2014. május 4., vasárnap

huhun hóhon hunné'? Honnét?

Nufi még tanít, én kész vagyok a reggelivel, amíg várom, hogy asztalhoz ülhessünk, leírom, mi jár az agyamban.
Miért vagyunk-voltunk mi hunok?  "Honnan gyütt maga?" - hogy idézzek egy klasszikust?
Nem jöttem, itt voltam.
Molnár Géza is erre lyukad ki, a sumerológusok nyelvmegfejtései, mondáink, és most Fejes Pál hóhonát is belekevertem a káposztalébe itt a fejemben.
Molnár Géza ugyan arról mesél, hogy 3000 év múlva nyoma sem lesz a nyelvünknek, nekem mégis az motoz a gerincem fölött, lesz még magyar nyelv.
Nem tudom, csak érzem.
Egyre kisebb területre szorítva, mindenféle médiummal segített zsugorító eljárással folyik ez a 'társasjáték'.
Csak a gazdasági alapjait felszámoló 'rovartársadalom' - ezt Pap Gábortól emeltem ide - is ritkulni fog.
A precesszió megint hoz egy jégkorszakot, és marad a jókor jó helyen élő csoport. Ez is benne van a pakliban.
RESET. Számítógépes nyelven. Az újraindulásnál pedig marad a mag. Aki kiárad. Egy újmagár. Új magyar. :-)
Ha ez ilyen egyszerű lenne! Pedig egyszerű lesz. Kimondhatatlanul egyszerű.
Megint állatbőrökbe öltözünk.
Tényleg, senki sem hordott bőrkabátot? Bőr cipőt?
Vagyis elvesztettük az értelmét valaminek, ami eddig is az életünk része volt, mint a toll a párnánkban.
Ahogyan az ellentétek egy-két mássalhangzó körül. A hó és hő igazi rokona az isten-sátán szavunknak.
Jaj, még Isten!
Németh László Irgalom c regényét olvasom most Nufinak ebédidőkban. A regény hadifogolytáborból visszatért nyelvészkedő történészről szól, aki emlegeti Tengri istent, meg a mongolokkal közös őseinket.
Hát így terelődöm vissza a tavaly örömmel forgatott Yotengrithez, meg a női istenséghez. Mert ha magyar nyelv káromkodásában az istent kurvának nevezi, nem lehetett hím.

Nincsenek megjegyzések: