2014. február 2., vasárnap

Őstörténet avagy a zunik bújt belém

Alig látok, olyan homályos minden köröttem. Olvasom Fejes Pál könyvét. Beállt egy fókuszra a szemem, de nem tudom letenni.

Kőkori karcok-rajzok értelmezését írta meg. Mint a mágnes, vonz, tolom magamba az értelmét, és alig marad valami a fejemben.
No nem az indiai őshazából, hanem a kibontásra használt hangzóátírásból.
Többszöt leírta, harminc éve fejtegeti a szövegeket, és több nyelven helyettesítgeti be a szavakat a krix-kraxok közé. Német, angol, hindi szógyököket használ, és természetesen magyart is. Hol az egyik, hol a másik, de leginkább együtt mindegyik  visz a megfejtéshez. EEM.HUL nyelvet használ.
Addig jutottam a felfogásban, hogy a hangfejlődés állomásait kell rá-rápróbálni a kifejezésekre, fogalmakra, és gyakorlott szem, meg jó sok idő kell az értelmezéshez.
Emlékeimből felbukkan a Lisp nyelvű programozás, és úgy 20 éve majdnem megtanultam, de nem volt hozzá elég kitartásom, (Nyelvészetre jó, úgy olvastam) Első nekibuzdulásomban elő akartam venni a könyvét, de megint  egyszerűsítettem. Vagy programozunk, vagy magyarozunk.

Kezdetnek azt gondoltam, hogy kigyűjtöm azt a pár átírást, amit ebben a könyvében olvasok, aztán meg adja magát a következő lépés.

Nincsenek megjegyzések: