2013. december 20., péntek

Mindenki világa teljes és tökéletes világ

Ismét rácsodálkozom Szántai előadására.
Most éppen az Egyiptomról szólóra.



Akkora móka ez az egyiptomi kultúra összefésülés a kereszténység kialakulásával, hogy én vagyok az általa emlegett korcsmáros a daru madár mellől. "A daru madár szépen dalol, és magasan száll fenn az égen, én meg csak állok alatta, és nem tehetek róla.
Kezdem felfogni, miért nem lettem író. Miért nem tudok belefűződni a történelmi tudat egységes szövetébe dísztésnek, foltnak, szakadásnak, semminek.
Erre a tizenéves kor jó. Akkor kell rábukkanni a barlangra. Ott lekötni Ariadné fonalát a bejárathoz, vagy megfogni egy már odakötöttet. Lehet az ökörnyál is. Hosszú sötétben tapogatózás után bogozás, csúszkálás, majd a megszokás kialakítja az alkalmazkodást, s végre indák, gyökerek, pókhálók fogságában a visszatekintés mutat rá az egyetlen útra, melyet megtehettem (volna).
Egyetlen elme nem teremthet csak kezdőpontot, vagy szélti-hosszanti sávot, csíkot, esetleg foltot a nagy egészben.
A barlang pedig nem világos lesz, csak megszokja szemünk a sötétséget.
Az én szemem inkább a fényt kereste, és elvakult. A sötétet csak alvásra használtam, a tapogatózást pedig más élvét keresni.

Nincsenek megjegyzések: