2013. december 12., csütörtök

Szent három zsák

Kizacskózok valamit a legújabbakból.
A három vallás, amit az ószövetség, az újszövetség és a Yotengrit mutat eddig nekem. A Ószövetség a központosított és kizsákmányoló irányítás. Az újszövetség emberközpontú, kiegyezéspárti.

"Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberi természet mélységes megértéséből származó tudomány, amely az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember."
 /Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Mózes?
  Yotengrit pedig a természetbe illeszkedő ember. 

"A szeszélyes éghajlati övezet emberének lényeges fölismerése volt, hogy ő nem
ura, hanem része a természetnek és csak akkor marad meg, ha nem fordul vele
szembe, ha nem rombolja."

/Máté Imre: Yotengrit/

Ehhez még hozzájönnek a népmesék. Gyönyörű szép lányokkal, járásnyi királyokkal. Tényleg érdekes lehetett egy-egy földvár  falvai között lakni az ezer évvel ezelőtti Magyarországon. Pedig akkor már István megbontotta a  harmoniát.  Elfüstölgött a kezéből az istenkirályság, és a beözönlött külföldi áradat megteremtette a megosztottságot, akarom mondani, átjátszotta az ószövetségi gondolkodás karmai közé.
Ha Tóth Feri felmenti Istvánt, hogy Géza neveltette római keresztényekkel. 
Szántai átsiklik istvánságán. Ő még szakrális uralkodót tisztel benne, Attila méltó örökösét, aki püspöki süveget, miseruhát küld a pápának, és templomot épít Rómában és Bizáncban is.
Hát. Jó kis kavarás fortyog a fejemben.

Nincsenek megjegyzések: