2014. június 27., péntek

Meggy vagy marad

Áll a létra a meggyfa alatt, és már telelakmároztam a bendőmet. Nincs most sok gyümölcs. Az eperszezon elmúlt, tegnap a ribizlibokrot legeltem le majdnem kopaszra. A büszkét valami foltozza, bár nem lyukas.
Tegnap nekifogtam a nagy Orion tévének. Kivettem a sortrafót, megkerestem a célműszeremet, és megzengettem róla. Nem lesz baj vele. Szép, szabályos sorimpulzusokat mutatott a szkóp, a beszívások is (ragyák) is elmúltak, mihelyt megpuffereltem a táp kimenetét.
A bekapcsolt tévén halk sírás hallható. Így sorkimenő nélkül is.
Leszedegettem a diódákat a táptrafóról, s a sírás maradt. Kivettem, de nem látok menetzárlatot. Mi a búbánat lehet vele?
Még a bemeneti kör három elkoját is átméregettem, soha eddig pontosabb értékeket nem találtam. Tudom, most jöhetnek az impulzus kondik. Azok pedig méréssel nem, csak cserével árulják el, jó, vagy rossz passzban vannak.  Bosszantó kábelezése miatt, és hogy kicsi alá az asztal, minden bajom van javítás közben.
Teát főzök, almát rágcsálok, keresek egy szerszámot, amiből két másik van az asztalon, és indokolatlan a hiányérzetem.
Még ki sem csomagoltam a 100megás szkópot, ez az EO-213 is vígan elmuzsikál nekem.
A nyafogásom igazi oka a kiesett idő. Hiába érzem tanult szakmámnak, a zenész is gyakorlással tud muzsikálni, a sőt  a koncert előtt már ráhangolódik.
Nekem a gáztűzhely, meg a kocsi jár még az agyamban, nem a pumpatranzisztor terhelés elleni védelmi rendszerének kuszasága. Ráadásul a doksi  monitorról, nem papírból. Azaz itt zúg nekem a ventillátor is.
Érdekes, a Németh László könyvből nem kandikál be egy gondolat sem, pedig éjjel pár oldalt továbbolvastam.
A bibliai elmetúrám pedig muszáj ellensúlyoznom népmesével. Ezek a kódorgó napkeleti népek agresszív (van erre magyar szó?) hódításaikkal mind jobban átállítanak a jámbor földművelők oldalára.
Igazság?
Eddig még nem találtam a szürke könyvecskémben. Biztos később érkezik.

"A keresztény eszme első alapelve az a hit, hogy megtanuljon maximálisan bízni a hívő a Biblia tekintélyében, tévedhetelenségében. Apró életfeladatokban (lakóhely, munkahely választása) komoly leckét kap az ember, hogy a Biblia megítélésétől függetlenül döntsön, mégis mikor a Biblia helyett, sőt a Biblia kiigazítására Isten közvetlen tanításaira kellene hagyatkozni, ezt egyáltalán nem meri megtenni. Olyan erős már benne az írástudók hitetlen biblikusságra vonatkozó magyarázatai, hogy ennek gondolatát már eleve a Sátán sugalmazásának véli.
Igaz ezekre a keresztény mozgalmakon belül Jézus mondása a kereszténység igehirdetőire. prédikátoraira, hitetőire éppen úgy, mint anno a korabeli írástudókra"

Ezt a részletet Tóth Kornél Frigyes  Jézus vagy Pál? c. írásából metéltem ide.
Erről Attila jut eszembe. Mennyire szenved a nyájhoz tartozás és az eltávozás feldolgozásával. Én legalábbis ezt érzem.
Pedig nem kellene. A papok csupán tanítók, s nem ítélőszék. Csak annyit adhatnak át bárkinek, amit ők tudnak, tudni vélnek, esetleg felolvasnak.
Attila  felnőttként döntött, és éli a döntése következményeit. Ez a természetes.
Marika nénit kórházba szállíttatták unokái, amikor baj volt. A kis 40 kilós asszonynak mindjárt bekötöttek egy zacskó infúziót, s ki tudja, lehet, hogy ez terhelte túl a szervezetét. Lehet, hogy a kórházban felébredve rémült meg az idegen környezettől. Nem az ő döntése volt, hogy odakerült. Talán járt volna neki az otthon elalvás.
Laci szomszéd most töpreng azon, hogyha nem vitetik be, talán még élhetne.
Talán.
Nem is olyan régen kivettem a haldokló egerünket Néger Banyácska mellől, és a kezemben lehellte ki lelkét. Nufival együtt ültünk a az ágyon, megvártuk a távozást. Érezni lehetett. Azt is, hogy ennek az egérkének döntése is volt, hogy menni akar.
Nem sirattam meg. Csak tovább ment tőlünk.

...
Megint rábukkantam valamire. Nimród származását a Biblia Khúsra vezeti vissza. A magyarok eredetmondájában pedig a nagy vadász a mi ősünk. Tehát a választott nép beleírta a legfőbb tudástárába, hogy mi szolgái leszünk a földön.
Szántai Lajos már idézett egy gesztát, melyben nem ezt a vérvonalat jelölték meg.
Lehet, hogy a Badiny Jós Ferenc könyvében megtalálom?

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Az infúzióra gyanakszom én is, anyám is és apám esetében is. De akkor abban a pillanatban és helyzetben eszembe sem jutott volna ilyesmi, hisz erről sejtésem sem volt.
Ki tudja mennyi mindent tudnak az orvosok s mégsem tesznek semmit ellene, mert annyi már mindenre az előírás, hogy senki nem mer felelősséget vállalni semmire.
Inkább gabalyodjon össze minden a törvény útvesztőiben, mert az ember ha jót is szeretne cselekedni, könnyen magát ártja bele a bajba... Mert mi van, ha mégis meghaltak volna infúzió nélkül, akkor az lenne, hogy infúziót sem adtak...

Hanczur írta...

Megszűnt a kapcsolat az ember és orvosa között. Nem gyógyítanak, hanem kezelnek.
Régen egy körorvos, táltos, füvesember ismerte minden betegét egészségében is.
Tudása nem jelentett kiváltságot neki, csak négán ytojást, libát, ki tudja milyen javakat. MA személytelen borítékot kap a személytelen kezelésért. Vagy fizetést egy nagy bukszából, melynek kezelője tulajnak hiszi magát.
De nem folytatom. igyekszem elkerülni, amíg lehet, aztán inkább csendben elmúlni, nem a kezeik között.