2014. május 30., péntek

Hűs

Tegnap még rövidnadrágos nap volt, mára hosszú lesz.
Angélánál cseréltem műanyag bigyót a csap alatt, mert megrepedt, és folyt. A nevét nem tudom, egy tölcsér alakú, csőben végződő valami. A cső vége a szifonba csatlakozik, a tölcsér száját gumitömítéssel a mosdótál aljához húzza egy csavar.  A csavart a mosdótál tetején a lefolyó szűrőjén keresztül kell bevcsavarni. (Egy újabb mezey satu :-)
Laci szomszéd megpörgette az eseményeket. Kiparancsolta a másik Laciszomszédot, és felkergette az állványra.
Hiába prüszkölt, hogy minden a szemébe megy, hiába nyafogott, hogy ez kell, az kell, egyenként rohangáltam a szerszámokért, a deszka felcsavarozódott, bár tovább vetkőzött a takaró vakolat.
Mondhatnám, hogy a két László egy húron pendült, de inkább az volt a lényeg, hogy az egyik akart, és át tudta vinni az akaratát a másikon is.
Én meg nem erőltetek senkit, mákszemum magamat.
Felkerült még egy műanyag lap is a deszkára, és ma vennem kell még hálót, mert arra is kerül némi vakolat. Így be lesz zárva a kapu a víz előtt, és védett helyen marad a gerenda.
A tetőben eddig is bíztam. Az egyik vevő előtt hintáztam rajta, s már a nyelvemen volt, akár fel is akaszthatja magát bárki, ez nem szakad le, de morbid humorérzékem időben fékeztem meg. Szó bennszakadt, hang fennakadt, lehellett megszegett. - mondhatnám, ha walesi bárd lennék.
Nufi mutatott egy szép gyíkot. Ott maradt, megvárta a fényképező gépet, az előző bejegyzéshez feltöltöttem.

Segítségem is akadt. A napfényben hihetetlenül kis résre húzódott pupilláján azt sem tudom, hogy megy át a fény.

Nincsenek megjegyzések: