2013. november 28., csütörtök

Esti mese

Mostanában sok mesét olvasok. Kaptam névnapomra Nufitól Benedek Elek könyvet. Szépen illeszkedik a szellemi fejlődésembe. Van ugyanis három állapota a meseértelmezésnek.
Először még a gyerek a nagyi, vagy mama hangját hallja, és a róka, a malac nevét tanulja.
Később, amikor már tud olvasni, és felfedezi a tanulságokat is. A farkas félelmetes, a róka ravasz, a gömböc túl sokat eszik, és kipukkad.
A harmadik, amikor meséli.
Ekkor jut - már mint felnőtt - a rejtett mondanivalóhoz a mesemondó.

Jöjjön akkor egy népmese.

Egyszer régen, de nem is olyan régen, talált egy tarisznyát a róka. Hát amint nézegette, szagolgatta,  rájött, hogy ezt nem lehet megenni. Hátha jó lesz valamire, hátára vetette, és besétált a faluba.
Esteledett már, a túkok felhúzódtak az ólba, és a háziasszony éppen bezárta a disznóólat. A vörös vándor beszólt a kerítésen.
 - Adnának-e szállást a szegény vándornak?
 - Kerüljön bejjebb, épp most ülünk asztalhoz, vacsorázzon velünk! - szólt ki a gazda. - a kemence padkán elalhat a jó melegben. A gyerekek már kirepültek, csak magunk vagyunk.
 - De van ám egy kakaskám a zsákban, Remélem, nem tűnik el az éjszaka! - így a róka.
 - Nyugodjék meg, itt nem nyúlnak semmijéhez.
Eltelik az éj, ébredeznek a háziak, odakinn a kakas szólítja a napot. A róka koma is tapogatja az üres zsákot, és hófehérre vált a pofáján a szőr, homlokán vörösebb, mint a rózsa. Körbejár a konyhában, de és jajgatni kezd.
 - Jaj a kakasom... a kakasom!
Keresik a háziak a konyhában, a pincében, még a kéménybe is bebújnak, de a kakas nem kerül elő.
A háziak jó emberek, és a síró-jajgató rókának nekiajándékozzák a kakaskájukat. Ott ül a kotlós a tojásokon, biztos lesz közte kakas is. Vigye el az övékét.
Róka koma szipogva dugja tarisznyájába a kakast, és továbbindul toronyiránt.
Estére a következő faluba ér. Ott is jó emberekkel találkozik. Behívják, megvacsoráltatják,  majd a lócán adnak neki helyet éjszakára.
A róka itt is kutató szemmel nézi végig a szobát, és bejelenti.
 - Van ám nekem egy ludam a tarisznyában. Hová tegyem, ha elaluszom, el ne lopja valaki.
 - Nem lopnak itt errefelé. Elég ha ráfordítjuk a szeget az ajtóra, nem jön azon be senki. - szól a gazda bajszát megpederve.
Reggelre a róka koma elfogyasztotta a zsákból a kakast, ébredéskor a lóca alatt lapos a zsák. Amikor a gazda kinyitja a konyhaajtót, s bejön a fény, felébred a róka is, és itt is jajveszkelni kezd.
A gazda szánja a vendégét, a legszebb ludat válaszja ki a magáéból, s neki adja a vándornak, így ereszti el isten hírével.
Harnadnapra kismalacot mond vendéglátójának. Göndör farkú, szeménél foltos malackát.
No itt is jól lakik az éjjel a libából, és visító malackát vihet magával. Csak ő ne kiabáljon, mit szólna a falu, ha megtudná, hogy pont ott veszett el a vendég malackája.

Hanem a következő faluban nagygazdához kopog be. A malacka mellé még követ is pakol, hogy nagyobbnak tűnjék,
De a gazda sem volt siheder.
 - Van ám nekem egy hízóm a zsákban.  - kezdi itt is a róka.
 - No ha hízója van, hát akkor kösse meg a zsák száját éjszakára! Nehogy kilopózzon éjjel. - felelte a gazda.
A róka koma odacsomózta a pad lábához a tarisznyát, s alig várta az éjfélt. Meg is ette a malackát. De megnyitotta az ajtót is résnyire.
Reggel pedig indult a jajveszékelés.
De már a gazda is inkább elkérte a zsákot, majd az ólban ráhúzza egy hízóra, aztán megkapja azt.
Csak a gazda nem a disznóólhoz, hanem a kutyaólhoz ment, s egy jókora kuvaszt dugott be a zsákba. Akkorát mint egy ma született borjú.
Örült a róka koma, alig várta, hogy kiérjen a faluból, s belépjen az erdőbe.
Kinyitotta a zsákot, és láss csodát. kiugrott a kuvasz, és megette a rókát.

Tudom, ma úgy fejeznénk be a mesét, hogy a róka családja ezek után beperelte a kuvasz gazdáját, és a medve-bíró megkapta a kuvaszt vacsorára, az oroszlánnak felszolgálták a gazda disznait, és a róka családja megkapta a tyúkólat.
Szerencsére ez a mese nem ma íródott, és a megkárosított szereplői ma is élnek, ha meg nem haltak.

Nincsenek megjegyzések: