2014. június 9., hétfő

Június 10 kedd

Itt maradtam. Összefutottam Imrével, - vele, s Andrással kirándultunk itt a hegyen tavaly gombaszedés ürügyén - és megkérdeztem, hátha volna errefelé is lakatos. Sajószögedi ajánlatot kaptam. Miskolctól 35km, azaz innét 100 plusz, és így tovább.
Abból indultam ki, hogy ő autószerelőket tanít Barcikán. Hátha van lakatosképzés is!
Nincs. Először mondta, hogy van közelebb is, de át fognak verni.
Tudom. Az autós közegben töltöttem pár évet.  A budafoki emberke, aki nem vállalta be a munkát, küszöbönként 20-at mondott, a sajószögedi fickó 60-at látatlanban. Ezt a  miskolci szomszéd tudta megkérdezni, mert fényezőként dolgozik náluk.
A lényeg sikkad el közben, megkérdezi Imre ma, vállalják-e itt Szögligeten, vagy Perkupán.
A bringatartót már felcsavaroztam a tetőcsomagtartóra, hamar hazajutnék 10-20 km-nyiről.
Anyuék bejelentkeztek a kilences vonattal.
Nufi befizetett az internetre, és ma már korlátlan időben lehet skypeolna, ha beszélgetnivalónk támad.
Nekiálltam a falkaszni kiszedésének. Ez az első szoba ajtajában van. Az egerek  jókora bejáratot rágtak rajta hátul, és igazi hanczurtanyát rendeztek be. A műanyag tetőket megrágják, s ami nem ehető - nekik-  azt összeszarják.
Elöl lécekkel rögzítették, azt szértördeltem, és kihúzkodtam a szögeket. (Utálom a szögeket, mert nem lehet nyom nélkül eltávolítani. A facsavart régen nem is ismerték.)
A szekrény rész ennek ellenére nem mozdul. Odabenn mellépergett porból olyan tapadási súrlódás jött össze... Még nem tudom, hogy húzom ki, mert nem az egészet akarom újraácsolni.
Leginkább cementes lével akarom megfogni mödötte a vályogot, és a lyukaknál beszabni valami faanyagot.

Nincsenek megjegyzések: