2014. március 26., szerda

semmi érdekes

Ma ismét volt lakásnéző. Reggel kilenckor látogatott meg, és most sem tudom, visszatekint-e még. Talán igen.
Mára hátrébb söpörtem a biblikus hangulatot. Elég volt az üldözött, megkínzott előrelátó emberekből egy kicst. Ez az egész olyan, mintha örvény kapna be, és húzna lefelé.
Amíg azon mérgelődöm, hogy példaképnek állítanak ősöket elém, addig tisztán érzem, hogy ma én alkalmatlan lennék kétkilós karddal hadakozni valamelyik csatamezőn. Nincs bennem agresszió. Mint általános iskolában is, ha nagyon össze akartak veszni velem, lefogtam a birkóznivágyót. Vagyis erre emlékszem. Ütésre nem.
Tegnap járt itt egy fiatal fiú. Öltöny, diplomata táska, és pattanásos arc. T-home szolgáltatást árult.
Több már mint tegnap, van az három napja is, csak összefolyik. Inkább az öltöny kandikál be újra és újra a fejembe. Sehogysem állt rajta. Hosszabb eszmecsere a kerti asztal mellett. Nem tudta rámdumálni a portékáját. Kávét kért. Pechére nem volt itthon. Tavaly szeptember 11-én lemondtam róla, és nem is veszek, és ha kínálnak, már visszautasítom. Ezt is elértem. Már a kakaó is meghosszabbítja az ébrenlétem. Csak a tea maradt izgatószernek, de az felfőtt víz, és télen melegít, nyár meg még nincs.
...
Megvan, miért jutott eszembe. A kölyök továbbment Laci szomszédhoz, és ott is próbálkozott. Neki tévéműsort sózott a nyakába. Ma kérdeztem rá. 
A fiúcska bevallotta, hogy művész. Fest, grafikus, meg verseket ír. Laci szomszéd főzött neki kávét. Pedig előtte elmondtam neki, hogy csalóka szer. Rövid feldobottságért függővé tesz. Az agymunkánál több oxigénre van szüksége és egy kiadós futás, bringázás ezerszer többet ér.

Apropó futás. Ma már közel a régi ritmusomban, és kettesével szedve a lépcsőt tudtam feljönni az emeletre. Még húzódik, de egyre használhatóbb a lábam. állóképességem viszont visszaesett. Takarítottam a munkapadot a lépcső előtt, és sokszor szédülés, nemakaródzás ültetett le. Elégettem sok kosszá összegyűlt orgonalevelet, meg ilyen-olyan forgácsot a zsebkohóban. Zsebpárducunk nem szereti a szagát, mert estére már nem jött oda simogatásért. Még ma reggel sem, csak délelőtt.
Na jah, üres udvaron unatkozni rosszabb, mint tőlem simogatást kunyizni. Igaz, pár lépés távolságra feküdt le a fügefa alá.

A házi gyártmányú szkópzsinórom örökké kontakt hibás klimpelt BNC dugóját végre új, forraszthatóra cseréltem. Már úgyis csak a frekvenciamérőn fityeg mindig, viszont sokal precízebb változat, mint a számítógép hálózati madzagnak tervezett szorítós dugó.

Ennek örömére felcsavaroztam az AM középfrekvencia hangolására gyártott panelkémet új dobozára. Konzerves dobozból bütyköltem össze, és holnap kezdem előlről.  Nagyon vacak lett.

4 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Nemcsak erő kell a kétkilós kardhoz, hanem brutalitás is. Nem vagyok képes egy fürjet levágni, hát akkor egy embert? De sosem lehet tudni, ha megváltoznak a helyzetek. Ki tudja milyen idők voltak akkor is? Reggel még faragtál, délben lemészárolták a családodat. Mint túlélő biztos elborulna elmém és fenevaddá változnék...

Hanczur írta...

Ez az!
Ma nem ezeket a fegyvereket használják, és mi is másképpen védekezünk.
Azt a kört kell megvédenünk, amelyiket mi hozunk létre, és amibe belecsöppentünk. Közben alakul az.
Nufi gyerekkorában szeretett lovagolni. Nekem még nem volt élő paci a fenekem alatt. Kíváncsi vagyok. A kíváncsiság rávenne a lovaglásra is..

MJ írta...

Ha már itt elmélkedünk, ősök, lovak ....
Tudjátok hogy eleink mire használták a lóbőrt? ................... Hm?
Abban tartották a lovat!

Hanczur írta...

És amikor azt mondják, hogy húzza a lóbőrt, akkor hokoló ló van benne?