2014. január 26., vasárnap

Isá por és homu...


Látjátuk feleim szümtükkel, mik vogymuk
Isa, por és homu vogymuk

Ez az átírása, vagy hasonló, sok ember fejében megvan a halotti beszédnek. (Nem biztos, csak magamból indulok ki.) Az értelme pedig vagy megvilágosodik, vagy megvilágítják, vagy közömbösen elsiklunk fölötte.
Egy ilyen kis megvilágosodásom, kicsi budhám van most nekem is. Persze nem önálló, hanem segítséggel.
Az a bizonyos ISA. Mert törökül Jézust hívják Isának.
Megváltani jöttünk a földre? Szenvedni? Tanítani? Porladni, elégni?
Nem csak a búcsúztatót foglalkoztatja az élet értelme. Ha valami nem megy, vagy túl jól halad, bennem akkor is megcsillan a kérdés, és újra el is búvik.

Van a kezemben egy öreg rádió. Videoton BR113. Csúnya, ütött-kopott, és nagyon mocskos volt. Vettem a Vaterán csomagban. Van hozzá doksim, illetve azt hittem, és most előhúztam.

A mocskot már iziben kimostam belőle, de akkor nem szólalt meg, félretettem hosszú téli estékre.
Most előhúztam, megkerestem, miért nem szólal meg. Pótoltam az elszakadt vezetéket. Kicseréltem benne három elektrolit kondenzátort. Szólt volna a régikkel is, de megváltoztak a ráírt értékek, és a Videoton eredeti hangjára voltam kíváncsi.
Ultrarövid-hullámon elviselhető, bár torz, középhullámon sokkal érzékenyebb a Szokolnál, de a rövidhullám leszakad. Ha működik, akkor meglepően érzékeny, ha nem akkor bosszantó.
Innentől lenne szakmunka. Eddig csak tapogatózás.
Több hasonló rajzból elemezgettem, hogy is működhet az oszcillátorja.
Mostanában nem ilyen tranzisztoros áramköröket javítok, nem áll rá a gondolkodásom, tekercseket, tranzisztort, és kapcsolókat látok, nem szerveződik rendszerré, vagy inkább egységgé a fokozat.

Újabb kitérő a műszaki szövegből.
Találtam Krizsa Katalin: A magyar gyöknyelvészet alapjai című munkáját.
Hihetetlenül a hatása alatt vagyok.
Ez a néni férjhez ment Izráelbe, és itthonról vitte a magyar, nyelvet, s ott hozzáérlelte a hébert.
Ez eddig szokványos történet. Minkét nyelv nagyon régi, és a keresztény alapok megásában – bár ez az alap korábbi grániton nyugszik, és sokan régészkednek a feltárásán – kiki a maga igazát hajtja.
No Katalin pedig a gyógyszerészi alaposságával patikamérlegre helyezi a szavainkat, és ha hatóanyagait válogatja szét.
Kell hozzá hallás, kell hozzá átmeneti tároló, és Alice (én) tükörországba lép.
Én is elfogadtam, hogy a Kárpát medence volt a kutúránk táptalaja, amikor a mag kikelt, és a nyelvek innét növekedtek szanaszerte.
Befogadtam a Tamana közösség alapgondolatát, hogy egyetlen nyelv van, és annak tájszólásai idomultak a ma használatos összes tudáscsere eszközévé.
Krizsa Katalin adta a gyertyát a kezembe e kis megvilágosodáshoz.

A rádió pedig egy dióda eltávolításától vált rövidhullámon végighangolhatóvá.
Az oszcillátora kap egy osztóból feszültséget. (Becsapós. A hangszínszabályozó egy tengelyen van vele.) Úgy értelmeztem, hogy a forgókondi túl nagyot változik kis mozdulatra, ezért a tekercs melegpontján az egyenfeszültséget változtatva finomhangolóként avatkozik be.
De van itt még pár difi. A rádió eredetileg 6 voltos. Négy góliát elem sokáig bírhatta valamikor, és ezért nem kellett gyakran cserélni, nem nagyon nézegették.. A régi elemek pedig úgy mennek tönre, hogy kifolyik belőlük a folyadék. A sós oldat szétette az elemfészket.
Kivettem, s felforrasztottam, ceruzaelem-tartót a helyére. Eddig semmi baj, de akkumulkátort kapott, és az nem 6V, hanem csak 4,8V- (4x1,2V)
Az oszcillátor pedig úgy tűnik, nagyon élesre lehet tervezve. Most Camping - ez a fantázianeve - kapni fog 6V-os tápegységet a belsejébe. De ez még semmi, mert Hetényi cikkből kilestem egy másik megoldást. Vagyis ennél bonyolultatbb a hozzájutásom. Stabilizálni akarom az oszci amplitudóját. Szkópon hangolás közben látható a csökkenő méret, és az elhalás is.
Oda áramgenerátoros táplálás nem jó, mert ahogy nő a freki, nő a fogyasztás is. Feszültséget kell mérnem, és visszavezetnem az oszci tápjához.
Most itt tartok.
Felvillanyozva egy értelmetlen feladat előtt. :-)

Nincsenek megjegyzések: