2014. április 10., csütörtök

Újra itthon

Pár számítógépmentes nap után ismét nyomogathatok.
Kéménymagasításra mentünk a tóparti nyaralóba. Elindulás előtt küldtem e-mailt MJózsinak a telefonszámommal, és végre megtörtént a kézfogás. Hány év után? :-)
Mindegy, sétáltam egyet Zsömivel és vele a környéken. Nem akartuk megváltani a világot. Csak egyszerűen beszélgettem vele. Fura, de ilyen élmények mostanában nem érnek. Innét is köszönöm a látogatását!
A munkakezdés bonyolult volt. Józsi - akivel dolgozni mentem, meg kéne számozni, mint itthon a Lászlókat. Valamiért vonzom az azonos nevűek környezetét.:-) - leeresztette a kútba a szvattyút. Pár perc múlva ömlött a konyha és a fürdőszobai csap alól a víz. Biztos szétfagyott télen a cső a falban.
Akkor csak hidegvizes mosdás lesz.
Obi körút, vettünk habarcsot, létrának való lecet, s pár apróságot, és felraktuk az első pár sor téglát a tetőre. Közben kiürült a puffertartály, leszereltem a csapot a konyhában. Tömítéscsere. Megnéztem a fürdőszobáét. Ott a flexi cső durrant el. a csap alatt.
Másnap majd megint Obi lesz, úgyis kell betongallér a kéményre is, mert a régi nem jött le, törni meg minek, megállt rajta az a pár (összesen 9)sor. Még kivágtunk sok magonc meggyfát, aztán nyugovóra tértünk.
Este 11 előtt olyan repülőgépzúgás volt, inkább felkapcsoltam a villanyt, olvasni.
11-kor jött a felhőszakadás, kb éjfélig. Fölöttem kopogott a tetőn, nem lesz ebből  alvás.
Fáztam is, Betekertem magam a két paplanba, de kicsik, és amint fordultam egyet, máris fagytam meg, akarom mondani huss az álom.
Bezzeg Józsi odalenn hortyográfján koncertezett.
Ennek ellenére kiphenten kezdtem a napot.
Kicseréltem a tömítést, a flexi csövet, és hordtam Józsinak a tetőre a téglát-maltert, betongallért, mikor mi kellet, és még a kamil lukat is bevéstem a kémény aljába. Pont jó helyre, mert a következő téglasor már teliben az alja lett volna. Szerencsém volt.
Újra feltöltöttük a rendszert vízzel, és most a villanybojler alatt jött a szökőkút.
Természetes, hiszen magasabban van, mint a másik két korábbi hiba.
Mégy egy flexi cső, de Laci - a szomszédja (még egy László :-) - tudott adni.
Immár ez is működött, de meg kell várni, hogy elszivárogjon a víz, nem nyúlkáltam inkább a villamos berendezésekhez. Itthon is áramtalanítom a helyiséget ilyenkor, és másik automatáról működő hosszabbítóval világítom a munkaterületet. Itt meg nem volt olyan  Fény sem volt.
Szedegettük a magoncokat, kitűzőkarókat vertünk le a telekhatárra. Józsi még törött téglákat zúzott kicsire, és  egyengette a nyomvályút a telekbejárónal.
Este volt a látogatás. Még Nufival telefonáltunk, ki-ki mit végzett aznap.
Ma reggel azzal fogadot Józsi, hogy nincs víz.
Kimentem mosakodni az udvarra. Meg ahogy a Móricka elképzelte.  Odalenn zúgott a szivattyú. Letekertem a toldót, víz nem jött.
Ismerős játék, Komjátiban nekem is szívott fel csupasz csigát a szivattyú, biztos itt is valami hasonló lesz.
Húzom a kötelet, nem mozdul.
Húzom a műanyag csövet, az jön.
Leakadt a kifolyócső.
A szivattyú marad. A kötelét rángathattam, ez elfordulhatott a csőben.
Szemlélődtem továb, mit lehetne tenni.
Kb. 1 méterre a csőben* egy kék szinű drótsodrat jelölést fedeztem fel, hogy meddig szabad leereszten ia kútba a szivattyút.
Hm, hm. Ez cumi. Ahogy én ezt látom, a 8 m alatt a szivattyú évek során üreget takarított magának, és valószínűleg elfordult, hát se ki, se be se nyő.
Sikerek-kudarcok.
Íme a mérleg.



* A jelzett cső a kút. Bakarasznyi műanyagcső a kút fala, és alig szélesebb a szivattyú testénél.

1 megjegyzés:

MJ írta...

Remek volt! Kijárt már nekünk a találkozás, kézfogás és a beszélgetés! Kiböjtöltük!
Enyém a megtiszteltetés!