2014. április 29., kedd

Kalodában a templom

Nem jutottunk be, nem találtuk otthon Péteréket, a templomba. Csak külső fényképet készítettem.
De igértem, megírom, milyen kincseket rejtegetett nekem a Zsarnai piac.
Vettem két elzáró szelepet a csaphoz. Kerámiásat. A többi is működik, remélem, sokáig fog tartani.
Találtam 1983 III. havi NDK gyármányú bicikli dinamót. Sikerült lealkudnom 300-ról 200Ft-ra. Kicsit üdődött, és a tartója görbe, de már kiegyengettem, és kitakarítottam. A szkópra akasztva kézzel forgattam, és jókora egyenszintugrásokat mutat a kimenete. Biztos jó lesz. Ez a fajta könnyen jár, és nem szorul meg soha nagyon. Két ujjal ki lehet törni a szorulását, és működik.
Az kemping biciklimé még kerámia dörzskerekes, ennek pedig már műanyag, de nincs nagyon megkopva.
Leltem még kávéfőzőt 1000Ft-ért, Ennek annyira megörültem, hogy nem is alkudtam, csak fizettem. A német hosszúkávéfőzőt mi teafőzésre használjuk. Az aputól kapott már nagyon maga alá pisilt utoljára, amit meg én vettem az is kilyukadt. Nem szidom, szolgált tíz évet. Naponta két-három főzés is lejön róla sokszor, de a reggelihez mindig főzünk teát.
Nufi félt, hogy mi lehet a baja. Mondom, legrosszabb esetben ennek is fűtőcső, de a Bosch-hoz sem kaptunk csak Philips  - méretben bele passzoló - hőálló üvegedényt, ebben meg ép volt az eredeti. (4-5000 volt, ha jól emlékszem az a kis tartály. Most az én kezemben hasadt el, a korábbi az övében.).)Legrosszabb esetben plusz 2000 a cekasz. Még az is lehet, hogy a jó.
Ez bejött. Kapott egy kis ecetes öblítést, majd lefőztem egy adag vizet, és juhhéj! Minden jó rajta.
Kaptam még olajos lében úszó ruszlit. Ez nem túl olcsó, de Lengyelországból hozza mindig egy árus, és én szeretem.
Volt még olcsó - Nem írom meg az árát, mert ajándékba is vettem a sógornek egyet - miniSD kártyához  USB olvasót. Báj csajos színű, de majd nem villogok vele az utcán. Itthon meg akár kombinéban is járhatnék. Nem látnak be.

2014. április 28., hétfő

Az utazásról

Anyukám 71. születésnapját ünnepeltük 25-én.  Ilyenkor meglátogatjuk. Most még pontosak is voltunk. Laci - Nufi öccse - vállalta a 'Béniszitterséget', és majd egy hét szabit kaptunk.
Megnéztük Miskolcon a népviselet kiállítást. Jártunk Komjátiban is. Laci szomszédtól kölcsön kaptam az utánfutót, és a szétszedett cserépkályhát végre elvittem Komjátiba. Nagy munka lesz újra rakni, mert át fogom tervezni.
Kibontom a konyha és az első szoba közti falból a füstölő kéményt*, mert az jó széles és annak a helyére építem be a kályhát. Ráadásul addig ki kell bogarásznom a rakétakélya és a tömgkályha méretezés fortélyaiból annyit, hogy jó hatásfokú fűtőtestet építhessek.
A bonyolító tényező a kémény lesz. A palát féltem, és a széles kéményen jókora betonkalap csücsül.
Azt valahogy le kell édesgetnem kezdetnek.
Ha már lenn van, a kéményben is fel tudok mászni lebontani.
Persze a kőmíves tevékenység első munkája az oszlopújjáépítés volt, s a második is oszlop lesz. A bejárati kapu melletti.
Ha már az oszlopokat újraépítettem, akkor jöhet a kályha.
De ez még terv.
A miskolci út hozott pár izgalmat is.
Feri hívott telefonon, hogy Jolika véletlenül meglocsolta a műkotlóst, és sok-sok tojás fog elhalni, ha nem segítek.
Első ötlet a kiszárítás volt. Remény volt mert egy ventillátor forgott. Márpedig ha forog, akkor mey a táp, csak gyenge. És valóban életre is kelt. A végső szuszt később lehelte ki magából. Már Miskolcon voltunk. Szombaton készültünk Komjátiba menni, de pénteken hívott Feri, hívhat-e hozzá kollégát?
Mondtam, miért ne, de közben már járt az agyam rajta, hogy már edzettem Desedán, és kibírom a hűs házban alvást, inkább tovább indultam.
Nufi és anyuék csak másnap jöttek utánam.
A szerkezet zöldes rézoxid bevonatot kapott belül, és a sok átvezetés miatt a táp 5 helyett 3V-ot sem , 12V helyett 7V körül mutatott.
Kimosni zsíroldóval azért nem mertem, mert Jolika 'kotlott' addig a tojásokon. (Ki-be dugta a fűtést, amikor 3 fokot esett a hőmérséklet.)
Erős kefével eltávolítva a rászáradt 'zöldet' megjött a tápfesz, de csak nem kapcsolt a fűtés. Triakom volt másik, de MOC nem, szerencsére nem azzal volt baj, bár én ott kerestem a hibát. A vezérlő tranzisztor pukkant ki. Sötétedésre lettem meg. Feri is beállított, mondtam, még öt perc, és vihetjük.
További fejlesztésnek majd kell rá vízlepergetőt csinálni, és potmétert forrasztani a trimmer helyére. Hogy könnyebb legyen állítani.
Amilyen szerencséje volt Feriéknek, a gyári készülékükből is elröppent a szabályzó. Azt már elhoztam, mert kipukkant egy olyan kondenzátor, ami nem volt nekem Komjátiban. Majd holnap veszek hozzá.
.... meg holnap még továbbírom a Zsarnais kincseket is.
Mára jóéjt kívánom mindenkinek.

2014. április 20., vasárnap

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Az emberi butaság és az észhasználat csatája.
Szeretem A HOSSZÚSÁGI FOK c. filmet. Így, húsvét táján kikapcsolódásképpen beraktam újra megnézni. Valódi 300Ft-os, papírtasakos film, egyik nagyáruházunkból, de most sem az ár az értékmutató.
A két szálon futó történet egy idegösszeroppanásból felépülő tengerésztiszt története, és a hajózás navigációját pontossá tevő órafejlesztő ácsmester kálváriájáról szól.
A brit flotta sok embert veszített a kiszámíthatatlan bolyongás miatt. Kiírtak pályázatot egy pontos navigáló eszköz kifejlesztésére.
Az ácsmester pedig nem tudós, a hivatalos tudósok közül. Meglelte a megoldást, ám tekintélyelvi okokból folyton kijátszották.

A tudomány állítólag sokszor ütközik a hagyományokkal. Pedig nekem ez nem tűnik igaznak. A hagyomány és a tudomány között ott az összefüggés, csak fel kell ismerni.
Hintalan László János videóiban a száz százalékban ilyen és száz százalékban olyan valamik bizonyítják a fizika vagy matematika értelmetlenségét. Pedig csak a relativitás elméletét ízlelgeti.
Egy.egy hagyományos motívunkincs geometriai nyelven megőrzött olyan tudást, ami hosszú időn keresztül nem jelentett hasznot őrzőinek. Akkor hát jelentett művészi élményt. Belecsiszolta a mindennapokba a későbbi kor emberének.
Asztrológusok hada számolgatja a horoszkópokat, és lövése nics a csillagok járásáról.
Lesajnáljuk őket? Nem kell, mert ők őriznek egy modult.
Ahogy a pápa kezében a pásztabot, a koronánk tetején az antenna, a piramisok geometrája, és a vízgazdálkodásunk itt a Kárpát medencében mind mind egy mozaiklapocska.
Csakúgy mint az egyházak ünnepei.
 

2014. április 18., péntek

darázs



2014. április 17., csütörtök

Mennyit lehet rajta nyerni?

Eladó a lakásunk.
Nem újdonság, többször is írtam már róla. Kinn a tábla a kerítésen. Ingyenes és fizető hirdetőkkel is van megállípodásunk.
Egy órája csengett Nufi telefonja. Érdeklődő a lakásra. Itt áll a ház előtt.
Én éppen a bozontomtól szabadultam meg, magamra kellett kapnom valamit. Úgy mentem le a lépcsőn.
Kistányérnyi lapos telefonjával a kezében ötvenes hölgy álldogált. Az a ki ha ő nem fajta. Bejött, mindenre volt pár fitymáló szava. Az első kérdése, hogy mennyit engednék az árból, meg hogy négy milliót rá kellene költeni, meg hogy a falak állapota a legrosszabb.
Mindezt Béla előszobájában simogatva a glettelt, szakember készítette falon adta elő.
Komolytalan. De azért végigvezettem a felső lakáson is. Látszott rajta, hogy lakással házal, és nem lát gyors hasznot az ingatlanunkban.
Még fényképet sem akart készíteni, és közben lerázott valakit a telefonon. Gondolom, másokkal is szkenneli a környéket.
Vajon miért nem olyan jön ide, aki az árból tudja, hogy itt van  még mit tenni, de elég nagy lakáshoz jut.
Deseda mellett az úton láttam egy frissen leaszfaltozott utcát. Az egyik oldalon egyforma téglalap telkek sorakoztak. Az elején kiépített áramvételi lehetőség mérőórákkal. Az jutott eszembe, hogy ez is falanszter lesz.
Ezt a külön csövön bejutást kereste a hölgy is a lakásbejárathoz.
Ez a ház 1930-ban épült. Emberi léptékű ajtókkal, ablakokkal, és nem egyenmintára.
A masszív, 50cm vastag falak még állni fognak, mikor a vékony téglaépületek már bontókalapács alá kerülnek.
Csak hát meg kell várnom azt az embert, aki itt otthont, s nem az üzletet keresi.

sodrásban

Belefogtam több munkába is.
A zöldségesünk rám bízott egy reklámtáblát. Piros, jó nehéz, és semmit nem csinál.
A kapott szoftvert öreg noteszgépemre feltelepítettem, majd a doboz oldalán rést nyitva felforrasztottam az RS-232 csatlakozót. Meg sem mukkant.
A dokumentációt olvasva úgy tűnt, win 3.1 környékén fog működni.
Felhoztam a fáskamrából két masinát. Még a hangszer gépet is átgyötörtem, azon sem beszélt a dobozzal a soros port.
Na, van énnekem scope programom. Ez is öreg gépre való. DOS alatt mutatja meg, ki mit csinál. A vezérlő program bemegy az egyik soros portján, kiteszi a képernyőre a parancsot, majd kimegy a másik soros portján a vezérlendő készülékbe, és ha válaszol, akkor annak is képernyőre kerül minden szava.
Ez a program pedig megint nem akart működni.
Az első melléfogás: A 386-os gépen a vezérlő panelről a sorosport vezérlő IC-ket eltávolították. Csak a diszkvezérlő maradt rajta.
Persze van itt még másik IDE vezérlő is, de az sem akart dolgozni.
Előhúztam a VT420-as terminálom. Ez egy olyan monitor, amiben van memória, meg kis értelmező rész. Azzal kiderítettem, a fényújság vezérlőprogramja ad életjelet a soros portra. Tehát a dobozban lesz a hiba.
Tömérdek popszegecs tartja össze a dobozt, és hogy fogom én ezt összerakni, ha lefúrom azt a sok rögzítőt?
Ennél egyszerűbb lett a szétszedés. Felfedeztem egy csavart. Ennek kitekerése után az udvari nagy satuba fogva Nufi segedelmével lehúztam a 'bőrét'.
Így már belelátok valamit.
A soros porton megvoltak a negatív feszültségek, és 20W-ot felvett a max 80-ból. Nem tűnt teljesen halottnak a kütyü.
Odabenn pedig jött a fekete leves.
Kis akkumulátor őrzi a betáplált szöveget - gondolom - és az, meg az időjárás elpusztította a körötte-alatta kúszó fóliákat.

Jó kis szemrontó munka. Vékony rézszálakkal pótolni, ahol lyukgalvánon megy keresztül, ott megfúrni, és átvinni, majd megbízható forrhelyet csiszolni, és felforrasztani. Mindezt hajszálnyi távolságban.
Ha pedig két szál egymás mellett forrasztandó, akkor a hő megfuttaja a másikat is, vagy leurgik, vagy csak másképp kezd csillogni, és egyéb nyalánkságok.
 Három nap után sikerült rájönnöm a 10 éve nem használt scope program beállításaira is. Most, hogy letöltöttem pár ugyanerre jó egyéb progit is.
Ma még forraszgatnom kéne, de hideg van az erkélyen, és ezt természetes fényben jó csak csinálni.
Átalakítottam a régi csipeszes lámpámat is LED fényforrás befogadására.
A tölcsér alakú 'körtét' megtoldottam gallérral, és két kis csavarral beszorítottam a búrába. Ezt is könnyebb volt elmondani, de egy fél napom ráment.
Laci szomszéd vett még LCD monitort táp nélkül, és adott hozzá 2 amperes 12V-os máshoz valót (15V körüli nyers feszkó jön ki belőle) a 3,5A-res fogyasztású készülékhez.
Lefűrészeltem egy rossz wincs tápcsatlakozóját, azt kötöttem a spec csatlakozó aljzat helyére, és számítógéptápról kipróbáltam.
Arról ment.
Ráforrasztottam az ellendarabot a Laci féle tápra, és egy napot üzemeltettem. Kibírta. Kézmeleg volt a trafó. Ha kidöglik, majd kihoz a PC-ből 12V-ot, és feldugja arra. Szabvány szerint kötöttem be.

2014. április 10., csütörtök

Újra itthon

Pár számítógépmentes nap után ismét nyomogathatok.
Kéménymagasításra mentünk a tóparti nyaralóba. Elindulás előtt küldtem e-mailt MJózsinak a telefonszámommal, és végre megtörtént a kézfogás. Hány év után? :-)
Mindegy, sétáltam egyet Zsömivel és vele a környéken. Nem akartuk megváltani a világot. Csak egyszerűen beszélgettem vele. Fura, de ilyen élmények mostanában nem érnek. Innét is köszönöm a látogatását!
A munkakezdés bonyolult volt. Józsi - akivel dolgozni mentem, meg kéne számozni, mint itthon a Lászlókat. Valamiért vonzom az azonos nevűek környezetét.:-) - leeresztette a kútba a szvattyút. Pár perc múlva ömlött a konyha és a fürdőszobai csap alól a víz. Biztos szétfagyott télen a cső a falban.
Akkor csak hidegvizes mosdás lesz.
Obi körút, vettünk habarcsot, létrának való lecet, s pár apróságot, és felraktuk az első pár sor téglát a tetőre. Közben kiürült a puffertartály, leszereltem a csapot a konyhában. Tömítéscsere. Megnéztem a fürdőszobáét. Ott a flexi cső durrant el. a csap alatt.
Másnap majd megint Obi lesz, úgyis kell betongallér a kéményre is, mert a régi nem jött le, törni meg minek, megállt rajta az a pár (összesen 9)sor. Még kivágtunk sok magonc meggyfát, aztán nyugovóra tértünk.
Este 11 előtt olyan repülőgépzúgás volt, inkább felkapcsoltam a villanyt, olvasni.
11-kor jött a felhőszakadás, kb éjfélig. Fölöttem kopogott a tetőn, nem lesz ebből  alvás.
Fáztam is, Betekertem magam a két paplanba, de kicsik, és amint fordultam egyet, máris fagytam meg, akarom mondani huss az álom.
Bezzeg Józsi odalenn hortyográfján koncertezett.
Ennek ellenére kiphenten kezdtem a napot.
Kicseréltem a tömítést, a flexi csövet, és hordtam Józsinak a tetőre a téglát-maltert, betongallért, mikor mi kellet, és még a kamil lukat is bevéstem a kémény aljába. Pont jó helyre, mert a következő téglasor már teliben az alja lett volna. Szerencsém volt.
Újra feltöltöttük a rendszert vízzel, és most a villanybojler alatt jött a szökőkút.
Természetes, hiszen magasabban van, mint a másik két korábbi hiba.
Mégy egy flexi cső, de Laci - a szomszédja (még egy László :-) - tudott adni.
Immár ez is működött, de meg kell várni, hogy elszivárogjon a víz, nem nyúlkáltam inkább a villamos berendezésekhez. Itthon is áramtalanítom a helyiséget ilyenkor, és másik automatáról működő hosszabbítóval világítom a munkaterületet. Itt meg nem volt olyan  Fény sem volt.
Szedegettük a magoncokat, kitűzőkarókat vertünk le a telekhatárra. Józsi még törött téglákat zúzott kicsire, és  egyengette a nyomvályút a telekbejárónal.
Este volt a látogatás. Még Nufival telefonáltunk, ki-ki mit végzett aznap.
Ma reggel azzal fogadot Józsi, hogy nincs víz.
Kimentem mosakodni az udvarra. Meg ahogy a Móricka elképzelte.  Odalenn zúgott a szivattyú. Letekertem a toldót, víz nem jött.
Ismerős játék, Komjátiban nekem is szívott fel csupasz csigát a szivattyú, biztos itt is valami hasonló lesz.
Húzom a kötelet, nem mozdul.
Húzom a műanyag csövet, az jön.
Leakadt a kifolyócső.
A szivattyú marad. A kötelét rángathattam, ez elfordulhatott a csőben.
Szemlélődtem továb, mit lehetne tenni.
Kb. 1 méterre a csőben* egy kék szinű drótsodrat jelölést fedeztem fel, hogy meddig szabad leereszten ia kútba a szivattyút.
Hm, hm. Ez cumi. Ahogy én ezt látom, a 8 m alatt a szivattyú évek során üreget takarított magának, és valószínűleg elfordult, hát se ki, se be se nyő.
Sikerek-kudarcok.
Íme a mérleg.



* A jelzett cső a kút. Bakarasznyi műanyagcső a kút fala, és alig szélesebb a szivattyú testénél.

2014. április 7., hétfő

Holnap irány a Deseda

Sikerült egy jó kis gyomorrontást összeszednem. Végigvacogtam az éjszakát, és átaludtam a délelőttöt. Holnap meg megyek kéményt építeni Jóska haverommal.
Addig talpra kell állnom.
Az utóbbi napok egy szkóp tápegységével teltek. Szétszed-összerak, méreget, beindult, nem indul be, stb. Még nem vagyok megoldásnál.
Rossz ez a tavaszi rángató időjárás is. Nyűgös vagyok.

2014. április 2., szerda

:-)