2013. november 25., hétfő

Hazahoztuk Bélát

Szeretnék tárgyilagos maradni, és nem indulatból fogalmazni.
Meglátjuk, sikerül-e.
Bevitelkor apró kb. forintosnyi seb volt a bokáján. Most több négyzetcentiméter. Nem vérzett, nem váladékozott, már igen.
A végtagjait Nufi minden nap tornáztatta, ott nem. Megmozdítani sem lehet, annyira tiltakozik.
Itthon napi egy pohár folyadékot bele lehetett diktálni, ott volt infúzió. Leszokott az ivásról.
A pelenkázásnál rásegített, megemelte a csípőjét, ma erre nem képes, az ép keze rángatózik, felültetve folyamatosan imbolyog.
A kérdésekre azonnal válaszolt valahogy, ma többször kell megkérdezni, és sokszor csak a plafont nézi.
Nufi megkérdezte tőlem, hogy adjon-e pénzt az orvosoknak.
Én azt tanácsoltam, hogy ne.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Fene tudja mit kellene nekünk jobban csinálni, lám az ember azt hiszi, hogy ha a beteget kórházba szállítják, ott majd jobban kezelik. Kiderül, hogy minden tudás és lehetőség mellett rosszabb lesz a helyzet. S akkor jogos a felmerülő kérdés: Semmint az ember hajt mint az állat, hogy társadalom biztosításokat tudjon fizetni, inkább azt az időt a családban töltené el, legalább amíg élünk legyen értelme. Mert ehhez az esethez viszonyítva, akkor inkább jobb lett volna otthon tartani Bélát, és imádkozni, meg felolvasni. De lám az ember mindig utólag kapcsol ezekről a dolgokról. Mert ha otthon történik valami, az embert marja aztán a lelkiismeret, hogy legalább el se vitte a kórházba. Ha meg elviszi és ott lesz valami, akkor rájön, hogy otthon jobb lett volna.
Át kéne álljunk. De át tudunk állni?

Hanczur írta...

Az immunrendszer fontosabb mindennél. Ami támogatja, az jó, ami kikerüli, az veszélyes.
Az orvosok itt sötétben tapogatóztak, és mellényúltak.