2014. június 10., kedd

június 11 szerda


Változatos napot kaptam tegnap.
Korán reggel körbelocsoltam a fácskáim, és felkészültem anyuék fogadására. Koppanásra érkeztem az állomásra. A vonat indult tovább Nádaskára, anyuék hátul száltak le, máskor mindig előrébb.
Laci bácsi a fűnyírót szedette szét. Élezzem meg a kését, és a bovdene akad. A kés egyszerű feladat, de a gázbovden merev jószág, és inkább cserélni lenne jó.
Rekkenő hőség. A konyhaasztalt kitettem Laci bácsinak a diófa alá. Ott ebédelt.
Délután hazafelé készülődtek. Borulat jött a hegy felől. Villám is cikkant, majd nagyot dörrent az ég. A levegő hirtelen hűlt le.
Laci bácsi arra kért, vigyem ki őket az állomásra, mert már nincs váróterem, és megáznak.
Én még abban reménykedtem, el is megy a felhő, nem szeretek fél kilóméterért ki-beállni, de azért megkerestem a kulcsot, és nekikészültem a feladatnak.
Negyedkor kiálltam a kapu elé. Félre jön a vonat, vagy kicsit később. Ömlött az eső.
Métereket láttam magam előtt, s megjegyeztem, talán meg is várhatnák a másikat. Két óra múlva indul a következő vonat. Anyu hajlott volna rá, de felmerült bennem, hogy ennyit nem érdemelnek?
De.
20-30-as tempóval átmentem Szilasra. Ott még nem bontotta ela MÁV az állomást. Anyuék azon a két méteren is átáztak, amíg bejutottak fedett helyre, én meg visszajöttem.
A kapu alatti fűben bokáig süllyedtem a vízbe. A jég dobolt az autón, és még negyed órát tombolt a vihar. A lakatot is csak később kerestem meg. A hátsó szobába is bevert a víz.
Aztán csend és nyugalom.
Az a pár perc autózás szépen lemosta a port, de nagyon hosszúnak tűnt.
Bekapcsoltam a gépet, és újra Bakos Attila szövegét hallgattam. A fejem tetejére pedig ráült valaki, mert aludtam volna, kényszerítenem kellett magam, hogy ne.
 Sok szanszkrit szót használ. Jézust, Buddhát egy lapon emlegeti. Egyre jobban szeretem a hozzáállását.
Még ülepedni kell bennem, csak később akarok írni arról, mi épül belém a tudásából.
Talán a rendszerszemlélet.
Több előadó feszegette már a sejtjeink önálló intelligenciáját, életciklusát, és ami fent, úgy lent, nekünk is jut 50-100 év meg a bolygók is száguldoznak évmilliárdokat.
Őtőle a test, vagy anyagi evolúció és a szellemi szerveződés evolúcióját szívom fel. Ez a kettős látásmód szépen illeszkedik a zenéből ismert összhangzati világba.
Csak ugye a furulya mellé nehéz elképzelni a hegedűt kísérő hangszernek, úgy még én sem érzem a lyukas botocskám hangját alkalmasnak mások előtt próbálgatni.
Amíg gyakorolok, addig csak a közvetlen közelemben élők szenvedik.  Ha pedig lesz belőle valami, akkor jöhet a színpad is. 

Nincsenek megjegyzések: