2014. május 7., szerda

Üzenet a földről

Ma reggeli után Bélához indult Ildi, s az udvarról Marika néni hangja hallatszott.
 - Laci, segíts már!
A szöveg ismétlődött, s Marika néni a sóderdomb mellett feküdt hanyatt, a botja nem messze, a papucsa távolabb.
Laci sehol.
Felemeltem, a talpára állíva zavartan beszélt, a fején semmi ütésnyom, kicsit homokos a hátán a ruha. Nufi hozta a papucsát, de ha megemeltem - hogy Nufi ráhúzza a lábára - mindig azt mondta, jaj, elesek.
Eszembe jutott Ilonka néni. Hasonló korú volt, közel a 90-hez, és itt a lakásban esett el. Egész éjszaka feküdt combnyaktöréssel a szobában, s botjával kopogtatott Luminitáéknak - az előző lakó - mire felsegítették, vagyis kórházba vitették.
Én meg azonnal a lábára állítottam Marika nénit.
Az egyensúlyát előre hajolva a bottal kezében találta meg. Szerencsénk volt, hogy a füvön esett el, s nem a betonjárdán.
Laci nem került elő. Alszik, vagy kiment a boltba, nem derült ki. Nufi bekísérte a lakásba, én meg kivittem a szemetes zacskóját. Ezért indul el. Kivinni a szemetet.
  

Nincsenek megjegyzések: