég vér, és először emeli a pulzust, ezáltal a vérnyomást, erre szívritmus csökkentő és vérnyomáscsökkentőt adnak neki, és a végeredmény  meggyorsult menetelés a vég felé.

2013. november 15., péntek

Mi lesz Bélával?

Köszönöm, a hátam már egyre jobban van, és ma nem a kocsiban "süllyedtem" végig meditatív állapotban Ildi látogatását. Béla benn van a kórházban.
Hónapok óta egyetlen éjszakát nem alszik végig. Fáj a lába.
Az érműtét előtt ilyen baj nem volt, de azóta mindenféle. Az érműtétre szükség volt, hogy az üszkösödés megálljon. Eddig világos.
Akkor egy sebész doki vette fel a sürgősségin, és azt mondta Nufinak, hogy egy bénult embernél  kisebb kockázattal jár a láb eltávolítása, mint az érműtét. Ijesztően hangzott, és az érsebész is adott esélyt Bélának. Második műtéte után az üszkösödés megállt, de agyonnyugtatózták, amitől megállt az emésztése. Egészen pontosan a Contramál nevű méregtabletta volt a legrosszabb hatással. Ez már nem is nyugtató, hanem valami bódító szer a fájdalom ellen.
Volt más is, ami nyálafolyós bábbá tette, aki a gyógyszert sem volt képes lenyelni, de a folyadékot sem tudta felvenni, száradt ki a szervezete. Az infúzió pár napra jobb kedvre derítette talán, de amíg Komjátiban voltam Nufi bevitette a gasztroenterológiára is. Ott kihajtották belőle a lassan kővé váló bélsarat, de az emésztése azóta állt helyre, mióta "lehozta" a Contramálról.
Azóta péksütemény, sült tök, csokoládé, gyümölcsök, minden elfogy. Inni nem szeret most sem, de télen nincs akkora vízveszteség.
A mostani kórházba szállítás oka a lábfájdalom.
Ez úgy történik, hogy a mozgóképes bal kezével megragadja a jobb oldali korlátját az ágynak, és görcsben rángatózik. Ettől a bokáján seb van. Nufi ezt kezelgeti.
Külön könyörgés volt, és a sürgősségin keresztül végre felvették. Azóta infúziót kap, és mosolyog, de amikor rájön a fájdalom, akkor nem üvölt, csak berándul a korlátba kapaszkodva, és az akaratlagosan nem mozgatható béna lábáról radírozza le a húst.
Voltunk vele itt az SZTK-ban, és ott megröntgenezték. Nincs csontot érintő baj. Nekem úgy tűnt,  doki elmenekült, mire a lelet elkészült, de Nufi kapott valami ezüst tartalmú különleges kötszert. 
Mióta bekerült a kórházba, a seb egyre nagyobb. A kötést Nufi cseréli, de mára nem a Nufi kötése volt Bélán - egy hét után - ráadásul azt leradírozta gézestől, mindenestől.
A hét végén már majdnem hazaadták, de Nufi írt egy levelet a kezelőorvosnak, hogy nappal nem igazán látható ez a görcsös rángatózás.
Mára kaptunk időpontot. Végre szóba állt velünk az orvosa. Fiatal nő.
A megjelenés egy utasítással kezdődött, hogy hol várjunk.
A következő belépő (antré) kérdő hangsúlyú
 - Igen? .....
No, ez a fellengzős hangnem már csak azért is érdekes, mert arról lett volna szó, mit csináltak Bélával?
Megpróbálom leírni, mi lett volna a szitu.
Egy beszédképtelen emberről a gyámja érdeklődik, mint anya a kiskorú kezeltről. Mondjon valamit, mit csináltak, mit tapasztaltak.
Mi azért ketten voltunk, és támadó hangneme ellenére udvariasan érdeklődtünk.
Felmerült a lábeltávolítás is, amit az elviselhetetlen fájdalom indokol, de ő elégségesnek tartja a keringést, és semmi bajt nem talál.
A probléma viszont nem a keringés, hanem az elviselhetetlen fájdalom. Ha ez idegi eredetű, akkor ott keressünk megoldást, ha a fejében hal el agyterület, akkor arrafelé, ha mégis a keringés a ludas, akkor arra, ha a zsugorodó izomzat okozza, akkor bármi.
Erre a hölgy besértődött. Igaz, megjegyeztem, hogy itt egy emberről van szó.
Ennek mián én hazugságnak értékelem, azt a mondatát, hogy szépen gyógyul a sebe. Nufi köti, és látja, hogy már nem csak lyuk van, és már vérzik is, de mára már valadékozik is.
Na most mi van?
Nem a keringést akarjuk rájuk bizonyítani, hogy rossz, hanem azt a kegyetlen fájdalmat okozó 'hibát' megtalálni.
Nem igaz, hogy ez EEG vagy EKG folyamatos, 24 óráig regisztrálva ne mutatná meg a a hőpapír szalagon! Vagy akár egy notebookon is lehetne regisztrálni.
Persze, hogy nem tudja hívni a nővért éjjel, ha nem éri el a csengőt. Persze, hogy nem tudnak róla, mert a fájdalmában nem kiabál. Csak akkor, ha véleménye van a vele történő folyamatokról. Sem injekcióra, sem egyéb fájdalomkeltésre nem tiltakozik, nem kiabál.
A mi problémánk most is az, hogy Bélának nagyon fáj a lába, Ettől nem tud aludni, és Nufi is kikészül. Értjük, hogy látják, mi nem okozza, de akkor jó lenne azt tudni, hogy mi okozza.
Azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz Bélával.

2013. november 11., hétfő

Vajon ki szúrkálja a vudu babámat?

Második napja gond minden gerincmozdulat, főleg a lehajlás. Jó lenne már megint egészséges lenni!
Igérem, soha többé nem eszem tejtartalmú jégkrémet!

2013. november 10., vasárnap

Nem figyeltem eléggé, de a sörkollektor segített

A hőtükör megmaradt a fejemben, de a peremes hegy a sörkollektor régi változata. Pontosan tájolt és gázzal felnyomatott hegy a pászta bottal beállítva a nap felé  pont a sugárra merőleges lapjával mutat, azaz a legtöbb hőt képes befogadni.
A római egyház fejének kezében a pászta boton van a másik jelölés, egy bütyök, ahová a  felkötött függőón  (jézus szíve) mutat, amikor a hegy dőlésszögét kell beállítani. Gondolom, a főnök tárolja az etalont.
Ez a gázzal felnyomatás még sötét folt. Megfejtésre vár.
A fogyó vízkészlet és az irányított esőztetés is végre behatolt a koponyám értelmező bugyrába. Amerika a HAARP -vel a szénhidrogéntermelés szolgálatába állította a felhők vizét. Ott esőztet, ahol a lezúduló víz a dolinákon a mélybe jut, és onnét szénhidrogénként kerül elő.
Hm.
Nem szólhatok egy szót sem, mert én akarom a tudást.

2013. november 9., szombat

Nyűgöz - nyugosz

Nagyon előkerült ez a nyűg szó a magyar tömegtájékoztató rendszerben. Mindent és mindenkit lenyűgöznek. Erőszakkal bizonyos testhelyzetbe kényszerítenek.
Eddig marhák szarvánál fogva a lábához kötéséről hallottam, és kikerestem a Czuczor Fogarasi szótárból is.


NYŰG, fn. tt. nyűg-öt, v. nyüg-öt, harm. szr. — e, v. —je. Szőrből, vagy kenderből csinált kötélféle eszköz, mely által a mezőre vitt lovakat egyenként, vagy kettesével alsó lábszáraiknál fogva megkötik, mi fapeczek által történik. Hasonló hozzá, de anyagra különbözik tőle: békó, v. békló, mely lánczból, és vaspereczből áll, és bezárható. Nyűgöt tenni a lovak lábára. A nyűg nem menti meg a tilost. (Km.). Innen átv. ért. nyűgnek mondják a baromfiak lábaira tekerődző pozdorját, továbbá : mindenféle aprólékos akadályt, mely a szabad mozgást, cselekvést hátráltatja; valamint azon embert is, ki másnak alkalmatlan, kit magáról le nem lehet rázni, péld. nyűgnek mondja az anya az oly gyermeket, ki mindig rajta csügg, kitől sehová sem távozhatik. Némely vendég, látogató valódi nyűg. A hajózásban oly kötél, mely egy másikat, vagy bármit egyebet valamihez közelebb tart, ilyen például az őrfánál az, mely a lovaskötelet ehhez foglalja. (Bremse. Kenessey A.).

Hangra és értelemre nézve legrokonabb nyüst szóhoz; amennyiben ez gorombább, vagy erősebb fonalat is jelent.

Ha a szó magánhangzóját mély hangrendűre cserélem a nyugalom felé indulhatok. Hát a végső nyugalom is odalenn vár a földben, és az élet nyűgjei érezhető akadályok. Ez a varázsszó is ezért lett ennyire divatos.

Tegnap a piramis működésén nyűglődtem, reggel az ágy nyugalma meghozta a felismerést.  A piramis közepén üreg található, és oda lehet gyűjteni a metánt. Biztos elmondta Kiss Imre is, de vagy nem fogtam fel, vagy átsiklottam fölötte. A föld alatti járatokból a széndioxid (borgáz) szépen kivezethető, ha lejtős szellőző nyílásokat nyitunk a rendszer alján, és a levegőnél könnyebb metán a piramis üregében sűrűsödik be.
Eddig jutottam az elemzésben, és az agyam tovább zakatol a témán. Ott fogjuk a gázt, és?... 
Imre azt mondja, hogy nyolc fok különbséget mérnek a meleg hegyek, és a hidegek közt? A nyolc fok elegendő a növények életben tartásához, azaz a barlangrendszerben meghúzódó emberek élelmezésére.
Itt valami bukfenc van, amit még nem értek, vagy bakira bukkantam.
Nem baj. Még nem válaszolt, pedig van még kérdésem hozzá.
Például, hogy a fáraó szarkofágján a hatalmi jelvényként szorongatott korbács Imre szerint kétágú, a fényképeken három szőrből, madzagból, szíjból, nem tudom miből van és egy nyélből.  A szakaszfelező célszerszám akkor is működőképes. A szakasz két szélére rögzíti a két lelógót, a botot felemeli, és a harmadik lelógó pont a közepét mutatja a felezendő szakasznak. Ha kicsi a szakasz, elég rálépni, ha nagyobb, akkor két ember rááll a két szélére, a harmadik pedig magasra tartja a közepét.

Érdekességnek itt a következő bizonyíték. A Rakacai templom ablakából a vele egy szintben látható célkereszt a harang torony tetején engem meggyőzött a jelvény feladatáról.

2013. november 8., péntek

Úr - Űr Uru - Ürü

Volt egy vicc, ami nagyon megtetszett pár éve.
Hogy hívják a herélt koson vágott lyukat?
Ürülék.
Ma már egyre kevesebben tudjuk a kiherélt állat nevét. Az üres zacskó pedig az urat fosztja meg a tudástól. Jelen esetben a nemzés képességétől.
Mitől ura valaminek valaki? Akaratának mián.
Az önálló akarat és önálló cselekvőképesség pedig a tudással van szoros kapcsolatban. Ha ismerem a körülményeket, akkor nyugodtan avatkozom egy folyamatba. Ha nem, akkor nem vagyok ura a helyzetnek. Vagyis az uru tényleg a tudás lehet, az ürü pedig a tudás hiánya .
Honnét jöhet a tudás?
Például a szerzetesek, a próféták, a filozófusok a visszavonulásban világosodnak meg.
Boldog Özséb rendjéből beszélt egy szerzetes, - ha eszembe jut a neve, belinkelem a videót- , hogy  a rendbe bekerülni egy barlangi tartózkodás után lehetett. El kellett vonulni napokra a végtelen csend, sötétség belsejébe, és ha nem őrült meg, akkor alkalmas lett kiképzésre is.

Gondokkal küzdenek, járatják az agyukat, gondolkodnak. Fény az alagút végén. Megvilágosodás.

Forognak ezek a szavak a fejemben. Én is a gázos területen járatom az agyam. Csírázik a Jásdi Kiss Imre video magja.

Reggelre megálmodtam a következő lépést. Ha nem túl összefüggő, bocsánatot kérek:

A lelassított víz a kígyózó medrekkel nagy területet fed le. Ahol elárasztott terület van, ott a földfelület 'pórusai' még zártabbak. Ezt úgy értem, ahogy oktatni szokták a "Mennyi minden fér bele egy befőttes üvegbe?" kérdéskörét.
Nagy kavics, kisebb kavics, apró, majd homok, és még víz mindig fér közé. A víz a molekula-atom-ion méretű részecske.

Ez elárasztás idején a magna felől érkező metán (BAR) gáz és széndioxid (BÁR, BOR) gáznak útját állja, de legalábbis megnehezíti.
(Elárasztás alatt a völgyekre gondolok. Oda csurog le a víz a domb és hegyoldalakról.)
A metán könnyebb a levegőnél, ezért száll fel, a széndioxid csak azért tör felszínre, mert melegebb a föld mélye, és ott kitágul.
A föld tehát ha növényektől ellepett, vagy víz alatt áll, akkor a kutakba, a mederbe mélyeszett üregbe - gondoljunk egy kútra, amelyik kőből vagy betongyűrűből készül, oldalfala nagyobb 'szemcsézetű' a víznél, azaz nem a szétterített híg, vagy ritka gázhoz, hanem egy sűrűbb gázhoz juthatunk.
Ha szétválasztom az éghető gázt a borgáztól, akkor az egyikkel fűthetek, a másikat visszajuttava a veteményesre, táplálékot dúsítok a növényeknek a fotoszintézishez.
Tehát ha csak a saját ásott kutamban megkavarom a vizet, akkor a benne oldott gázokat gyorsabb távozásra serkentem.
A másik felhajtó pumpa hatás az ár-apály mozgása. Ezt is befogadta a fejem. Nem csak a tenger, de a föld is 'hullámzik', meg a föld alatti vizek is lélegzenek.

Egyenlőre ennyi. 

 
Hoppá, még egy uru beköszönt. Az üvegház. A talajból felemelkedő borgáz is szélcsendes helyen bújik elő, azaz a nap sugárzó hőjét a környékre jellemző vastagságú statikus hőtükör fogadja.


2013. november 7., csütörtök

Garád

"Garád, (1), (gar-ád v. gar-a-as, am. kerítő hely, v.ö. GAR kiavolt önh.) fn. tt. garád-ot Rokon a vékony hangn kert, kerítés, továbbá a latin hortus, német Garten, illir, orosz, lengyel grad, gorod, tót hrad szókkal. Általán am. kerítés. Különösen felhányt földből való, fűvel, gyöppel, vagy bokrokkal benőtt kerítés, gyepű. Kertek garádja."

Ezt olvastam a Czuczor-Fogarasi szótárban. Miért?
Keresem a nevem értelmét. Ebből a szóból tudom legegyszerűbben kitorzítani a Gárdus-t. Gyakoribb változata a Gárdos. A garádusból, garádosból rövidíteném.  Tehát valami kerítőféle lehetett a névadója családomnak. Dédnagyapámat Nagymihályig tudom visszamenőleg. Jártam még Csehszlovákiában, és ott Mihalovcéban megtaláltam a templom anyakönyvében. Postás dédnagyapám volt.

Ma ezzel telt a napom vége. Illetve újrahallgattam az előadásait Kiss Imrének.
a régebbi még döccenősnek tűnt, de a pár napja felvett műsora gördülékeny, és humoros is.
Elővettem a nyáron készített felvételeimet, és van egy domb, ami nekem is épített peremes hegynek tűnik, de még nem merném megnevezni. Ha válaszol a levelemre, akkor átküldöm neki. Igaz, én ebben a kál várja láncban nem főútvonalat, hanem csak mellékágat sejtek. A falvak nevét pedig  rágni kell, forgatni a fejemben, mert Hídvégardó és Tornanádaska őriz a vizes munkára utaló nevet, Komjátiban pedig malom volt, és a Bódva folyó völgyében fekszik. Viszont a mellette vonuló hegylánc teteje lapos. Tölgyesében a dolinákba beleszerettem, és remélem, sokat fogok kujtorogni közöttük.
Még jobban érdekel az a hosszú csövekkel kútban kotorgató megoldás. Nem értem, hogy működik, de ha fűtésre alkalmas gázhoz lehet jutni vele, akkor ez közkincs, és nem túl gazdag környék, tehát házi hasznosítását nem is csak magamért, de azért a közösségért is jó lenne kiokoskodni. Szél van bőviben, a mozgatáshoz valami szélkereket is összefabrikálnék.
Nem szaladok előre. Csak reménykedem, hátha válaszol a levelemre, vagy máshol is rábukkanok a jelenség nyitjára.


2013. november 3., vasárnap

Megint a vallásról

Nagy várakozással készültem a Yotengrit könyvekre. A Büün vallására. Eddig még nem csalódtam. Az összehasonlításoknál tartok, s azonnal belekapaszkodom a abba a kevésbe, amit már a bibliákból korábban hallottam.
Micsoda kitekert logika kellett a férfi elsőségének megmagyarázásához? Hogy a bordáját húzta ki az isten, és abból faragott asszonyt. Érti ezt valaki?
Az isten lehajol a földre, és gyúr egy embert, utána nem hajol le újabb földért ugyanott, és csinál belőle másikat. Nem, mert inkább kivesz egy alkatrészt, ami hosszúkás, kemény és görbe, és abból lesz egy gömbölyded, pihepuha szépség.
Hát ehhez a logikához kell némi napszúrás.  Alkotója biztos nem ügyelt a fejére.
Igaz, ezt az oldalbordás történetet nem találom a netbiblia keresőjével.
Hát nem logikusabb egy ősanya képe, aki világrahozott minket?
Nufi korábban említette már, mennyire nem való európai gondolkodásra a keleti kultúra. Ott sokkal kevesebb fizikai erőfeszítéssel megszerezhető a léthez szükséges ennivaló és fenntartható a testhőmérséklet. Itt -  hozzájuk képest nyugaton, de még inkább északabbra - az alkotó elme másra programozott minket. Másra volt szükség. Bonyolultabb épületek és ruhák kellettek. stb.
A bonyolult dolgok előállításához pedig sok féle anyagra is. ....
Ez a logika még kifejtés alatt van, most nem folytatom. Csak annyit mondanék előre, hogy nem nehéz illeszteni a Büün rendszeréhez.
 *
Nufi most a templomba ment Bélával.  Előtte megmosta a fejem, tüske maradt benne a hazatérés bejegyzéséből, hogy leszóltam Lacit, mintha nem jól vigyázott volna az apjára. Nem annak szántam. Annyira nem, hogyha mégis annak látszana, megkövetem Lacit. Egyszerűen arról szóltam, hogy egy nő  annyira szellemi központja egy családnak, amennyire mi, férfiak nem.
Ma éjjel kétszer ugrasztotta ki az ágyból Nufit Béla. Lacival itt óránként ezt művelte. Ennek ellenére Laci még a nyáron szétesett zárat is megjavította.
Erre vagyunk mi, férfiak. Kisebb műszaki feladatokra. A-ból B-be eljutni. Nem egy nem tudni mikor kezdődött, sohsem ér véget folyamatot állandóan kézben tartani.

2013. november 2., szombat

Ducikirályfi


Hol volt, hol nem volt, az óperencián innen, de a kerek erdőn túl, volt egyszer egy öreg király, s annak egy kisfia, Ducikirályfi. Békésen éldegéltek az udvarukban. A királyné intézte az ország ügyeit, a király pedig a palota körül tevékenykedett. Megmutatta a mestereknek, mit hogyan kell csinálni, és zsörtölődött, ha valami nem úgy volt, hogy jó lett volna.
A királyfi pedig kíváncsi volt. Elleste apjától, amit lehetett, de szegény királyságukban nem jutott neki ló, csak az apja hintaján kocsikáztak, ha országlásra adták fejüket, és a palota kertjében bújócskázhatott a mesterekkel ebédidőben.
A szomszéd királyok persze gazdagabbak voltak, és igazi vasgyúrókat neveltek, még a királyi óvodába is, iskolába is aranyos kardokkal, gyémántos hercegi koronában küldték csemetéiket, és dicsekedtek az ifjak mindenfélével. A kis Duckirályfi pedig hallgatta őket, ritkán szólt, inkább elvonult a sarokba, és kavicsokat válogatott, gyermekláncfű dudát készített, megtalálta a fűben a négylevelű lóherét.
Történt egy nap, a lovagi tornaórán, hogy a bordásfal rúdjából Henczegi királyfinak szálka került az ujjába.
Volt nagy bömbölés, sírás-rívás, de a szálka csak befelé bújt a sebbe, nem segített a szívogatás, piszkálás.
Duci királyfi pedig fel volt mentve a bordásfali gyakorlatok alól, ő csak a hangoskodásra nézett be a lovagi-tornaterembe.
Megkérdezte, mi is történt, majd nem szólt senkinek semmit, csak felszaladt az osztályterembe a körömcsipeszéért. Visszatértekor annyit mondott Henczeginek, húnyja be jó erősen a szemét, és nyújtsa ki az ujját. Számoljon háromig.
Egy.... kettő....
Háromig már nem is jutott el, kinn volt a szálka.
Ettől a naptól fogva Ducikirályfinak Henczegi lett legjobb barátja, és különtornára is beíratta, hogy együtt gyakoroljanak a bordásfalon.
Még lovagolni is elvitte a kerek erdő közepére júliusban, de ez egy másik történet, és csak annak mesélem el, aki kíváncsi rá.

2013. november 1., péntek

Budafok

Hazatértem. Persze az agyam még ott jár, de nem tesz semmit.Ezt is meg lehet szokni, mint a szabadságot. Más fajta szabadság ez, és más fajta az.
Az ottrezgés vége a lecsengés. Hasonló tevékenység az itteni teendők felvétele.
Lecsengésnek a műkotlósban alakalmazott tápegység javítását választottam. Van itthon pár begyűjtött nem működő számítógép enegriaforrásom. Ezek a tápok nem működnek, és vagy doboznak, vagy alkatrészbányának tartom őket, de nem mindet szedtem nagyon szét, mert - lám Komjátiban is jól jött - lehet ételme a helyreállításnak is.
A 494-es ic, amire gyanakodtam sokáig, elég stabil jószág. Ahol nem volt égett panel, és csak nem indult a ketyere, kiszáradt kondenzátorokat találtam. Akarok tartalékot is, meg változtatható értékű, úgynevezett labor tápot is alkotni itthonra.
Erre a legjobb a régi XT házakban lévő táp, mert jó nagy doboza van. Már párat elhasználtam a pákatrafómra is, meg erre-arra. A labortápnál célszerű műszert is akasztani a kimenetre, azaz láthatóvá tenni az épp folyó áramot, és a beállított feszültséget. Áramra a mutatóst (analog), feszültségre számjegyest (digitális) fogok belefaragni.Magnó és erősítő élesztéshez tökéletes. A rádiókat zavarja, de nem volt még teljes 'kondiátömlesztés' utáni, és összerakott tápom, ezért elképzelhető, hogy arra is jó lesz. Majd kiderül.
Tegnap kibicikliztem a Yotengrit sorozatért, meg a Szarvasénekért a Krisztina útra. A Püski kiadó boltjába. Illetve megvettem Tóth Feri könyvét is. A Madarat tolláról, embert istenéről -t. Végigolvastam majdnem együltő helyemben.

Most lenne jó átmenni Péterhez, és tartani egy kis agymozgató átbeszélést. Nufi szellemileg nagyon leterhelt Béla miatt.
Eleve úgy jöttünk haza, hogy Béla lába cipóvá dagadt, sebesre dörgölte a már gyógyultabb állapotban lévő bokáját. Laci - Ildi öccse - kimerülve a szokatlan erős pszichés és fizikai terheléstől -  biztos alig várta, hogy hazatérhessen.  Íme a bizonyíték, a nő sokkal erősebb a férfinál.
De visszatérve a Tóth Feri könyvére, kötelező olvasmánnyá tenném középiskolában, ha nem pont az ellenkezőjére fordítanám vele a célját.