2014. február 22., szombat

Egértakarítás utáni pillanatok

Nem jár lihegéssel, semmi nagyobb izgalom. Már rég vannak náluk az egerek, és megszokták, csak az ösztön szalatja meg őket, félelem nincs.
Van egy kisebb tároló, átmeneti ketrec. Célszerűtlen hosszabb tartásra, mert minden szemetet kigórnak belőle, de ilyenkor kapnak 1-2 feltört diót, és vagy rágnak, vagy a 'falat' másszák a dobozuk tisztítása idején.
A kényszerpihenőm még tart; bár feszegetem a húrt. Tényleg olyan, mint valami húr. Feszül, és azt jelzi, netovább!
A bibliai történetek /Cseke Gusztáv könyve/ jó kis olvasmány. Igazából már nyúlnék a Gilgamesért, meg a megemlített ókori történetekért, melyekből összeollózták a zsidó tudósok a tudásukat. Azt megtudtam, hogy kiről kapták a nevüket, és milyen tőről fakadtak a rügyek.
Az is érdekes, miképpen szoknak le az emberáldozatról, és csodálom azokat az embereket, akik ennyire kusza történetkupacból is kibontják az önálló fonalakat, és lesz belőle Jahve, meg a másik istennek nem jut eszembe a neve. (Elohim, mint élő hím)
Szében egybe olvadnak, és még a József történet is jó véget ér, mert az eladott házikedvenc öcsike nem bosszul, hanem magához emeli családját.
A népmeséinkben ez a legkisebb hős, aki addig nem foglalkozik a nőjével, míg a bátyói el vannak varázsolva.
A Keresztapa trilógiában egy kicsit más lett a forgatókönyv. A különböző karakterek egy okos uralkodó mögött nem tudtak megférni.
Nufi épp bonyolult arcot vág a horgolása fölött Igazít vagy kettőt a kitűző gombostűkön, és alkot.
Így telt ma a szombat.

2014. február 21., péntek

Rosszban sántikálva

Nem jó ez így. Kicsit görbített lábbal már tudok menni, de a bringa hiányzik. Pont az az izom sérült, ami a pedálnyomásnál kell.
Bepólyált lábbal nyűglődöm, olvasok. Még az írás is nyűg.
Hogy valamennyire felmelegedjek, a székülőkéken végzek karhajlítást. Leeresztem a fenekem a szőnyegre, meg visszatolom magam. Hát nem a kedvenc testmozgásom.
Előástam a könyvtáramból a Biblia világa és a Bibliai történetek c. könyvet. Hát nem lettem okosabb. Illetve ráismertem a háború utáni Magyarországra a történetekből. Az elhurcolt emberek a SZU-ban rabszolgák lettek. Egy hajszálnyi különbség nincs a két megoldás között. Ingyen dolgoztattak embereket távol a hazájuktól.
A megszállt területeken pedig felhigítják a lakosságot, és magukba olvasztják.
A bibliából kiderült, hogy egyben nem sikerül, csak részenként  befelé haladva.
Egy kelést még kivág az ember a saját testéből is, de az egész bőrét nem tudja lecserélni.

Reggel Nufi mondott egy verset, én meg félálomban válaszoltam neki.

"Száradok, törődöm, korán elöregszem, "
 én meg így folytattam:
mégis, mikor muszáj, ügyesen verekszem.

Így lett másik vers, és ki kell javítanom, mert verssor. Csak annyi volt a kezdet.

Na, valahogy így jár az agyam.
Valamerre éppen elindul, aztán jön egy áramlat, és másfelé viszi.
Most éppen kiment a konyhába, én meg folytatom, a korábbi gondolatsort.

Amerre ezek a hódító népek betették a lábukat, a virágzó mezőgazdaságból először városok, paloták nőttek, és az építmények érdekében kipusztult erdők miatt a mikroklíma elsivatagosodott.
No, erre jó a bibilia. Egy jól konzervált módszergyűjtemény a kisközösségek szétzúzására, és a központosított kifosztására.
 Tudom, még csak az ószövetségen rágódom, de úgy tűnik, a mennyország nem túl kívánatos hely.

Talán érthetőbb számomra ez a DNS kódolással földrehozott élőlénycsíra, aminek fejlődése alkalmazkodik egy bolygóhoz, jelen esetben a földhöz, bár tartalmaz rengeteg megfejthetetlen - egyelőre mindenképpen - lehetőséget.
Most pedig ott tartunk, hogy már tudunk erről a sejtműködést szabályzó adatbázisról, ám annyi ez még mint kanász tudása a holdfelszínről.


*********************

Tudom, ha valaki könyvet ír a gombákról, nem csak a szakácsok olvassák, hanem bárkinek bármire adhat ötletet.

2014. február 19., szerda

A hazug embert hamarabb utolérni, ha sánta!

Ismét egy vicc a hetvenes évekből... vagy a nyolcvanasból.
Most egy darabig nem hazudhatok. Sikerült meghúzni a lábam.
Ma jött a kolbászos ember, és nem nagyon volt helye megállni az autójával. Laci szomszéd most is a kapu előtt parkolt, hát a kolbászos ember az utcánkat zárta el.
Beszélgetni kezdtünk, mint két ember, akinek fontos, mit gondol a másik, de félre kellett állnia, más is közlekedni kívánt. Ezalatt letettem a kolbászos csomagot a papíros kuka tetejére. Három lépés, nem távolság. A terefere közben visszapillogtam. mert a macsek Laci szomszédot is megkurtította már. A hússal behúzódott a konyhaszekrény mögé játszani, a gazdi meg ehetett mást.
Amint megmozdult a kolbász, ugrottam, és akkorát roppant a vádlimban valami.... szóval nagyot. Macska meg sehol. Hazasántikálni meg nehéz volt a lépcsőn.
Most kényszerpihi. Nufi örülhet, mert a gumiszobához láncolhat.
Addig meg a kapanadze generátor alkatrészeit kaparom össze.
Ez egy olyan tesla tekercs, ami a földből húz elő energiát.
Van egy 50Hz-es modulátora, egy nagyfesz oszcillátora, és a 220V-os tekercséről lehet levenni 1-2-3kW-nyi energiát is. Az indításhoz kell 9-12V, aztán eljár magától. A földelést pedig földbe ásott vasvalamiből kell biztosítani hozzá.
Elvileg a föld mágnesességéből szerez, vagy az ott hatalmas mennyiségű elektronból szív föl, de majd kiderül, ha nekem is beindul.
A nagyfesz oszcillátora egy orosz feliratú transzformátor. Valami újlatin honlapon bukkantam rá a sortrafó rajzára is, mire leesett (a tantusz), hogy pont az kell, amit pár éve továbbadtam egy Elektrotanyás ifjúnak. Hála a gyűjtögető szellememnek, van azért még használt. Géza barátom volt orosz tévéjéből. A sokszorozó már elkopott belőle, képcsövet meg nem adott hozzá, szerintem az összes ellenállás is abból fog kikerülni. Csak a modulátor ák. lesz házilag összeállított darlingtonból. Az ott dokumnetált KT809A és KT808A ugyanis nem komplementer, hanem két NPN teljesítménytranyó az én katalógusaim alapján.
Majdnem biztos, hogy több volt (szovjet) köztársaság is használja a cirill feliratos csodabogarait, én meg inkább az elvi rajz után fogok menni.
Tegnap összevadásztam több változatot is. Az egyiken két NPN tranyót osztott tekercsről használtak, mint a régi zsebrádiók végfokjában, de ha ez így beindul, akkor én is változtathatok rajta. 50Hz-et bármivel tudok erősíteni, még akár FET is lehet. (Ilyen rajzot is leltem. Ezt sem kell kitalálni.)
Az 50Hz-et cmos kapukkal állítja elő, és arra is találtam 555-ös megoldást.
Ami nekem nagyon furi, hogy a nagyfeszültséget szikraközön átívelve adja a Tesla trafónak.
Ja, és ez lesz a legérdekesebb, mert 20db ferritgyűrűt kell hozzá összevakarnom.
Négy centis nincs is. Hármas van. Itt az ideje a tápbontogatásoknak.

2014. február 17., hétfő

nyolcas ablak

Tegnap feltoltam vagy háromszor. Törés nincs hozzá, illetve nem működik, de harminc nap éppen elegendő a kipróbáláshoz. Igaza van a terjesztőnek.
Először egy vistaról felújított hetesre gyötörtem fel. Már működgetett is, de akadozott mindenfelé. Beletettem a 1gb-os Asus videovezérlőt, persze annak nagyobb táp kell, és azzal is valamiért nehezen indult, s sikerült minden egérkattintásra percek után válaszoló gépet alkotnom.
Finom.
Közben kiporoltam az Attila donornak hozott gépét, és kicseréltem a tápjában a púpos kondit. Autós nyelven pöcc-röff indult UHU 1.2 változattal. Sulinetes masina, és mintha ráöntötték volna.
Abből is átpakoltam a  frissen megjavított tápot, de a 'nyócas' csak nem gyógyult meg.
Kivallattam a donor gép két vincsjét. A lapos 40 gigás kuka. Megfőzhették, mert nem válaszol. 2002 környékén nekem is elpusztult a cégnél kettő is. Ki sem cserélték. Későbbi gépekben már külön ventillátorral adták el.
A 80 gigás pedig csak félig telepített nyomokat mutatott.
Erre már felkapaszkodott normális sebességgel a 'nyócas'. Pontosítok, nyócpontegyes.
Ez ugyan 32 bites változat, és az első bejelentkező jelszót azonnal elfelejtettem, de az újratelepítésnél felfigyeltem, mi kínja volt a korábbi rátelepítéseknek.
Ha az oprendszer partícionál, akkor egy segéd, nem látható partíciót is alkot, és annak a mérete minél újabb, annál nagyobb. Jelen körülmények között majdnem 400 megabyte.
Sejtem, mire való, de biztosat még nem tudok, hát inkább nem elemzem tovább, az újratelepítéseknél: mentés és szűztelepítés lesz eztán is. Vagy partíciómozgató programmal szélesítgetem, de az sem szokott gyorsabb 'levődni' . :-) (Hogy volt törzsőrmesterem, Dzsipuka szellemét megidézzem.)
Egyenlőre itt megállok, mert Attila még nem döntött, megvegyem-e neki a javasolt gépet, és fog ő még pár kört futni, amíg visszatér hozzám.
Annyit már megtanultam, hogy csak ha elhozta rá a pénzt, akkor veszem meg a hozzávalót. Mellesleg most nem is volna miből. 

*

Érdekes ez a nyócas. Az első újrabootok sokáig fekete képernyővel jönnek fel. Ott az egérkurzor, de semmi több.
Állítom, hogy most megy vissza mindenféle info. No meg frissít.

Így sikerül fényképezni a sötét konyhában vaku nélkül.

2014. február 15., szombat

Istenek és emberek


Megdolgoztatja az agyam ez a két szó.
Hegedűs Lóránt volt egy előadója a nemzetstratégia kidolgozására felkért alkotók gyűlésén. 2008-ban a Püski kiadó jelentette meg a könyvet, és Papp Lajos bácsi vezényelte le a szónoki mikrofon előtt beszélőket. Benedek Marcellt, Tóth Zoltán Józsefet,... s az utolsó előadó volt Hegedűs Lóránt.
Nagyon jó előadó. Kár, hogy már nincs közöttünk. Bár ha jól sejtem (emlékszem?), volt botrány körötte is.
Egyik mondata miatt írok most róla. Hogy nincs isten, a maga megfoghatóságában, mert ilyet nem fogunk tapasztalni. Viszont van másképpen.
Egy református egyházfő szájából is másképpen hangzik, és Szántai Lajosék értelmezéséből is előbújik valami.
Van még egy gondolkodó fickó, akit szeretek hallgatni, (Kisfaludy Görgy) s ő pedig a műszaki műveltségével magyarázgatja a templomok geomatriai díszítőfiguráiban az energia különböző állapotait.
Az ő beszédében az energia születése, létrejövetele mindenféle visszacsatolásokon, és energiaugrásokon múlik, Benne van az atomszerkezetről tanult mível(e)t(len)ségem.
És valóban, az anyag nem létezik, csak elektronpályákon rohangáló felfoghatatlanul kicsi részecskék, és valószínűleg azok is makrokozmoszai egy még parányabb világnak.
Mégis, miképpen jutott 'fel' ez az info a népmesékbe, mondákba?
Mert az égig érő fák, a gondolat sebessége valóban ott van az őstudásunkban. Még a hétfejű sárkányt nem igazán tudom ráilleszteni erre a tudásra, de majd csak sikerül.
Ezek az apró tudások mindig más rendszerbe állva hoznak új értelmet.

A Bakay Kornél mondta búcsúbeszédet nem tudtam végighallgatni Hegedűs Lóránt temetésén. Ez is fenn van a jutubin.  Viszont az utolsó István a király feldolgozáson füstölgését nagyon megértem. Különösen az őszinte vallomását, hogy e históriás - de ő mindenképp - tudja, hogy a szöveges emlékek mindig torzítanak valaki javára. A naplóbejegyzések is másnak íródnak, a krónikák is a megrendelő uralkodót dícsérik, s még akkor is közelebb járnak a valóhoz, mint amit ma ki tudunk deríteni belőle.
Most jönne a képbe Szántai. Merthogy ő a képes krónika képbeszédét is olvassa, és a koronázási jelvényeket is értelmezi. Vajon becsapja őt is a kódex?
Inkább táltoslovat ad alá.
De akkor melyik isten az igazi?
Amikor az isten az embert a saját képére teremtette, akkor nem azt kellene felfedeznünk, hogy mi magunk vagyunk az egyetlen pillanatnyi képmás?
Mindenki istene más.

A héten a zsebpárducunk felbosszantott. Állandóan támadott. Karmolt, harapott, és nem akarta abbahagyni.
Én nem szoktam ráütni, a bringakerekem marcangolásakor is csak ellöktem, de most éppen a csapot szedtem volna szét az erkélyen, és csak nem hagyott békén.
Rászóltam.
Félrelöktem.
Megfogtam a hátán a bőrt, és odébb tettem.
Megfogtam a grabancát, és ledobtam két lépcsőfokot.
Megfogtam a grabancát, és ledobtam majdnem a legalsó lépcsőfogkig.
Ekkor jött rá, hogy nem jó a játék.
Bejöttem a szobába, és lelkifurdalásom volt. Még megnéztem hogy kicsit sántikálva indult a vacka felé. Lehet, hogy eltörte a lábát?
Délután lementem megnézni.Ott feküdt a vackán, és minden simogatásra nagyot ásított.
Békén hagytam.
Másnap Attila hozta a párja noteszgépét, és őt kísértem ki a kapuhoz. Attilának is nekiugrott volna, de Attila egy finom billentéssel odébbrúgta.
Ma vitte el a gépét. A fekete ürdüngünk nem is közelítette meg. Csak az én lábamhoz dörgölőzött, és rájött, hogy miképpen kell behúzni a körmeit.
Most ez van.
Én csak ember vagyok, és több lépcsőben közöltem, mit is szeretnék. A szó valódi és átvitt értelmében is lépcsőfokok hordozták az információt.
A macska most nem sántít. Béke van.

Egyszerűen köthetném át az isteni közlést felém, a macska példájához.
Kössem?
Átlátszó volna.
Pedig ez a gét gondolatszál párhuzamosnak tűnik.

2014. február 14., péntek

Kifordított rádió


Remek ötletem támadt. Legalábbis most még tetszik.
Talátam egy kicsit összezúzott rádiót is a parton tegnap. Már kimostam, és szárad a radiátoron.
Ennek az URH részét fogom kicsit megváltoztatni.
A saját oszcillátorát visszajuttatni a bemeneti erősítőre, és onnét kijuttatni, mint signal generátorjelet.




Gondoltam, hogy az FM első KF helyére bekötök egy VHF balunt, és onnét vezetem vissza a bemenetre.

FM -> Frekvenciamodulált, azaz az URH rádió
KF -> középfrekvenciás erősítő
BALUN -> balanced-unbalanced, azaz aszimmetrizáló rádiófrekvenciás transzformátor.
VHF - Very High Freqvency azaz nagyon nagy, de gyakorlatilag az a tartománya a rezgésnek, ahol a csöves tévék csatornaváltói keresték meg az egyes műsort.
Ma már csak központi antennán használják tévéadás átvitelére.

Még meg kell szűntetnem az eredeti kapcsolatot a nagyfrekis erősítő és az oszci között.
Az előerősítőre azért van szükségem, mert ha bármilyen terhelést akasztok az oszcira, az minimum elhangolódik, de inkább meg is áll.
A bemeneti erősítő pedig eleve ezen a sávon dolgozik.
Ha a szkópon látható lesz a rezgés, már nyert ügyem van. Igaz, még nincs másik rádióval hallható jel, de már a hangolásjelző mutatni fogja.

2014. február 13., csütörtök

Ma jófiú voltam





Délelőtt lecseréltem a csapot Béla zuhanyzójában. Mindkét tekerőnél csepegett, de a gégecső cseréjekor nem tudtam levenni megbőrözni, mert rozsdás csavart láttam a közepén. Most meg karos keverőcsapot vettem. Szerencsére illeszkedett, mert ha nem, akkor nagyon csúnyát mondtam volna.
Sejtettem, hogy Béla nem hagyott mozgatásra, beállításra helyet, az excenteres bigyókat odarögzítette csemperagasztóval.
Voltam még katéterért a gyógyszertárban, és délután kaptam kimenőt biciklizni a Dunapartra.
Ott önkioldóztam az első képet.


Ez volt az eső fotó. Ahogy a Campona mellett átbújik a vasút és a 6-os út alatt a kerékpárút, egyenesen ki lehet gurulni a Dunapartra. Horgásztanya, bár most egyedül voltam.

2014. február 11., kedd

Ragasztgatok, olvasgatok

Herman Ottó pókokról szóló írásával tértem nyugovóra éjjel. Már csak azért is, mert Géczy Gábor a pókok lábszőrét vizslató tudósokat szidja legtöbbször, vagy mondjuk emlegeti elrettentő példaként.
Sebaj. Ki tudja, mire lehet jó egy ilyen tudás! A lökhajtásos repülőgép elve is a pisztrángok áramvonalaiból ugrott elő. A pókoktól is tanulhatunk még.
Este Nufit Fazekas Mihály Lúdas Matyijával altattam el. A harmadik megveretésre asszonyi pajtásom már egyenletesen lélegzett.
Előtte pedig Pap Gábor elemzését csurgattam át a két fülem között, de ott is maradt valami lényeges.


A középkor két gazdasági meghatározó eleme a Medici és a Fugger család volt, akik feloszották észak-déli irányban Európát maguk között. Aztán amikor a Mediciek megvették a pápai széket Bakócz Tamás elől, és Angliában is terjeszkedni kezdtek, de még ez sem volt elég, mert búcsúcédula árusításukkal mégis lerabolták a Fuggerek birodalmát.
A válasz sem maradt el, a Fuggerek biztatták fel Luthert, s indították el a reformációt.
Azóta találtam már erről szóló írást az interneten is, de tegnap elemi erővel hatott ez az összefüggés.
Már csak azért is, mert a szerencsétlen tömegember felülről kapná az igét, de ha sikerül megvenni a papot, akkor a jószándék mögött is lesz gazdasági érdek.
Sakkjátszma ez a javából. Előre faragott bábok vagyunk és nekünk meghatározott lépésekkel haladhatunk, s örülhetünk, ha leütés nélkül jutunk el a tábla végére, hogy királynőre cseréljék porhüvelyünket.
Igaza volt bármelyiknek is?
Mindegyiknek. Aki megvette az igazát, annak azért, aki kiolvasta a szent könyvekből, annak azért, és aki örökölte családi tudásként,annak azért.
A föld pedig tudott mindig annyi élelmet adni, amiből jutott mindenkinek.
De jó is lenne úgy élni, hogy elég amit kapok, és nem gondolkodni a holnapon! Mert a tegnapok nem erre tanítottak.

2014. február 9., vasárnap

Egy napnyi szünetet kapott az sz'ámítógépem

Be sem kapcsoltam. Ritka ünnep lehett neki.
Legújabb tevékenységem a ragasztgatás.
Pár éve levetette magát a szerkrény tetejéről az angol szótáram. Sikerült a nyakát törni. Nagyjából a felénél elhasadt a ragasztása, és a a hátlapja sem fogta össze.
Amint kiderítettem, papírragasztóval rögzítették a könyv gerincét. Én pedig egy trikómból vágtam megfelelő méretű csíkot, és átáztattam enyvvel.
A zacskón az állt, 2-4xes mennyiségű lágy vizet adjak hozzá, és legfeljebb hatvan fokon ragasszam.
A radiátorok majdnem negyven fokon tartották, s bár nem vártam ki a 24 órát, elég híg löttyöt kaptam. Ebben húztam végig a rongyot, majd ráfektettem a könyv gerincére. Persze a lapokat előtte pillanatszorítóval rögzítettem.
A külső gerinctakarót pedig ráfordítottam, és széles cellux-szal húzattam a fedlapokhoz.
Néhány óra múlva, de lehet, hogy túl keveset vártam, kinyitottam, és nem tartott semmit. Erre mérgemben technokol rapid-szerű UHU ragasztóval itattam át a korábbi rongyos illesztést, és másnapra gyönyörűen megragadt.
Nosza, újra töltöttem pár csepp ioncserélt vizet a ragasztóra, és még két könyvet végigtaknyoltam vele. Ujjbegyel, mert érezni akartam, hol éri, hol nem.
Egy nap száradás után mindkét könyv ismét egyben van.

A GPS nem ad életjelet, hiába tötöttem fel az akkuját.
Még megpróbálom PC-ről megszólítani USB-n keresztül, aztán lemondok róla.

Tévedtem.
Ha be is kapcsolom, akkor a feltöltött aksival mégis működik. :-)

2014. február 7., péntek

(HA)G.HU.HUM.HAD.DI

Összeválogattam.
Ha jól kerestem ki az EEM-HUL szótáramból az egységeket, akkor közelebb jutottam egy lépéssel.
Ez már öröm is, és tényleg csak tyúklépés.
Keresgéltem a könyvben található abrák interneten elérhető eredetijét is.
Ja, az epigráfiáról van szó. Fényképes ábrákat gyűjtögetek, és rajzolom át kézzel füzetbe. Egyfajta tanulás ez is. Nem csak megnézem, de átviszem másik közegre.
Ha pedig nem csak a vonalábrát, de a kinagyított körvonalakat is nézem, esetleg a véset irányára is rábukkanhatok. Nem biztos, de most ezen ügyködöm.
Megpróbáltam a Fejes Pál telefonszámát felhívni. Nem vette fel. Alighanem írok az egyetemi címre, talán arra válaszol, ha szerencsém van.
Tegnap még hoztam fel az udvarról Laci szomszéd GPS-ét is. Nem tölti az akkumulátorát. Sikerült még este szétpattintani, de az akkucsatlakozójához még nem találtam donort, régi videokból, cdromokból reménykedem kinyerni. Nem akarok az akkuval gépen belül kísérletezni.
Meg az sem ártott, hogy nem rögvest ugrottam neki. Autós töltője van, és inkább azza kellene kezdenem.

2014. február 6., csütörtök

Vannak napok....

....
Csak tudnám, mit is akartam írni, amikor a címet megfogalmaztam!
Tegnap meglátogattam Gézát. Valószínűleg nagyon fel voltam dobva, és először ömlött belőlem a mostanában befogadott őstörténelem. Meg más is. Kicsit keseregtünk egymás anyagi helyzetén. Jutott némi politizálásra is idő. Két teát is megittunk. Géza a kedvemért összesen két cigarettával beérte.
Sokkal nyugodtabban beszél, ha politikáról van szó, bár nagyon nem áll távol a nézetünk egymástól.
Néha  MJ-nek lenne jó leírni, hogy... aztán rájövök, hogy minek! Nem értek a politikához. Annyit tudok csak, hogy aki bársonyszékbe kerül, az nem hatalmat kap, hanem kiteszi a fényképét az országnak, hogy köpködjék.
Amíg a  - gazdasági - határok ennyire nyitva vannak, nem is lehet önálló politikánk. Ki melyik távirányítóról működik, aszerint forog a propellere. Azt meg ugye ne várjuk, hogy bármelyik is a napi nyolc óra után leüljön a kaptafa mellé, és felhúzza rá a házmester cipőjét megfoltozni. Fizikai értékteremtése nem ők valók. Legfeljebb azt várhatjuk el, bocsánat semmit sem várhatunk, csak remélhetjük, hogy békén hagynak. Akkor ki-ki arra fordítja a figyelmét, amihez ért. A többi egymás között rendeződik.
Felfogtam, hogy egy hatalom csak a  központosított erőforrásokból nőhet ki. A jólét érzése pedig nem ettől születik meg.
Egy pecás a háromlábú kényelmetlen széken kucorogva is izgalomba jön, amint megmoccan az úszó, legyen bár mínusz húsz fok, és minden lehelete koppanjon a lék peremén.
Látom, mennyire nyomul a központosítás, és ahogy a kutyákba kötelező csipet ültetni, úgy nekem jobban tetszik a régi erdőkerülős módszer.  A vadorzáson kapott kutyát lelövi, ha szelídet talál, akkor megfogja, és odaajándékozza valakinek, de mondjuk faluhelyen ismerheti is a gazdát, s néhány féldeciért hurokkal hazavezetheti a kóbor ebet.
Agyonszabályozni, mindenkit mindenkitől függővé tenni, és felfűzni egy parancsuralmi fa ágára-bogára-gyökerére.... Értelmetlen, akarom mondani élhetetlen.


2014. február 4., kedd

Hó-hon halála

Tudom, a történelem nagy népirtásai nem történelmi leckék. Vagyis emberek, elborult aggyal öltek embereket. A 46000 évvel ezelőtti történet hogyan rögzülhetett a génjeinkben, hogy ma is így működünk?
Persze az eszközök mások, és az eredmény újra és újra azonos.

Ha a természeti példa a ragadozók és növényevők állandósuló mennyisége egy területen csődöt mond, mert az ember kiemeli magát ebből a rendből, akkor mégis szükség van az egyensúlyteremtő iSTeN - SaTaN gubancra?

De gondolkodom az EEM.HUL nyelvről. Szeretnék másnak is kedvet csinálni hozzá, bár esély kevés van.
Megpróbálom a magam nyelvére lefordítani egy történeten, vagy vicces találóskérdésen keresztül.
Mit jelent a
ICH AUCH DU NICHT, GUT  AUCH  DU NICHT
?
ÉN IS TE NEM JÓ IS TE NEM

Ezt a szójátékot használja több nyelven a 'szólétrája' a könyv írójának.
Egyik egytagú szó(gyök) megfelel a másiknak, és néhányba hol ezt a nyelvűt, hol azt kell belepróbálni, majd a végeredményt egy nyelven - legtöbbször magyar vagy angol nyelven teszi - összegezni.
A szavak még nem továbbképzettek, nem ragozottak. Ha valami döntő értelemmódosító törvényszerűség van is benne, az a szavak neme.
Sajnos, vagy szerencsére a magyar nyelv nem őrizte meg, de a német és szanszkrit igen.
Úgy tűnik, ez pedig (hely)meghatározó a patriarchális vagy matriarchális gondolkodás ellentétében.
Egy apa vadászni viszi a fiát, egy anya megóvná a szellőtől is.


2014. február 3., hétfő

Azt hittem...

... lesz valaki, aki megkérdi, mi is az a zunik?
Nem volt. Vagy mindenki tudja, hogy ördög, vagy érdektelen.

Felfaltam a két könyvet. Hihetetlenül elfárasztott, de most is izgat, mi is lehet az első könyvében Pali bácsinak.
Megkerestem a telefonkönyvben a számát, és ha holnap lesz elég bátorságom, megkérdem tőle, van-e még a könyvéből, vagy lesz-e utánnyomás?
Elvileg Miskolcon az egyetemi könyvtárban van példány, de addig kifúrja az oldalam.

Először az az ugatós nyelvvé alakítás édekel, és kezdésnek kijegyzetelem belőle a már megfejtett sorokat.
Az AH HA -ból van rengeteg, és ahol nincs, oda is sokszor szabad betoldani.
Persze volt egy saját megfejtési kísérletem is.... jó nem saját, hanem tudom Diósgyőr nevét miből származtatják. Egyfelől a sok diófa, de fontosabb a gyűrű alakú terület a Szinva medre mellett. gyűrű, mint geuru.

Miskolc nevét kikódolta. Én meg Komjátit fogom... ha sikerül. Mert sikerülni kell.
A vonalas rajzok még későbbi tervek. Igaz, a Tamana segíthet, ha jól sejtem, bár még nem akaraom beleártani magam.
Letöltöttem egy ingyenes szótárcsoportot, amiben hindi is van. Persze windowsra való, és vagy menni fog emulátoron, vagy nem.



2014. február 2., vasárnap

Őstörténet avagy a zunik bújt belém

Alig látok, olyan homályos minden köröttem. Olvasom Fejes Pál könyvét. Beállt egy fókuszra a szemem, de nem tudom letenni.

Kőkori karcok-rajzok értelmezését írta meg. Mint a mágnes, vonz, tolom magamba az értelmét, és alig marad valami a fejemben.
No nem az indiai őshazából, hanem a kibontásra használt hangzóátírásból.
Többszöt leírta, harminc éve fejtegeti a szövegeket, és több nyelven helyettesítgeti be a szavakat a krix-kraxok közé. Német, angol, hindi szógyököket használ, és természetesen magyart is. Hol az egyik, hol a másik, de leginkább együtt mindegyik  visz a megfejtéshez. EEM.HUL nyelvet használ.
Addig jutottam a felfogásban, hogy a hangfejlődés állomásait kell rá-rápróbálni a kifejezésekre, fogalmakra, és gyakorlott szem, meg jó sok idő kell az értelmezéshez.
Emlékeimből felbukkan a Lisp nyelvű programozás, és úgy 20 éve majdnem megtanultam, de nem volt hozzá elég kitartásom, (Nyelvészetre jó, úgy olvastam) Első nekibuzdulásomban elő akartam venni a könyvét, de megint  egyszerűsítettem. Vagy programozunk, vagy magyarozunk.

Kezdetnek azt gondoltam, hogy kigyűjtöm azt a pár átírást, amit ebben a könyvében olvasok, aztán meg adja magát a következő lépés.