2014. június 29., vasárnap

Eső után

Tegnap rekkenő hőség volt egész nap. Öt óra felé belecsobbantam a kádba fürödni. Akkor jött az első szellő.
Még megkeresett Pista bácsi, hogy nem jön az egyes műsor. Állítsam be a tévéjét!
Elbicajoztam, mjad hazajövet megpillantottam egy gyönyörű bogarat az úton.

Visszatipegtem lefényképezni.



A sokadik kattintásra behúzta az orrát a masina, töltőre mehet az akku. Máris kopognak. Sanyi bácsinál is elmászott a meccs. Nem jön az egyes.
Mehettem vissza Pista bácsi szomszédjába.
Még szétkaptam a kapott Sokol 403-ast. Ez még nem volt szétszedve. Én törtem ki a viaszpecsétet. Inkább a kéznyomok eltüntetése miatt szoktam ezzel kezdeni.

Hrrr... harap, harag, harc, (h)Arpad

Megkaptam! Nufi megszerezte. Fejes Pál nak 46000 éves történelemről szóló könyvét.
Hú, de nehéz! Állandó figyelemösszpontosítás mellett olvasható, bár én a zenész fülemnek megfelelő, azaz hangi megfeleltető, pontosabban belső hallással akarom rögzíteni ezeket az átírási, áthallási lehetőségeket. Meg a hangtani és beszéd fejlődés állomásai között az átjárókat kialakítani oda is, meg vissza is.
Melinda hozta ela könyvet péntek este. Szombaton nem sok időm jutott rá. Laci bácsi névnapját ünepeltük. A zsebkohót kellett gatyába ráznom, mert grilleztünk az udvaron. Mindenféle husikák pirultak a rácson.
Valószínűleg faszénre tervezték, de nekem fám van, szénné égetni pedig... pontosítok, parázzsá égetni pedig fél órával hosszabb művelet. Három parázsra égetés alatt elkészítettem a kaját. A diófa alatt felhalmozott gallyakat gyújtottam meg, és amikor már nem jött láng, akkor raktam fel a rácsot, a rácsra a hússzeleteket.
Az utolsó körnél már több parázs volt, kicsit 'feketére is pirult' itt-ott, de gyakorlás kérdése, és előbb-utóbb szalonképes ennivalót sikerül sütögetnem.
A maradék ágakat is bedobozoltam végre. Pár napja nem volt eső, megszáradt valamennyire a halom. Papírdobozban várja a sparherd mellett a sorsát. A jövő hétre megint hideget ígértek.
Átalakítottam a sortrafó teszterem. Nem elektromosan, csak csatlakozó felületeket forrasztottam a vezetékvégekre. Így talán gyorsabb lesz a használat, illetve a táptrafónak a lábkivezetése hőre lágyuló műanyagból áll ki, és ha forrasztom, sietni kell, meg konyulhat is a fémláb. Visszatenni művészet ellenőrzés után a sok lukba.
Az almafám haldoklásáról talán már írtam. Megölik a tormák, elszívják alóla a vizet.


Most naponta több vödör vízzel próbálom meg a gyökerét ellátni, és ráhúzom a levágott tormaleveleket a tövére takarónak, meg szivacsnak. (Úgy tűnik, él szegényke. Visszajelez.)
Kifogytam a mondanivalóból. Biztos elfelejtek történéseket, de majd pótolom. Ma úgyis turbóztam magam egy kávéval, mert tegnap a fagylalt megkínzott. Csak tudnám, miért nem hiszem el, hogy a tejtermék árt nem nekem. Leginkább a bolti  édesség.
Na de majd a ribizli és meggy helyretesz a hashajtás (kv) után. 

2014. június 27., péntek

Meggy vagy marad

Áll a létra a meggyfa alatt, és már telelakmároztam a bendőmet. Nincs most sok gyümölcs. Az eperszezon elmúlt, tegnap a ribizlibokrot legeltem le majdnem kopaszra. A büszkét valami foltozza, bár nem lyukas.
Tegnap nekifogtam a nagy Orion tévének. Kivettem a sortrafót, megkerestem a célműszeremet, és megzengettem róla. Nem lesz baj vele. Szép, szabályos sorimpulzusokat mutatott a szkóp, a beszívások is (ragyák) is elmúltak, mihelyt megpuffereltem a táp kimenetét.
A bekapcsolt tévén halk sírás hallható. Így sorkimenő nélkül is.
Leszedegettem a diódákat a táptrafóról, s a sírás maradt. Kivettem, de nem látok menetzárlatot. Mi a búbánat lehet vele?
Még a bemeneti kör három elkoját is átméregettem, soha eddig pontosabb értékeket nem találtam. Tudom, most jöhetnek az impulzus kondik. Azok pedig méréssel nem, csak cserével árulják el, jó, vagy rossz passzban vannak.  Bosszantó kábelezése miatt, és hogy kicsi alá az asztal, minden bajom van javítás közben.
Teát főzök, almát rágcsálok, keresek egy szerszámot, amiből két másik van az asztalon, és indokolatlan a hiányérzetem.
Még ki sem csomagoltam a 100megás szkópot, ez az EO-213 is vígan elmuzsikál nekem.
A nyafogásom igazi oka a kiesett idő. Hiába érzem tanult szakmámnak, a zenész is gyakorlással tud muzsikálni, a sőt  a koncert előtt már ráhangolódik.
Nekem a gáztűzhely, meg a kocsi jár még az agyamban, nem a pumpatranzisztor terhelés elleni védelmi rendszerének kuszasága. Ráadásul a doksi  monitorról, nem papírból. Azaz itt zúg nekem a ventillátor is.
Érdekes, a Németh László könyvből nem kandikál be egy gondolat sem, pedig éjjel pár oldalt továbbolvastam.
A bibliai elmetúrám pedig muszáj ellensúlyoznom népmesével. Ezek a kódorgó napkeleti népek agresszív (van erre magyar szó?) hódításaikkal mind jobban átállítanak a jámbor földművelők oldalára.
Igazság?
Eddig még nem találtam a szürke könyvecskémben. Biztos később érkezik.

"A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni a hívő a Biblia tekintélyében, tévedhetelenségében. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap az ember, hogy a Biblia megítélésétől függetlenül döntsön, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására Isten közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.
Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra"

Ezt a részletet Tóth Kornél Frigyes  Jézus vagy Pál? c. írásából metéltem ide.
Erről Attila jut eszembe. Mennyire szenved a nyájhoz tartozás és az eltávozás feldolgozásával. Én legalábbis ezt érzem.
Pedig nem kellene. A papok csupán tanítók, s nem ítélőszék. Csak annyit adhatnak át bárkinek, amit ők tudnak, tudni vélnek, esetleg felolvasnak.
Attila  felnőttként döntött, és éli a döntése következményeit. Ez a természetes.
Marika nénit kórházba szállíttatták unokái, amikor baj volt. A kis 40 kilós asszonynak mindjárt bekötöttek egy zacskó infúziót, s ki tudja, lehet, hogy ez terhelte túl a szervezetét. Lehet, hogy a kórházban felébredve rémült meg az idegen környezettől. Nem az ő döntése volt, hogy odakerült. Talán járt volna neki az otthon elalvás.
Laci szomszéd most töpreng azon, hogyha nem vitetik be, talán még élhetne.
Talán.
Nem is olyan régen kivettem a haldokló egerünket Néger Banyácska mellől, és a kezemben lehellte ki lelkét. Nufival együtt ültünk a az ágyon, megvártuk a távozást. Érezni lehetett. Azt is, hogy ennek az egérkének döntése is volt, hogy menni akar.
Nem sirattam meg. Csak tovább ment tőlünk.

...
Megint rábukkantam valamire. Nimród származását a Biblia Khúsra vezeti vissza. A magyarok eredetmondájában pedig a nagy vadász a mi ősünk. Tehát a választott nép beleírta a legfőbb tudástárába, hogy mi szolgái leszünk a földön.
Szántai Lajos már idézett egy gesztát, melyben nem ezt a vérvonalat jelölték meg.
Lehet, hogy a Badiny Jós Ferenc könyvében megtalálom?

2014. június 25., szerda

Mi a baj a meztelenséggel?

Olvasom a Bibliát.

Az első említésben Ádám és Éva rejteznek el megvilágosodásuk napján. Ezt szinte még átugrottam.
Noé története jutott mára. Noé részegen, csupaszon fetreng a sátrában, s az egyik fia, a faragatlan Khám kiröhögi?, és nyilvánosságra hozza.
(Bár lehet, hogy rosszul értelmezem, mert Khám látta, és az ő fia Kanaán csak a bűnbak. Vagy Khámot el is pusztítják? Mert szó nem esik róla több.  Inkább nem magyarázok bele semmit, csak a leírtakat értelmezem.)
Ebben a történetben nem a részeg disznó szégyelli el magát, két fia szolgájává rendeli a hangoskodó utódait kijózanodása után.
Azt szűrtem le a történetből, hogy a hatalomnak mindig van takargatnivalója, a tényfeltáró (újságíró) -t meghurcolják.
A két bárgyu testvér rá sem tekint az 'igazságra'. Minek utána pedig eltakarták a lényeget, kivárnak, s ezért jutalmat kapnak.
A hatalmi berendezkedésre lefordítva: A vezetőnek nem lehet hibája.
Mindez pedig a múltban szerzett érdem miatt. Megmentette a családját, meg jónéhány állatot, s bár azóta egyszerű földművesként tengeti életét, neki élte végéig jár a tisztelet.
Érdekes, hogy nem salátát, vagy búzát termel, hanem szőlőt. A vígalom, a felejtés, a befolyásolás eszközét.
Hm.Tényleg érthető a világ a bibliai történetek alapján. Az eszköztár bővül, de a kiemelkedő ember természete ma is hasonló.
Eszembe jut az öszödi beszéd. A hatalom csúcsán valaki őszinte akar lenni, és arcába vágja a pártjának - a hatalom birtokosának - hogy hazudtak.
Meg is kapta a magáét érte. Pedig családon belül mutatott rá valamire.

2014. június 24., kedd

Nyugodjék békében Marika néni!

Ma reggel mondta Nufi, hogy már nem jön haza a kórházból Marika néni. Tegnap vagy tegnapelőtt vitték be, mert nem evett. Pedig voltak tiszta pillanatai is. Nyolcvanöt éves lehetett? A nyolcvanadik születésnapjára Nufi még tortát sütött neki. Tavaly emlegette, hogy vajon látja-e, amikor hazamegyek. Tavasszal a füvön találtuk, hanyatt esve  kiabált Laci után, a múlt héten a ház melletti járdán feküdt, és az én nevem kiabálta. Már nem voltam otthon, nem én állítottam talpra.
Ezek az emlékek sorjáznak elő hirtelenében.
Laci szomszéd is nekiindul a bürokráciának. Vajon miből temesse el? Tegnap ott jártak a kéményseprők, és belekötöttek minden kéményünkbe. Neki le kell bontani, és újjáépíteni, a miénken állítólag béléscsere, a másik Laci szomszédé visszaszivárog.
Nem tudom, hogy mi lesz a folytatás.
Marika néni nyugdíja nélkül Laci fölött is összecsapnak a hullámok.
Nem tudom, hogyan tovább. Az élőkben gondolkodom. Műszerész fejjel azt mondom, le kell ülni, és átvizsgálni, mi működik, és mi nem. Ami nem, azt eltávolítani, kicserélni, de az élet nem ilyen egyszerű.
Marika néni is pótolhatatlan, fordult a világ, emléke marad, amíg mi élünk, akik ismerték. Unokái, dédunokái vannak. Ő teljesítette a feladatát itt a földön.
Nufi azt kívánta, hogy úgy legyen, ahogy Marika néninek jobb.
Szerintem teljesült a kívánsága.

2014. június 23., hétfő

2014 június 24

Csak nem hagyott nyugodni a tűzhely. Folytattam a kínlódást. Széthúztam a másik és harmadik gázrózsát is. A törött mellé csináltam még egy töröttet.Hiába a makacsság.
Nem hozott eredményt.
Anyuék itt voltak. Legalább  jó idő volt végig. Anyu a borsót bontogatta, Laci bácsi a szőlőt kötözgette.
Délelőtt megfeleztem a teámat Laci bácsival, és zokniban mászkáltam. Elmaradt az állandó pisilhetnék. Lehet, hogy ez a nyár nem elég nyár. Vagy a túl sok víz is lehet ok. Mindegy, de ma is tartom magam ehhez.
Nem akarom elkiabálni, de a vállam zsibbadásszerű érzése is elmúlt.Többet kéne bringáznom, és kevesebbet a szobában töltenem. Persze ma már a Sanyi bácsi tévéje jön. Jókora Orion. Hoztam neki testvérkét, és az egész szoba közepét elfoglalják. Már csak ezért is a nagy vadász jön.
Jó kis képzavarnak tűnik, pedig nem az. Az Orion télen látszik az égen, most éjjel más 'csillagok'. De ha felemelem az asztalra - olyan nehéz - , utána én is látok csillagokat.



2014. június 22., vasárnap

2014 június 23

Fura látvány az üres udvar. Nincs itthon a Honda. Pedig sokszor útban van. Akárhová állok, nem ott lenne jó. Most meg nincs.
A gáztűzhellyel sem haladok. Egy fúvókát kicseréltem, a másodiknál nem engednek a csavarok. Lefúrtam a rögzítőket, valahanyadik elágazásnál kibontottam a rendszerből a rózsa alatti öntöttvas konzolt, vagy tovább fúrogatom le a csavarokat, és minden beállítást elveszítek. vagy hagyom az egészet. A jobb első rózsa alatt el is van törve.

Pihenésképpen szétszedtem a reduktort. No nem a nyomáscsökkentő alumíniuműrhajóját, csak a kötéseket. A gumicsöve eldugult mindkét végén. A nyomáscsökkentő kimenetén is kotorni lehetett a port. Hogy, és miből jutott oda?
Tavaly már bontottam szét ilyet, de le kellett fúrnom hozzá két beöntött csavart, és az ólomzár miatt nem akarom munkára fogni. Arra jó, hogy megnézem, hogy működik, hol és hogy lehet dugulást elhárítani benne kívülről.
A tévém is újrakezdte a szinkronhibát. Igaz, most megmutatta az okot is. Előre billenve feláll a kép. Tehát érintkezési baj.
Az Edit porszívója kész. A lazának ítélt csatlakozót kicsomagoltam. (levettem a műanyag burkolatot) Az éintkezőit ráhúztam a tüskékre, majd ráforrasztottam. Így már nem lazul le.
A nap jól kibabrált velem. Hol tűzött, és égetett, hol meg elbújt, és fáztam. Ez rányomta a munkakedvemre is a bélyegét. Bár nem adtam fel. Nem járok postára.
Megcsináltam a karfiolt hamis vesevelőnek, de nem rotyogtattam el róla el rendesen a vizet.
Remélem, ma már jobb napom lesz.

2014. június 21., szombat

2014 június 22

Valami ünnep van, mert Nufi mondta tegnap. Körmenet lesz a katolikusoknak, megtapodják a virágokat. Tegnap volt a leghosszabb nappal az évben. Gondolom, ennek adtak vallási köntöst elődeink.
Jókora zuhik tarkították a napot. Először a kocsitakarításkor jött. Kiporszívózni akartam, de megállított a vízfüggöny. Bebújtam és ecsettel húztam össze a port a padlólemez homorulatán. A fejem fölött döngött a sok vízcsepp, a kárpit sem csillapította a hangokat. Bumm bumm ratatata.
A küszöböt, s a sárvédő javítóíveket beraktam a komorába, ne kezdjen rozsdálni beépítés előtt.
Végül sikerült kiporszívózni, és felkötni a bringát a tetőcsomagtartóra. Elindultam. Már a dobódéli tó magasságához közel jutott eszembe, hogy jó lett volna betenni a vasakat. Spuri vissza érte. Szerencsére még így is korán érkeztem.
Haza már két keréken. Átmentem még Arzénhoz - időt kérni -, hogy hadd fejezzem be ezt a tűzhelyét, s csak utána fognék  a másikhoz. Még tele a gang a Honda tartalmával, meg valószínűleg az új tűzhelyén szelepet kell cserélni, és az Miskolcon kapható legközelebb.
No, ott is elkapott a zuhé. Álltunk az ajtóban, és csak reménykedtem benne, hogy nem tart soká.
Igazi mosó eső volt. Nagy vízmennyiség rövid idő alatt. Jég nem volt.
Itthon meg legeltem még a meggyfáról és a málnásról is. Ja, meg epret.
Az ebéd nem volt túl vastag. Zöldésglevest főztem - tudom, a csirkefarhát miatt ezt húslevesnek kell hívni - és az hamar kiürül.
Az alaphangulat meg az volt, hogy hideg van.
Még szétkaptam Edit porszívóját. Állítólag hol megy, hol nem. Vagy kapcsoló, vagy a motor műanyagházas csatlakozója gyanús. Rámsötétedett, majd ma befejezem.
Este pedig Dávid Gyula előadására aludtam el.  Az előadás eleje a relativitás elmélet és a gravitáció kapcsolatáról szólt. Ismerem már, nem először hallgatom, csak mindig más összefüggésbe illeszkedik bele.

2014. június 19., csütörtök

2014 június 20

Majdnem üres a Honda.

A tegnap délelőtt még mindefelé keresgéléssel telt. Így szokott kezdődni a nemszeretem munka. Ebédre főztem túróstésztát. A legnagyobb ellenségem a tejtermék, hát durr bele. (bár finom)
Nekiveselkedtem, és kitermeltem az üléseket, a kárpitozást. Már csak a két hátsó doblemez belső kárpitja van fenn.
Kiszedtem a riasztót is. A rádiócsatlakozót. Valami hihetetlen ronda munka ebben a szép autóban az utólagosan beépített eszközök vezetékelése.  Nem csak a forrasztás ronda, de az összetekert réz szigetelő szalagja lepörög a helyéről, és bármikor zárlatot csinálhat. Mintha nem ismernék a zsugorcsövet, vagy az autórádió-beszerelők a forrasztópákát.
A vezeték úgy megy, hogy csupaszon, kötegelő nélkül A pontból B pontba.
Tudom, hogy utálatos dolog fetrengeni egy autó padlólemezén a burkolatok nem takarta éles fémidomok között matatva, de aki erre specializélődik, az vajon miért nem kényes a munkájára?
Ilyenkor eszembe jut, hogy a régi csöves készülékek javítását is azzal kezdtem, hogy a hátulról - forrasztási oldalról - reáépített alkatrészeket átpakoltam a helyükre.  Nem csak a szépség miatt, de a NYÁK is jobban tartja, ha előtte a bakelit furata mechanikusan rögzíti az alkatrészlábat.
Este még kikarikáztam Szögligetre megkérdezni, hogy mikor vihetem az autót. Szombaton 3-4h körül tud fogadni.
Még pár műanyagbigyót ki kell szedenem a hegesztés előtt a küszöb tetejéből.

Először arra kértem a mestert, hogy ha levágja a régit, akkor hadd szedjem ki még ott görbefogóval, de azt hiszem, itt megfúrogatom alatta a korhadt küszöbrészt, és még itthon kiszedegetem, azzal se kelljen ott az időt húzni.

2014 június 19 csütörtök



Kihagytam pár napot. Igyekszem pótolni, de visszafelé. ahogy eszembe jut.
Tegnap hosszú túrán voltam. Bringával bementem Miskolcra az autóalkatrészért. Netto 120km, de ennél 12-20-szal biztos több. Hadd legyek büszke magamra így az 50-en túl. Bár biztos nem sportolói teljesítmény, meg két részre osztva, de kimerítő volt.
Az odaúton elcsípett Sári telefonon, és jelezte, hogy megkapta a levelem. Emailen jeleztem fél 8 körül, hogy találtam hegesztő embert a kocsihoz, köszönöm a fáradozását.
Megbeszéltük, hogy a József Attila utcán felveszem a sárvédőíveket, és bemegyek hozzá pár szóra még.  Ő kiszállíttatta volna hozzám kocsival, de nem fogadtam el. Nem nézem fejőstehénnek a barátaim, csak a környék erőforrásait akarom felderíteni. A kiesett 20 év alatt máshol vannak a vizsgaközpontok, más helyen lehet katepoxot venni, vagy mi most a neve az alvázvédőnek, és egyéb nyalánkságok. Sári épp a szabadságáról nézett be a céghez, festésben áll a háza, jut neki is teendő. Legfeljebb a bohóckodás esik jól abban a pár percben, amit nála töltök. Nem is lehet hosszú, meg igazodom ahhoz, hogy csak annyit kérek, amit magam is megtennék bárkiért.
Dél felé értem anyuhoz. Ettem egy borsólevest, meg pihentem valamennyit. Laci bácsi is megjött Pingyomról, hozott málnát. A fürdőszoba csapja csöpög, de nem lehet kitekerni az elzáró szelepet. Belekövült. Nagy satu kell hozzá, levenni a mosdófajanszról, és nagy szerszámokkal szétszedni.A villáskulcs(helyettesítő rászorulós szerszám) forgácsolja a réz betétet.
Mondtam, hogy amikor jönnek Komjátiba, hozza el magával, és kitekerjük nagy satuban.
Sajnos az nem világos neki, hogy a nagy satu is akkor ér valamit, ha szilárd nagy asztalon van rögzítve. Akkor ad elegendő erőkart a művelethez, de a lényeg, hogy megoldható itt.
Elhozni pedig bringával ide megint nem jó. Ennyi időre nem állíthatom meg a fürdőszobát. A keverőcsaptelep a kádat és a mosdót látja el vízzel. Ha idejönnek, akkor otthon nem használják,.. na de nem ragozom tovább.
A hazaút volt nehéz igazán. Kár volt megpihenni, vagy lehet, hogy pont azért bírtam ki? Nem tudom. Edelénytől már kapkodtam a szőlőcukrot hazáig. Legalább 10 szemet. Este hét körül érkeztem meg, és többször is megálltam, bár pihenés nem volt, mert itt olyan szúrós növényzet van az útpadkán, amibe nem lehetett leülni.
Itthon meg jött a didergés a paplan alatt, bár bekaptam némi elemózsiát. Fél kolbászt paprikával, paradicsommal. Kellett egy fél óra, amíg beindult a fűtés az izomzatomban.
Az is világossá vált, hogy a teljesítménytúrához ez az ideális megoldás. Nem lehet feladni, mert a hazaút nem rövidíthető, és nincs levágható kanyar, vagy kihagyható kör.

2014. június 15., vasárnap

2014 június 15

A telefonom épp aludni tért. Itt az ablakban fel-felvilágít, és felszólít, válasszak szolgáltatót. Két szlovák és a westel, amit ma már t-mobile.hu-nak hívnak. Ha automatán hagynám, a gatyámat lerántanák, annyiba kerülne egy-egy hívás. Még ha engem hívnak is. A kézi beállítás pedig figyelemfelkeltésként bekapcsolja a világítást, ezért hamar lemerül. Van a fogyasztói társadalomnak gógyija. Ha pedig így hagyom, kapom a fejmosást, mert nem vagyok elérhető.
De jöjjön inkább a szombat. Reggel nem hozta a szivattyút, aki ígérte. Mekk-gondolhatta magát. A szomszéd elkérte a kádamat kölcsön tehénitatónak. Mondom, tényleg csak kölcsön. A mertről később esett szó.
Kirámoltam végre a ruhákat a hátizsákokból a szekrényekbe, tovább mosogattam a gáztűzhelyet, amihet a PB gázos szelepeket hoztam. Az egyik vasöntvénye el van törve. Amit bontottam otthon, annak ez már alumínium.Viszont a törés nem zavarta a használatot, ha sikerül beletenni a szelepet, nem fogom kicserélni.
A kádat is szemügyre vettem. A kerítésen átemelni lehetetlen. Öntöttvas. Egyedül alig bírom mozgatni.
Esővizet gyűjtöttem a csatornából, most pedig be fogom eredeti szerepére, mert a műanyag 'kádam' már repedezik. A tetején a fül alatt jó 10cm-nyi repedés van, és el is engedi a vizet.
Az önöttvas kádat télire behúzom a ház mögé, és leborítom. Ne  fagyjon szét, és szem előtt se legyen. Itt ugyan nem lopnak, de értelmetlen csalogatni a vándorkereskedőket a látvánnyal. Tavaly előtt már  a Hondát is kérték 'vasba'.
Felborítva a talpára a kádat, jókora hangyavárat találtam alatta.
A tégla mutatja, mekkora a dombocska.
A kádat kisúroltam, s közben úgy döntöttem, inkább a műanyagot adom oda itatónak. A tehén nem fog beleülni fürödni - így tán nem reped tovább - , és kb fele annyi víz elfér így is benne, minta a kádban.
Anyut felhívtam telefonon, ha vasárnap kinn jár a piacon, nézzen nekem a lefolyóhoz  gumidugót. A zsarnais margarinkörútba belefér.
Íme a kád is. Szitáltam bele homokot - olcsóbb, mint a súrolópor, és hatékonyabb is - , és kétszerre - mert az eső lebeszélt egy időre a munkáról - kitakarítottam.
Még egy állványt kell összetákolnom a víztartálynak, és feltenni fej fölé, akkor teljes hétvégi telek  komfortban létezhetek itt.
Az időváltozás pedig hozott egy olyan aluszékonyságot ebéd utánra - vagy az öt tojás? - hogy belealudtam Pap Gábor új videojába.  Egyébként is túl sok töltelék volt benne, a lényeg elsikkadt. Nem a János vitéz elemzése lesz a kedvencem az előadásaiból.
Estére hagytam a Grundig tévém hibáját. A tápjából száradt pufferkondit cseréltem, de még a szinkroncsatoló, vagy leválasztó körében van hiba. Rövid idő múlva futni kezd a kép, viszont a zsibbadt agyammal éjfélkor inkább eldűltem, nem fejeztem be a javítást.  Reggel nyolcig nem is ébredtem fel.

2014. június 13., péntek

2014 június 14 szombat



Tegnap mindenféle nap volt.  Anyuék nagy szatyrokkal hozták az elemózsiát reggel fél kilencre. Nufival félbeszakítottam a reggeli traccspartit, kinn napoztam a hajdani állomás kertjének kerítésénél a vonatra várva.
Egy duci lányt - asszony?-  mellőztem el az úton tipegett, Nádaskán dolgozik a postán, biztos lehettem, hogy nem kések el. Amint hallótávolságba került, megkérdeztem tőle: barna vagyok-e már, de kinevetett. Öt perc erre nem elegendő, mások évszázadokat töltöttek el a napon, hogy megfelelő színük legyen.
Ebédig megjártuk Jolikát. Anyukám megkezdte Mónika elrontását is. Kindercsoki csúszott az ifjú mama engedélyével a kisasszonynak, és az ürügy a látogatásra is megvolt. Ígértek nekem paradicsompalántát.
A palánta megszerzése hihetetlen veszélyek között telik. »Óriás libacsordák« zengik fülsiketítő dudájukkal, hogy rossz helyen járok. Én pedig szembefordulva verem vissza az arcvonalba fejlődő ellenfeleket. Mónika a kiskacsák locsolásával foglalatoskodik közben, anyuci  pedig eltűnik a fóliasátorban.
Ezek a kalandok  itthon már nem folytatódtak. Anyuval elültettük a paradicsomot. Két vödörben a tornác oszlopához madzagoltuk a fává növő fajtát, a többit a zöldséges kertbe ásta el anyu, és vagy kettőt elvisz Miskolcra az erkélyre is.
Laci bácsi közben füvet nyírt. Délig zúgatta a masinát, s ahogy közeledett hátulról a ház irányába, anyu egyre feszültebb lett. A végén már kiabált, hogy hagyja abba.
Ebéd közben benézett János is, mikor készülnek haza, öt perc múlva anyuék haptákban állva várták Jánost és Erzsikét.
Nem volt az annyira sürgős. De azért jöttek. Amint elbúcsúztunk, öt perc múlva csöng a telefon. Anyu itt felejtette a kávéját. De még Irénkénél voltak. Utána vittem.
Délután pedig tévézni akartam, de inkább gáztűzhely lett belőle. A nagy tévé javításához a kis asztal nem elég, nagyobb pakolászáshoz meg nem akartam kezdeni. Jön Kalász úr, és megyünk autós hegesztőmestert keresni.
Arra már nem emlékeztem, hogy fél hat vagy fél hét volt az ígéret, de fél nyolckor felpattantam a bicajra, és elpörögtem Perkupára. Ott megkérdeztem a kocsma előtt, hol lakik a  mester.
Megtaláltam, de nem vállalat el. Két infarktus után ő már nem vállal.
Vettem egy nagy lélegzetet, és benéztem Szögligetre. Ott pedig találtam embert, aki megnézi. Még nem mondom, hogy elvállalja, mert nem izom előre a medve bőrére, de már reménykedem. 

2014. június 12., csütörtök

2014 június 13 péntek

Babonások figyelem! 13 és péntek.
Nekem a tegnap volt valódi csütörtök.
Pár napja bemutattam egy madarat. A meggyfán fényképeztem le. Nagyobb galamb méretű szárnyas.
Tegnap reggel robbanásszerű csiripelés közepedte nagy szárnysuhogással kiviharzott a lombok közül, és a karmai között tartott veréb más nem kiabált. A diófán igazgatta még a ragadozó, madárszemetnéztünk - mégsem nevezhetem farkasszemnek! - és tovarepült.
Alighanem a tornácunk oszlopán fészkelők közül volt egy. Ma reggel nem is fogadott a szokásos verébhang.
Kipakoltam a gangra az autórádiót. Hozzá a tápegységet, a műszereket, csavarhúzót, és közbn megérkezett a gazdája.
Beszélgettünk, a rádió egy LED-je kacsingatott, ezen kívül semmire sem reagált.
A levehető előlapja - nem NDK turmixgép, mégis van neki - tartalmazza a kijelzőt és a billentyűket. Szétcsavaroztam azt is. Benne ragacsos koszra bukkantam. Azt is kimostam. Így szétszedve kap 5V-ot, ezen túl nincs életjel.
A szkóp 250mV brummot mutatott, átállítottam a tápot, hogy az se legyen oka bárminek, majd egy átkötésnek nézett valami szikrázni kezdett.
A tápvezetéken a védődióda. Már csak a két lába volt meg, a belseje tokostól elfüstölt.
Ez nekem azt jelenti, hogy az akkut fordítva dugták rá.  Ez még persze nem elég, mert csak kiveri az autóban a biztosítékot, és kész. Na itt nem volt biztosíítva az a 13V.
Ez csak a nyomokból.
Ezek után továbbméregetve a billentyűzetmátrix két vonalon elleállásosztóval működik. Attól függ, melyik pontját nyomják meg, 0 és 5V közötti feszültséget kap a vezérlőprocesszor.
Ez a processzor csak 0 vagy 5V-ot kapott. Az a láb zárlatban van test vagy táp felé. fejből már nem tudom. A kijelzővezérlő sem csal az LCD-re semmit.
Ezek után nem merem azt mondani, hogy rendeljük meg a két ic-t, mert nem vagyok benne biztos, hogy a szintézer megúszta.
Van itt még pár autórádióroncs. Tavaly ia kaptam valakitől, és el is hoztam otthonról, ami volt. Na végfok egyikben sincs, vagy amelyikben van, az is elég gyűrött, kezlőszervek hiányoznak.
Felkutattam az e-bay-t, Vaterát, mit lehet ajánlani, de estére igérte magát a srác, és nem jött vissza.  Nem szeretek rossz hírt mondani, és még túl sem lehettem rajta...

2014. június 11., szerda

június 12 csütörtök

Kicsit becsapós a cím. A mai dátumot írom, de tegnapról beszélek. Sebaj!
Tegnap levertem a barométeremet. Minden mutatója a legnagyobb érték fölé kúszott, az előlap leesett. Lesz mit javítanom. Nem, mintha más nem volna.
Kezdtem magammal.
Ha egy embert magára hagynak, és éppen kivették az elfoglaltságából, a fejében még ott jár tovább a tevékenység. Újra és újrateremti, természetesen hibátlanul.
Járkáltam körbe a portán, szedegettem a leszáradt diógallykat, epreztem, büszkét rágcsáltam.  Csak amikor a kávés doboz irányába indultam minduntalan, akkor jött az isteni ötlet.
Meglátogatom Pétert.
Nem volt otthon. A templomon dolgoznak munkások, autó sehol, akkor megnézem, hátha Szilason van a házukban.
Ott sem volt.
(Megkerestem, honnét a neve Bódvaszilasnak. A Bódva folyó adja magát. A szilasban én valami széles vagy fésűs valamit sejtettem, mint a szilás cet szájából, de ennél szebb a megoldás. Íme a Czuczor-Fogarasi szótár két szócikke.
*SZILAS (1)
(szil-as), mn. tt. szilas-t v. ~at, tb., ~ak. Szilfákkal bövelkedő, benőtt. Szilas erdő, szilas vidék. Használják főnevül is, s ekkor többese: szilasok, am. szilfaerdő. Ritkítani, kivágatni a szilast, azaz a szilfaerdőt.

*SZILAS (2)
faluk Komárom és Torna m.; helyr. Szilas-ra, ~on, ~ról.)


Visszafelé körbejöttem a K-nulláson, és malom után a Bódva töltése mellett aztán betértem Mari nénihez.Beszélgettem vele egy órát - időn nem néztem, hasra ütve mondom - aztán hazajöttem.
Megkóstoltam a körömpörköltöt. Anyu hozta a szomszéd asszony főzte Miskolcon. Én még főztem volna, vagy valami nincs benne, de majd ma tovább főzöm. A felét kanalaztam csak be. Otthon biztos a duplája is kevés volna.
Tényleg, még nem is mondtam el a nagy felfedezésem. Azért eszem kevesebbet, mert az epresben hajolgani nem túl nagy élmény, és inkább jóllakottnak jelenti a hasam az agyamnak magát, csak hagyjam már abba a görbülést.
(Ezt jólkimagyarfejeztem 'ámítógépes szótáramból )
Itthon aztán kivittem a frédibéni-asztalt a diófa alá, és a videót - madárlátta, vagy Budafokjárta jószág - újra szétszedtem. A kazettafészek már kitűnő, de a szalagot nem húzta fel, csak kitette a lejátszás ikont a kijelzőre, majd úgy maradt.
Az a motor nem mozdult.
A hiba  hosszú állás miatt volt. Kiszedve kézzel 'kitörtem' a tengelyét szorulásából, és szépen megjárattam 9, majd 12V-ról. Folytattam a járatást összerakott mechanikával is, és végül bedobozolt magnóval megnéztem a Mester és Margarita három és fél részét. Ez sem volt túl egyszerű. A naptól alig látszott valami a képcsövön.
Ismét bringára kaptam, megkeresni a gazdit.
Út közben Ferivel beszélgettem. Bemutatott Mónikának. A két éves kis hölgy hol elbújt, hol előkerült, igazi középpontja a családnak.
Kitárgyaltuk Nufi ötletét a házról. Hátha belemennének a lízinges megoldásba a tulajdonosok, Ezt a témát még nem bontom ki, mert több résztvevős, de a lényeg, hogy jó lenne már itt lakni végleg, és letelepedni.
Elcsíptem a videotulajt. Még dolgozott, -valamit fóliáztott a kollégáival - majd később értejön. Visszajövet beköszöntem Péterhez. Ebédhez készüll - volt már vagy este hat óra - de még kijött egy cigit elszívni a kedvemért a tornácra.
El is felejtettm megkérdezni, megmaradt-e az eperfa. Egyenlőre még az én kusza tanulmányaim az ég s föld szétválasztásáról volt terítéken. Ami nekem friss élmény, az neki vagy meggyőződés, vagy kitudja milyen zugba félretolt tudás.  Látom, mint hullik le a rozsda a 'kerekeiről' . (Nufi azt mondta, hogy valmi szenilis vénembernek állítom be, pedig eszembe sem jut. Az én nyüzsim a fura az én koromban.)
Itthon még RF kábelt kellett gyártanom a videohoz. Távirányítót sem kapott - valakitől levetett képmagnó ez, kidobni szánták, amikor megállt - és még a kezelést is el kellett mondanom. Kapott hozzá harminc kazettát is, legalább lesz mit nézni.
Este megint Bakos Attila videoja, illetve Tóh Kornél Frigyes Jézus és a törvény c írása volt az 'altatóm'.



2014. június 10., kedd

június 11 szerda


Változatos napot kaptam tegnap.
Korán reggel körbelocsoltam a fácskáim, és felkészültem anyuék fogadására. Koppanásra érkeztem az állomásra. A vonat indult tovább Nádaskára, anyuék hátul száltak le, máskor mindig előrébb.
Laci bácsi a fűnyírót szedette szét. Élezzem meg a kését, és a bovdene akad. A kés egyszerű feladat, de a gázbovden merev jószág, és inkább cserélni lenne jó.
Rekkenő hőség. A konyhaasztalt kitettem Laci bácsinak a diófa alá. Ott ebédelt.
Délután hazafelé készülődtek. Borulat jött a hegy felől. Villám is cikkant, majd nagyot dörrent az ég. A levegő hirtelen hűlt le.
Laci bácsi arra kért, vigyem ki őket az állomásra, mert már nincs váróterem, és megáznak.
Én még abban reménykedtem, el is megy a felhő, nem szeretek fél kilóméterért ki-beállni, de azért megkerestem a kulcsot, és nekikészültem a feladatnak.
Negyedkor kiálltam a kapu elé. Félre jön a vonat, vagy kicsit később. Ömlött az eső.
Métereket láttam magam előtt, s megjegyeztem, talán meg is várhatnák a másikat. Két óra múlva indul a következő vonat. Anyu hajlott volna rá, de felmerült bennem, hogy ennyit nem érdemelnek?
De.
20-30-as tempóval átmentem Szilasra. Ott még nem bontotta ela MÁV az állomást. Anyuék azon a két méteren is átáztak, amíg bejutottak fedett helyre, én meg visszajöttem.
A kapu alatti fűben bokáig süllyedtem a vízbe. A jég dobolt az autón, és még negyed órát tombolt a vihar. A lakatot is csak később kerestem meg. A hátsó szobába is bevert a víz.
Aztán csend és nyugalom.
Az a pár perc autózás szépen lemosta a port, de nagyon hosszúnak tűnt.
Bekapcsoltam a gépet, és újra Bakos Attila szövegét hallgattam. A fejem tetejére pedig ráült valaki, mert aludtam volna, kényszerítenem kellett magam, hogy ne.
 Sok szanszkrit szót használ. Jézust, Buddhát egy lapon emlegeti. Egyre jobban szeretem a hozzáállását.
Még ülepedni kell bennem, csak később akarok írni arról, mi épül belém a tudásából.
Talán a rendszerszemlélet.
Több előadó feszegette már a sejtjeink önálló intelligenciáját, életciklusát, és ami fent, úgy lent, nekünk is jut 50-100 év meg a bolygók is száguldoznak évmilliárdokat.
Őtőle a test, vagy anyagi evolúció és a szellemi szerveződés evolúcióját szívom fel. Ez a kettős látásmód szépen illeszkedik a zenéből ismert összhangzati világba.
Csak ugye a furulya mellé nehéz elképzelni a hegedűt kísérő hangszernek, úgy még én sem érzem a lyukas botocskám hangját alkalmasnak mások előtt próbálgatni.
Amíg gyakorolok, addig csak a közvetlen közelemben élők szenvedik.  Ha pedig lesz belőle valami, akkor jöhet a színpad is. 

2014. június 9., hétfő

Június 10 kedd

Itt maradtam. Összefutottam Imrével, - vele, s Andrással kirándultunk itt a hegyen tavaly gombaszedés ürügyén - és megkérdeztem, hátha volna errefelé is lakatos. Sajószögedi ajánlatot kaptam. Miskolctól 35km, azaz innét 100 plusz, és így tovább.
Abból indultam ki, hogy ő autószerelőket tanít Barcikán. Hátha van lakatosképzés is!
Nincs. Először mondta, hogy van közelebb is, de át fognak verni.
Tudom. Az autós közegben töltöttem pár évet.  A budafoki emberke, aki nem vállalta be a munkát, küszöbönként 20-at mondott, a sajószögedi fickó 60-at látatlanban. Ezt a  miskolci szomszéd tudta megkérdezni, mert fényezőként dolgozik náluk.
A lényeg sikkad el közben, megkérdezi Imre ma, vállalják-e itt Szögligeten, vagy Perkupán.
A bringatartót már felcsavaroztam a tetőcsomagtartóra, hamar hazajutnék 10-20 km-nyiről.
Anyuék bejelentkeztek a kilences vonattal.
Nufi befizetett az internetre, és ma már korlátlan időben lehet skypeolna, ha beszélgetnivalónk támad.
Nekiálltam a falkaszni kiszedésének. Ez az első szoba ajtajában van. Az egerek  jókora bejáratot rágtak rajta hátul, és igazi hanczurtanyát rendeztek be. A műanyag tetőket megrágják, s ami nem ehető - nekik-  azt összeszarják.
Elöl lécekkel rögzítették, azt szértördeltem, és kihúzkodtam a szögeket. (Utálom a szögeket, mert nem lehet nyom nélkül eltávolítani. A facsavart régen nem is ismerték.)
A szekrény rész ennek ellenére nem mozdul. Odabenn mellépergett porból olyan tapadási súrlódás jött össze... Még nem tudom, hogy húzom ki, mert nem az egészet akarom újraácsolni.
Leginkább cementes lével akarom megfogni mödötte a vályogot, és a lyukaknál beszabni valami faanyagot.

2014. június 8., vasárnap

2014 június 9

Régen az utolsó tanítási nap június 8 volt.
 Tegnap jöttem Komjátiba délután.
Hosszú bepakolás előzte meg a forró nyári napon vezetést. Laci szomszédék bulit tartottak az udvaron, én meg csak jártam le-fel a lépcsőkön, hurcoltam a bőröndöket, táskákat, egyebeket a kocsiba.
Az úton énekeltem végig. Jókedvemben? Könnyű lenne ráfogni, de inkább a mozgás kedvéért.Ne álljon be a nyakam a négy órás úton.
Itt pedig lepakoltam a szobába, meg a tornácra. Estére nem sok tennivalót szántam magamnak. Szerintem még tíz óra sem lehetett, és már aludni is tértem.
Reggel pedig öt előtt nyílt ki a szemem. Otthon ez sem működik így.
Előhúztam Németh László könyvét, és két naplórészletet olvastam el. Sajkódi magányáról szólt az egyik. Belefeledkezik a növények egyszerű életébe. Zsendüléstől szentülésig.
Még nem maradhatok itt. Az autó hegesztését kell intéznem. Anyuékhoz megyek ma este, és holnap meg elnézek a mesterekhez.
Még nem szoktam eg a csöndet sem. Budafok állandó lüktető zaja még kapott egy boxgálát is. Bakosnál - a szomszéd kereskedő cég - ringet ácsoltak, egész nap szólt a tuc-tuc, és mikrofonpróba, majd délutántól a műsor. Bevonulási zenék, mikrofonba üvöltő műsorvezető.
Időnként megjegyeztem, hogy ahol van erősítő, oda nem kell kiabálni.
A másik fontos tulajdonsága a mostani hangerősítőknek, hogy nagyon kis torzításuk észre sem vehető, ha nem vezérlik túl.
Ezt a kezelője valamiért nem érezte fontosnak.
Na, de már itt vagyok, s nem ott.
A hazai zajból csak a számítógépem ventillátora zúg a fülembe. Otthon ezt sem hallom, itt meg nagyon hangos.Lehet, hogy valami rezgés elleni szigetelést kell pakolnom az asztalra. Szerintem a lapja rezonál be.
Na főzök egy teát, hogy felpörgessem magam.