2014. január 10., péntek

Komjáti története után búvárkodom

Rábukkantam egy kis irodalomra. Torna vármegyéről írta Bél Mátyás, és fordította Tóth Péter.

A szerző 1684-ben született, és Magyarország földrajzát 1700-as években állította össze. Térképeket vadásztam a NET-en Torna vármegyéről, és azon rágódtam, hogyan települhetett magyar falu már az árpádkorban völgybe? Egy indoknak mindenképpen a malom kínálkozott. Csak akkor ott dombot kellene találnom, és akármiképpen fényképeztem a környéket, még nem bukkantam rá.
Nádaska, vagy ma Tornanádaska is beszédes név. Ott biztosan lápos talaj volt, s ha a Pasnyag a Bódva folyásával ellenkező irányba fordult, Hídvégardó felé, akkor Komjáti biztos dombon van.
A bogarat Nehoda barátom tette a fülembe. Egyszer beszélgettünk a nagy bódvai árvízveszélyről, és ő az alkohol oldotta nyelven mesélte, nem vitte volna el a malmot a víz. Ott nem szakad a gát.
Úgy tűnik, ha az 1700-as években már állott a malom, akkor az építők tudtak valamit. Ismerték a talajviszonyokat.

„Egyébiránt Tornának a teljes kis területe igen gazdag a forrásokban, amit hegyvidéki fekvésének és sok völgyének kell tulajdonítani – ezt senki nem
vitatja. A szádelői barlang alatt és ugyanannak a hegynek a lábainál, amelyet ezen barlang fúr keresztül, egy állandó patak fakad annyira bő vízzel, hogy már a feltörés helyén is elegendő egy malom meghajtására, s onnét egy kicsivel tovább folyván, ismét meghajt egy másikat. Mivel a vize tiszta és hideg, ezért igen kiváló ízű pisztrángokat nevel. – Egy ehhez meglehetősen hasonló forrás Torna mezővárosa mellett tör fel: ez azért méltó említésre, mert nemcsak rögtön a folyása elején forgat folyamatosan egy két kőre épített gabonaőrlő malmot, hanem egy halastóba – amely mintha mesterségesen lenne kiásva – összegyűjtvén, bőven szolgáltatja az egészséges vizet a halak számára. Olyan egyébiránt a természete, hogy nyáron hideg a vize, télen pedig szembetűnően meleg és a leghidegebb időben sem fagy be. Ezért miközben más patakok malmai nem dolgoznak, itt soha nincsen szünete a munkának. – A mocsarak közül legelső sorban kettő nevezetes. Az egyik, a görgői terjedelmes és halakban gazdag; a másik, a komjáti pedig a nádasi határban terül el ragadozó és veszedelmes mélyével: ezt közönségesen Pasnyagnak nevezik. Az ezek és a több más források által létrehozott patakok szépen keresztül folyják a vidék völgyeit és sík területeit, amíg valamennyi a Bódvába, ebbe a derekas folyóba nem ömlik.”

„7. Komjáti (s) a Komjáthyak szülőföldje. Ez a falu a Bódva folyó innenső partját foglalja el és határát a nádasitól az a mocsár, amelyről szóltunk, a szilasitól pedig az a patak választja el, amelynek Vecsenpataka a neve. A mező, amely hozzája van mérve, a Bódva mindkét partjára kiterjed. A szőlőknek azonban, amelyeket a hegyek lejtőin szerte birtokolt egykor, felhagytak a művelésével. A lakosok magyarok és gróf Gyulay, valamint a Komjáthy, a Magyar, a Horváth, a Ternyey, a Pongrácz, a Papp és a Kászonyi családok
birtokjoga alá tartoznak.”


„Komjáti helység egy kevéssel lentebb, a Bódva folyó folyásának a szomszédságában, az innenső parton fekszik; az egyik részről Nádas helység határától valamely igen veszedelmes, Pasnyagnak nevezett mocsár választja el, a másik részről, Szilas helység felől pedig a Vecsenpatak nevezetű patak. A Bódva folyó innét és túl fekvő szántóföldeken és kaszálóréteken kívül ezen helységnek a határában, a hegyoldalakra telepítve szőlők is voltak, amelyek azonban a vészterhes idők viszontagságainak következtében művelés nélkül maradván, elpusztultak. Emellett a helység a Bódva folyón épült malom jövedelmének is örvend. A lakosok helvét hitvallást követő magyarok; az anyaegyházukban lelkész is szolgál. A birtokosok: méltóságos marosnémeti gróf Gyulay Ferenc ezredes,
továbbá a Komjáthy, a Magyar, a Horváth, a Ternyey, a Pongrácz, a Papp és a Kászonyi családok.”


Helvét hitvallás
néven két hitvallási irata is van a református egyháznak. A korábbi eredetű első helvéciai vagy más néven második Baseli hitvallás (I. Baseli hitvallás). Ennél a ma már kevésbé ismert hitvallásnál sokkal nagyobb tekintélyben tartják a reformátusok a 2-ik H.-t, melyet Bullinger Henrik zürichi lelkipásztor írt meg 1562. a zürichi egyház részére. Midőn pedig III. Frigyes pfalzi választó-fejedelem Bullingert (1565 nov.) felszólította, hogy a református egyház tanát a szentírással egyezőleg olyan hitvallási okmányban mutassa fel, amelyből az 1566 márc. 23. egybehívott augsburgi birodalmi gyűlésen az egész világ meghallhassa a reformátusok igazait: ekkor Bullinger ezt már megszövegezett kész iratot küldötte el a fejedelemhez, aki azt elfogadta s magáévá tette. Erre kész szívvel elfogadták azt Genf, Bern s több helvét kanton, úgy hogy 1566 márciusban Zürichben nyomtatásban is megjelent: Confessio et expositio simplex orthodoxae
Forrás: Pallas Nagylexikon

2 megjegyzés:

MJ írta...

Nekem nagyon élvezetes volt eme írásod s igencsak tetszik az elhatározásod. Eredményes kutakodást kívánok s eredményét időnként oszd meg velünk mindnyájunk épülésére!

Hanczur írta...

Köszönöm, bár elég szűkszavú az internet Komjáti történetében. Vagy csak nem tudom megszólaltani.