2013. november 8., péntek

Úr - Űr Uru - Ürü

Volt egy vicc, ami nagyon megtetszett pár éve.
Hogy hívják a herélt koson vágott lyukat?
Ürülék.
Ma már egyre kevesebben tudjuk a kiherélt állat nevét. Az üres zacskó pedig az urat fosztja meg a tudástól. Jelen esetben a nemzés képességétől.
Mitől ura valaminek valaki? Akaratának mián.
Az önálló akarat és önálló cselekvőképesség pedig a tudással van szoros kapcsolatban. Ha ismerem a körülményeket, akkor nyugodtan avatkozom egy folyamatba. Ha nem, akkor nem vagyok ura a helyzetnek. Vagyis az uru tényleg a tudás lehet, az ürü pedig a tudás hiánya .
Honnét jöhet a tudás?
Például a szerzetesek, a próféták, a filozófusok a visszavonulásban világosodnak meg.
Boldog Özséb rendjéből beszélt egy szerzetes, - ha eszembe jut a neve, belinkelem a videót- , hogy  a rendbe bekerülni egy barlangi tartózkodás után lehetett. El kellett vonulni napokra a végtelen csend, sötétség belsejébe, és ha nem őrült meg, akkor alkalmas lett kiképzésre is.

Gondokkal küzdenek, járatják az agyukat, gondolkodnak. Fény az alagút végén. Megvilágosodás.

Forognak ezek a szavak a fejemben. Én is a gázos területen járatom az agyam. Csírázik a Jásdi Kiss Imre video magja.

Reggelre megálmodtam a következő lépést. Ha nem túl összefüggő, bocsánatot kérek:

A lelassított víz a kígyózó medrekkel nagy területet fed le. Ahol elárasztott terület van, ott a földfelület 'pórusai' még zártabbak. Ezt úgy értem, ahogy oktatni szokták a "Mennyi minden fér bele egy befőttes üvegbe?" kérdéskörét.
Nagy kavics, kisebb kavics, apró, majd homok, és még víz mindig fér közé. A víz a molekula-atom-ion méretű részecske.

Ez elárasztás idején a magna felől érkező metán (BAR) gáz és széndioxid (BÁR, BOR) gáznak útját állja, de legalábbis megnehezíti.
(Elárasztás alatt a völgyekre gondolok. Oda csurog le a víz a domb és hegyoldalakról.)
A metán könnyebb a levegőnél, ezért száll fel, a széndioxid csak azért tör felszínre, mert melegebb a föld mélye, és ott kitágul.
A föld tehát ha növényektől ellepett, vagy víz alatt áll, akkor a kutakba, a mederbe mélyeszett üregbe - gondoljunk egy kútra, amelyik kőből vagy betongyűrűből készül, oldalfala nagyobb 'szemcsézetű' a víznél, azaz nem a szétterített híg, vagy ritka gázhoz, hanem egy sűrűbb gázhoz juthatunk.
Ha szétválasztom az éghető gázt a borgáztól, akkor az egyikkel fűthetek, a másikat visszajuttava a veteményesre, táplálékot dúsítok a növényeknek a fotoszintézishez.
Tehát ha csak a saját ásott kutamban megkavarom a vizet, akkor a benne oldott gázokat gyorsabb távozásra serkentem.
A másik felhajtó pumpa hatás az ár-apály mozgása. Ezt is befogadta a fejem. Nem csak a tenger, de a föld is 'hullámzik', meg a föld alatti vizek is lélegzenek.

Egyenlőre ennyi. 

 
Hoppá, még egy uru beköszönt. Az üvegház. A talajból felemelkedő borgáz is szélcsendes helyen bújik elő, azaz a nap sugárzó hőjét a környékre jellemző vastagságú statikus hőtükör fogadja.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Melegház kérdés: Van e különbség a földön épített melegház és a csarnok tetején épített melegház között? Kell nekem a föld hője vagy gáza, hogy a földhöz épített melegházban élet induljon? Elég e nekem az a föld, amit felhordok a csarnok emeleti melegházába?

Hanczur írta...

A melegházról sokat még nem tudok, de a csarnokod tetején is fog szerintem működni, mert Jolikáéknál - rokonok - a bejárat sok üvegablakos előszobába nyílik. Ott pedig egy 'arborétum' fogad.
Illetve az akvapónia még földet sem használ, csak vizet forgat a növények és a pisztrángok között, mégis elegendő a konyhakerti növényeknek.
Rémlik nekem, hogy Amerikában toronyházak tetején is csinálnak ilyet.
Szerintem jó lesz.