2014. március 15., szombat

Imádkozzál fiam, és dolgozzál!

Valamelyik olasz filmből ragadt a fejemben a mondat. Nem ma volt.
(Úgy rémlik, Fernandel szerepelt benne, és ellopták a piéta szobrot a templomból, lehet, hogy mégis francia film volt?)
Most többféle rendszer szerveződik  újra a fejemben.  Valahogy úgy, mint a címben írtam. Dolgozzak.
A fizikai megterhelés idején rendeződnek a gondolatok, mint a rizsszemek a befőttes üvegben, ha rázogatom.
(Mindennapi hasonlat. Át szoktam tölteni a könnyen félrehasadó zacskójából üvegbe, és onnét könnyebb kimérni Nufi 79g-ját ebédre.)
Máté Imre bácsi pedig most is rendet teremtett a vallások között. A Yotengrit harmadik kötetében összehasonlítja a mózsiás, tökös, manós vallásúakat, és mivel nem az elítélés, a rámutogatás stílusvesszejével rajzol, hanem a józan paraszti észre bízza az elemzést, közel áll a gondolkodásomhoz.
Lám, lám!
Mennyivel ér többet egy táltos, vagy egy eldugott falu papja, mint a püspöke?
Egy kicsi csoport szellemi vezetése jóval kisebb ellenállásba ütközik újdonságokra. A többezer éves dogmák felhasználhatók, de nem kényszerítők.
Miért is?
Úgy vélem, hogy aki közösséget vezet, az pár ember közös akaratát megérzi. Kell hozzá némi erő is, mert érdekek között megkeresni az igazságot nem egyszerű. Már csak azért sem, mert a heves vérmérséklet előbb cselekszik, utána gondolkodik. Ezért meg kell fogni az első dühöt, hogy a szó elhangozhassék.
A táltos, a kispap folyamatos 'szellemi edzésben' van a nagyvilág tudományából.  Talán nem lefizethető, és nem befolyásolható.
Amikor összegyűjti a követőit, énekkel, tánccal, dobolással, hipnotizáló szövegekkel is egyfajta rezgésre, gondolkodásra vezet.
Most nem a vitára, hanem a közösségi létre gondolok.
Attila biztos talál ellenvetést, mert ő benne él, én meg kívülről beszélek. :-)
Viszont a megteremtett egyhúron pendülő társaság nem egy-két hónap kérdése.
Zavaró tényező, ha a faluközösség kijár a közeli-távoli városba, és onnét szerzi be kenyerét. Ők már a tömegmédia befolyásoltjai, és kívülállóként is látják, belülvalónak érzik az helyzetet.
Nufi olvasott egy cikket a Nők Lapjából. Cigányközösséget szervez a polgármester, és ismeri a manager lét mai modelljét, a falujában él, és azonos színvonalon a földikkel, valamint megoldásokat keres a megélhetésre, nem kesergést, dühöt szít.
Ezt olvasom ki Szendi Gábor könyvéből is. A pszichiátria, pszichoterápia zsákutcája a pszichoanalízis. A múlt vájkálásából nem lesz jövő. A megoldanivaló feladatok most vannak, és nem a múltban.
Ha a paraszti kultúrából megismert mozaikkockákat összeállítom, a múltidézésre volt pár ünnepnap az évben, de nem heti sebtépegetés.
A szomszédolás, vagy a kocsmai eszmecsere jóval ritkább, vagy rövidebb lehetett valaha.

4 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Miben is élek benne?

Hanczur írta...

Egyházértő közösségben.
Én a szocializmus korszakában nőttem fel, és volt kék, meg vörös nyakkendőm, majd KISZ tagnak is felvettek, és ami ebből biztos volt, hogy egyik sem épített közösséget. A jelvényeken, meg a befizetendő tagdíjon kívül másra nem nagyon emlékszem.
Illetve a KISZ igazi haszna akkor volt, amikor katonaként a KISZ tagokat elengedték az Avasi Általános Iskolába beépített szekrényeket festeni társadalmi munkában. Vagyis nem kellett a laktanyában rohadni, hanem hasznosak is voltunk azon a pár napon.
(A beépített szekrények hátfala a fal volt, így fertőtlenítettük nyáron a tanítási szünetben.)
Az őrsi kirándulások nagyonn ritkák voltak. Egy-kettő rémlik. Az Őskohónál Ómassán, de lehet, hogy csak az az egy volt.

Muzsi Attila írta...

igen, közösségek felé húzódtam, de valójában ott is magamat kerestem, s odébb kellett álljak.

Hanczur írta...

Én meg most akarok közösség felé húzódni. De hát hosszú még az élet...