2014. június 19., csütörtök

2014 június 20

Majdnem üres a Honda.

A tegnap délelőtt még mindefelé keresgéléssel telt. Így szokott kezdődni a nemszeretem munka. Ebédre főztem túróstésztát. A legnagyobb ellenségem a tejtermék, hát durr bele. (bár finom)
Nekiveselkedtem, és kitermeltem az üléseket, a kárpitozást. Már csak a két hátsó doblemez belső kárpitja van fenn.
Kiszedtem a riasztót is. A rádiócsatlakozót. Valami hihetetlen ronda munka ebben a szép autóban az utólagosan beépített eszközök vezetékelése.  Nem csak a forrasztás ronda, de az összetekert réz szigetelő szalagja lepörög a helyéről, és bármikor zárlatot csinálhat. Mintha nem ismernék a zsugorcsövet, vagy az autórádió-beszerelők a forrasztópákát.
A vezeték úgy megy, hogy csupaszon, kötegelő nélkül A pontból B pontba.
Tudom, hogy utálatos dolog fetrengeni egy autó padlólemezén a burkolatok nem takarta éles fémidomok között matatva, de aki erre specializélődik, az vajon miért nem kényes a munkájára?
Ilyenkor eszembe jut, hogy a régi csöves készülékek javítását is azzal kezdtem, hogy a hátulról - forrasztási oldalról - reáépített alkatrészeket átpakoltam a helyükre.  Nem csak a szépség miatt, de a NYÁK is jobban tartja, ha előtte a bakelit furata mechanikusan rögzíti az alkatrészlábat.
Este még kikarikáztam Szögligetre megkérdezni, hogy mikor vihetem az autót. Szombaton 3-4h körül tud fogadni.
Még pár műanyagbigyót ki kell szedenem a hegesztés előtt a küszöb tetejéből.

Először arra kértem a mestert, hogy ha levágja a régit, akkor hadd szedjem ki még ott görbefogóval, de azt hiszem, itt megfúrogatom alatta a korhadt küszöbrészt, és még itthon kiszedegetem, azzal se kelljen ott az időt húzni.

Nincsenek megjegyzések: