2014. július 27., vasárnap

idő


Volt egy időszakom, amikor az írásból játék lett. Tízesével kértem szavakat, melyeknek ne legyen köze semmihez, és majd befoglalom szövegbe.
Érdekes játék, és a szavak ugyan korlátoknak tűnnek, de inkább a műlesiklás zászlócskái módjára adnak szépséget a zuhanásszerű haladáshoz. Fékeznek is.
Kiszorult ez a játék a mindennapokból. A szöveget naplószerűre igazítom, olvasok, nálam okosabb emberek szövegelését hallgatom, és van valami hiányérzetem.
Nem baj. Kibírom, csak úgy van.
A történések így is körbevesznek, vagy elzúgnak mellettem, s rám dudálnak, vagy rám sem hederítenek. Jól van ez így.
Például van a megkezdett emésztőgödrömben sok diólevél. Még nem betonoztam ki, és az oldala is rézsúbb lesz minden évben, majd ha telik sóderre, cementre, zsaluanyagra, folytatom. Addig pedig elválasztva komposztálódik benne a csersavas diólevél. Nem nő alatta dudva. 3 év után meg - Tóth Feri azt mondta a jutubin - , hogy ugyanolyan jó komposzt, mint más.
Ebben a levéltömegben kicsírázott két kis fa, és hátra, a kiszáradt meggyfa helyére könnyű lesz kivenni a levéltömegből, és átültetni.
Hát ez már nem lesz így. Laci bácsi lekaszálta.
Én meg csak nézek ki a fejemből, mint részeg a kocsmaasztal mellett, mert elvitték a poharat, amiben még volt egy korty. Sitty-sutty, a pohár sehol, az asztal letörölve. Hova ez a rohanás?

2014. július 25., péntek

2014 július 26

Sűrűsödnek az események otthon. Nufi fogadja a lakásnézőket, és én is felvittem az első csoportot a hegyre. Két diákkal megmásztam a határ felé a bozótost.  A beszédesebb ifjú több kamerával fényképezte az utat, én meg ezt az aprójószágot vittem a zsebemben. Sajnos hamar lemerült az akku, és nem vittem tartalékot.
Út közben kicsit kifaggattam a csillagásznak beharangozott fiút, hogy mi értelme felmászni az Esztramos tetejére csillagot nézni, amikor a távolságkülönbség elenyésző. Nem is az a 100m a fontos, hanem a pára. Itt a völgyben megül a pára, és meghamisít. Ott meg a hegy tetején a felhők fölött jobb a kilátás.
A felfelé út ritmikusabb volt, mint Andrásékkal. Csak egyszer kellett megállnuk pihenőt tartani.
Egy kicsit Matula bácsis érzésem is volt, hogy szóltam előre, nem lesz jó ötlet a rövidnadrág, de ők döntöttek. Én a védettebb farmert választottam.
 Délután háromkor találkoztunk, de biztos volt négy, mire elindultunk. A kocsit leparkolták a tehenészetnél, és 20:51-kor volt az első skype bejegyzésem Nufinak  a megérkezésről. 4-4,5 óra nem merített ki. A fürdővíz is meleg volt.

2014. július 23., szerda

2014 július 14

Ma ébredezés közben egy műszaki megoldáson tért vissza az agyam. (Nincs kedvem odaírni, hogy a valóvilágba.) Álmomban valami körmozgás kiegyenesítésével voltam elfoglalva. Légüres térben egy részecskét nem íves pályára, hanem kifejezetten egyenesre állítani.
Nagyon nehéz felidéznem, mert minél távolabb vagyok tőle, annál áttetszőbb, az emlék. Sejtem, hogy Lukács Béla előadásából maradt bennem.
A másik - ezek szerint párhuzamos szál -  meg a számok nevének eredete.
Az egy egyből, a kettő két mássalhangzóból áll, a három háromból, bár az első á az há lehetett. Viszont utána a négy megint kettő, az öt már csak egy.
Mit is fedeztem fel? A kéz öt ujját. Kívülről befelé haladva 1-1... 2-2... 3.
A másik kézre már nem illeszkedik, de nekem most ez is felfedezés. Újszülöttnek minden vicc új.

2014. július 21., hétfő

Ami nem megy....

azt addig kell gyakorolni, amíg sikerül.
Kémia-matek szakos osztályfőnökünk mondása volt, és akkor belém égett. Később meg ő sem emlékezett rá. Osztálytalálkozónkon meséltem róla neki.
Az autó gittelése nem megy. A hegesztések nyomát kitöltöm a masszával, aztán mikor kiszárad belőle a nitrohigító, mutatja a hegek  alakját. Nyoma nincs az előbb sima felületnek.
Akkor így marad! Rákerült az alapozó, meg vagy két réteg piros.
Reggel megteremtődött a feszültségem. A búvárszivattyúm ismét megállt. Nem égett le, nem húzta le magáról a vizet, és ott voltam mellette. Megszakadt.
A műgyantán belüli kötés szakadt meg. Ahol a tekercs és a kivezetés van.
Megpróbátam kiütni, de inkább elrepedt a spiáter. (Szájával lefelé, mint egy sütőformából kitessékelni a kész muffint.)
Nagykalapáccsal is alig tudtam szétverni.


Közben izzadtam, főttem a tűző nap alatt, és semmi nem úgy ment, ahogy akartam.
Elővettem a házi vízművet, és nem indult. A nyomáskapcsolója berozsdált. Szétszedni nem lehetett mert olyan vékony műanyag háza van, ami elnyaklik az erős csavarhúzó alatt. Úgy kellett kipucolnom. Félig szétszedve.
Aztán még a kútból nem vette fel a vizet. Nincs megfelelő létrám, ezért a köveken másztam be a szűrőért. Persze kötélbiztosítással. Szinte rettegtem, mert annyian mondták, hogy veszélyes, pedig inkább érdekes volt.
A szűrőt felhoztam, kitakarítottam, de nem az volt a baj. Egy gumigyűrűt nem húztam fel, és levegőt szívott a házivízmű. Olyankor kitolja a tartályból, ami benne van, és szépen zúg, de semmi több.
Végre összeállt, csak délutántól már nem melegedett fel eléggé a víz. Diderifürdő volt.
Estére jött egy nagy vihar. Legalább hamarabb lefeküdtem.

2014. július 20., vasárnap

Gyorsító?

Az volt.
A bab.
Bár anyukám megkérdőjelezte, én tudom. Ellenőriztem.
Az úgy volt, hogy Laci bácsinak nem kellett, inkább tejberizst akart enni. Rám maradt az egész. Két dobozzal hozott anyu. Doboz alatt fedeles ételhordót értek műanyagból.
Az első kisebb adag lett volna Laci bácsié, a második az enyém. Csütörtökön megettem a kisebbet, ettől volt hasmenésem. Még próbáltam egy pohár pálinkával fertőtleníteni, hátha a sárgabarack, és csütörtök este hamar elaludtam tőle, de reggel rakéta sebességgel értem el az alomszéket.
Most jön a tudományos fokozat. Ellenőrzésképpen elhagytam a barackot, és megettem a másik - a nagyobb - adag babfőzeléket.
Kisebb hidegrázás, egy óra alvás, pokrócba tekertem a hasam, és péntek délutánra csitult a görcs.
No, akkor indulás Miskolcra. A hét végén piacra is akarok menni, meg alvázvédő, meg piros festék kell a Hondára. Sárit hívtam, ő segített az alvázvédő kiválasztásában. Besenyőre beugrom hozzá, hazafelé útba esik.
Már Szilason elkezdődött a háború a gyomromban. Szendrőben felmerült, tán jobb lenne visszafordulni, de valami győzött, és elhatároztam, ha nem bírom, létezik Bódva, meg Sajó is, majd lemosakszom.
Baleset nem volt. Sárinál meglátogattam a gondolkodószéket, és 'feltöltött' buborékos vízzel is. Sötétben indultam haza. A bringámon működik a világítás, ez nem volt gond, majd anyunál elkezdődött az őrjárat.  Úgy hajnali négyig félóránként ellenőriztem a fürdőszobát, és mindent rendben találtam. Csak egyszer kellett alsónadrágot váltanom. Ja, aki tudományos kutatásra adja a fejét, az tudja, ez áldozattal is jár.
Reggelire pedig a jól bevált háztartási kex, és tea. Ebédre meg némi főtt husi, meg leveszöldség. A festékbolt szombaton zárva, tehát maradt az Obi.

Délután négy körül  pakoltam össze, és öt már elmúlhatott, hogy felültem a zöld biciklire. Ez a miskolci járgány, de igazítani akarok rajta, majd visszacserélem.
Ezt a zarándokutat is megjártam durván három óra alatt.  Este még kitárgyaltuk Nufival a lakásnézőket, és kialudtam magam. Most ismét munkakész vagyok, jöhet az autómázolás.

2014. július 17., csütörtök

Ki, milyen rendszert lát meg

Aki kávézaccból jósol, az egy kiborult barna káoszba fúrja a szemét.
Aki homokkal rajzol az üvegen, már nem csak meglátja, de vezényli is az apró részleteket.
Aki várost tervez, annak nem élettelen porszemekkel kell káoszt építeni, tehát nem lehet biztos műve jövőjében.
Országot irányítani lehetetlen csoportsérelmek nélkül, s a földünk mozgatását sem adnám egyetlen ember kezébe. Én nem, bár sejtem, hogy valami hasonló történik.
Ma reggel bekapcsoltam a tévét, és Nagyváradról mutattak képeket. Elektronikus zenei fesztivált rendeztek a Bánffy kastélykertben. Ez alkalom volt a televíziónak bemutatni a város palotáit. Egészen változatos épületegyüttesek között mozgott a kamera. A zsidó bankárok, pénzemberek  építette stukkódíszes házak pezsgő szellemi életet is vonzottak. Nem csak az irodalom, de az építészek paradicsoma is volt.
Raffay Ernő szabadkőműves központnak mutatta be. Itt épült a világ irányítását központosító szervezet fontos sejtje.
Miért baj, vagy miért jó ez?
Talán a bankárok keze munkája az a szép faragvány? De elkészült volna, ha ők nem zsebelik ki a környezetüket?
Ez így már megint alkalom a felhorgadásra, de szintén a Duna televzió bemutatott éjjel egy dokumentumfilmet. 1970 után készült, és első világháborús katonákat beszéltettek a frontról, meg elvitték busszal megnézni a volt hadszínteret. Eddig még katonaság, mint a mostani afganisztáni magyar katonák sorsa. Semmi közünk hozzá, de a nátó és ameróka odavezényel 'minket'.
Az érdekes része a filmnek egy beszélgetés volt nekem. Bevezettek egy lovat valami rozzant környezeten keresztül az istállóba, és utána a lakószobában néztek körül.
A bácsi a királyi pár IV. Károlyék fényképét őrizte a falon. Ferenc Ferdinánd és felesége, meg még pár hasonló stílusú fotó, és mesélt a saját vitézségéről. Mert ő  tiszti szolga volt a parancsnokoknál, meg hírvivő, ha kell, parlamenter.
A bácsi leélte az életét, s a szocializmus idején készült filmben természetesnek vette, hogy anno a vágóhídra küldte őt is az uralkodó. Fel sem merült benne, hogy habsburgházi.
Itt jönnek be végre a mostanában hallgatott jutubis előadások. Itt érnek be az Árpádházi, vagy inkább Turul nemzetség krónikáiról szóló beszédek.
Ezen a földön nagyon hosszú ideje magyarul beszélünk. Nem a kilencszázas évektől. Aki itt földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, az önálló sejtekben őrizte a nyelvében a kultúráját, és meg lehetett kenni keresztény szurokkal, kommunista lekvárral, de a kis csoportok életképesek maradtak. A birodalmak forogtak a fejük felett.
Egyre többen sikoltoznak a médiában is, hogy ez a központosított világhatalom már nem csak a javainkat vette célba, hanem  a nyelvünket, a gondolkodásmódunkat - a médián keresztül - rozsdálja el. A valaha Eurázsiára jellemző letelepedett életmódot ma már egyértelműen a kalmárok, a sehová sem kötődő, erőszakos népek vezetik.
Pár éve még arról írtam, hogy nem tudom, mit jelent magyarnak lenni, mert csak külföldön éreztem magam magyarnak, itthon ez természetes volt.
Hát most változik ez a véleményem.
Attila most bebábozódik. Várjuk a lepkét, én meg emésztem a köröttem fortyogó világot. Fogalmazhatnék durvábban is, csak nem akarok. Egy porszem nem tényező. 

2014. július 14., hétfő

dióhéjban

Itthon az autó.
Ömlő esőben karikáztam el érte, és fék nélkül jöttem vele haza. A rögzítőfék (kézifék) fogott, de a pedál elsüllyedt, csigabiga fokozatban lestem a párás ablakot, hogy kilássak.
Szombat hajnalban, mert utána dolgozni ment a lakatosom. A negyen négykori kelés nekem azért nehéz, mert éjfél előtt soha nem alszom el.
Illetve tegnap kiakadt a szervezetem végre, és sötétedéskor behúzódtam az ágyba. Reggel pedig negyed kilenckor nyitottam ki a szemem, hogy kiszáradt a szám.
Ellátogattam Erzsike nénihez, hogy mi baja a mosógépének. Nem centrifugál. Üresen felpörgött, de csapágyas hangja van. Majd meglátom, mit érdemes kezdeni vele.
Volt a gangon még új szerzemény. Nagyobbfajta sparherdre emlékeztet, de nincs csak egy ajtó az elején.Vagy kettő? Sütőajtó biztos nincs.
Belül a rostélyra rengeteg fa fér, és kazánnak lehet használni. Erzsike néni fűteni kapta, de túl nagy a tűztér, szeretné megemelni a rostélyt a felső ajtó alá pont, és akkor az 2/3 - 1/3 tűztér-hamutér arány megfordulna.
Valaki azt mondta neki, hogy hegeszteni kéne, az oldalfalhoz. Szerintem a négy sarkon van egy-egy laposvas, az tartja a rostélyt. Legközelebb, ha olyan ruhában megyek, kiszedem, és megnézem. A zománcozott oldallaphoz semmiképp nem lehet hegeszteni.
A tévé nagyfeszültségű kondijaihoz vizsgáló eszközt lenne jó összehozni. Most épp Junoszt, vagy VL100 sortrafó nagyfesz kimenetét gondoltam megmérni, és 1-2kV -ot talán ki tudok nyerni. Kiveztem csőszegecses panelra, és odaforrasztott diódás mérőosztóval megmérem. Szkópon meg impulzustekercsről ellenőrzöm a jelalakot.
Ha meg végr itt a jóidő, fúrhatom a küszöböt a kárpitbolhák alá, és mehetek bringázni Miskolcra. Festéket, meg gittet venni.

2014. július 10., csütörtök

2014 július 8

Pár nap eső és rossz hangulat. Ma már nincs folyamatos internetem, illetve ma majd megint lesz, de csak munkaidőben. Így reggel még nincs.
A víz, hál Editnek megoldódott. Kaptam két leharcolt szivattyút. Az egyik le volt égve, a másik is agyon kopva, de a tekercse ép, és nem is vágta le róla senki tőből a madzagot. Sebtiben összeraktam, és rácsavaroztam kupak nélkül a villásdugót. Úgyis a porszívós dugóval csatlakoztatom a 230V-hoz. Ez csak a hosszabbításhoz kell. Feltöltöttem a kádat, majd elkezdett esni az eső.  Aztán kisebb kihagyásokkal mindig akkor, amikor forrasztáshoz készültem. 
A kábel rövid, de a frissen leégettemen is toldottam. Azt kellett volna csak áthelyezni. Legalább két napba telt. Addig meg bosszantott, hogy bárki megláthatja, és mit szól hozzá...

Sanyi bácsi tévéje pedig végre adott életjelet. A tápegységéből eltávolítva a trafót, 12V-ról rezgettem be, és gyönyörű jelet mutatott. A szkóp régi kábele becsapott de elővettem a gyári kínait, és az megnyugtatott. A sírás az 5V diódája miatt volt, illetve mögötte a két kondiból az egyik átütött. Teljes zárlatot mutatott. Elkoban ilyennel már rég nem futottam össze. Végre megjött a várvavárt nagyfesz. Kivártam, láttam a fényt, a hangyabolyt a képernyőn. Kicsit kifordítottam, hogy távirányítóval is hozzáférjek. Most nincs mögötte tükör.  Előcsomagoltam a képmintagenerátort.
Fény el... újra sír a trafo.
Dióda, kondik ellenőrizve, biztos kicsi diódát raktam be, inkább kicseréltem többet tudóra. A sírás marad. A sorvégtranzisztor átütött. Csere, meg a vele párhuzamos 1kV-os 1 nanos kondit is cseréltem, meg a 140V-ot szűrő 100 mikróst.
Így már megfordítva is bekapcsoltam, rádugtam a settopboxot, és zöld mezőben sok férfi, a háttérben üvöltés. Ez foci. Fordultam a távirányítóért, de a tévé újra elsírta magát.
Akkor a sorkimenő környékén az összes kondit cserélnem kell., aztán ha úgy is átüt, akkor a trafót is.
A lábam még nem tűri a cipőt, az autó hegesztése nincs kész, otthonról jönnek a hírek, hogy kéménybéléscserére akarnak kényszeríteni, mert változott a szabvány. De akkor - kb 12 éve -  volt vagy 80 ezer Ft, most biztos drágább. Tegnap ismét feljött a szar a szomszéd telken. Tulajcsere volt, és az új tulajdonos földmunkagépekkel megsértette a csatornánkat. Megy a vita, hogy nincs rá bejegyezve a szolgalmi jog, kinek a felelőssége. Persze nem durva, csak a meglepetés zaklat fel mindenkit.
András szerzett nekem gerendát. Ma szét kell szednem a rossz bojlert, és a tartályát felteszem az oszlopra.
Eddig a mindennapok szépségei. 

2014. július 8., kedd

Gondolatok és egy kirándulás képei

"A élet a születéssel kezdődik, és a halálig tart."
Bennragad néha egy mondat a fejemben.  Most éppen Balogh Béla idézete. Ő is idézte, de én tőle hallottam.
Nekem inkább a petesejt és az ondó élettevékenysége, a magzati lét, majd a halálig tartó folytonoság sem az élet végét jelenti, hanem egy folyamatban a jelenlétet. Mikor, milyen formában, mennyi intelligenciával, és mekkora hatókörrel.
Az élet, a lélek pillanatnyi kiágazása és elsorvadása egy látszat. Ezért tanítják a vallások az ember semmi voltát, porszemnyinek vélve (vél-vall) is nagyzoló  szerepét.
Élet, vagy lélekvándorlás, evolúció, egyáltalán nem összefésülhetetlen fogalmak. Nézőpont kérdése az egész. Én sem sejthetem, melyik az élet legkisebb értelemmel bíró, önálló döntést hozó paránya, és hogy például a föld élőlénynek tekinthető-e.

*

Tegnap fenn jártunk a hegyen. Imrével, és Andrással, mint tavaly. András 5 órára hirdette meg a találkozót, de ezt egyedül én vettem komolyan.
Felhúztam a - nekem új - cipőt. Vasbetétes, bőr é s jó vastag gumitalpú.
Kitűnően lehetett vele árkon-bokron haladni. Imre és András szalonnát sütöttek a tetőn, én meg bekaptam a két almámat. Nekem nem való a nehéz kaja ilyenkor, mert elalszom tőle. Van tartalék az úszógumimban, nem halok éhen.
Gomba nem sok volt. Csirkegombáért mentünk volna, de az volt a legkevesebb. Két tinorut leltem, és mini pöfetegek, keserű- és galambgombák  kerültek elő. Száraz volt az erdő.
A tavaszi szélvihar hatalmas fákat döntött ki. El is tévedtünk - mármint a gombalelőhelyre nem ismertek tá odafenn.
Rájöttem végre - ha igaz - miért van az a négyzet alakú beherapás az országhatáron.
Van ott egy barlangbejárat. Egy víznyelő szája. Valószínűnek tartom, hogy ez átkunkorodik a tornagörgői területre. Azt a falut meg elvették.

Délutánra sikerült feltörni a sarkam. Mire lesántikáltam a hegyről, már úgy lépdeltem, mint akinek a nadrágja van tele. A tehenészet előtt lehúztam a cipőmet, de a talpam sincs hozzászokva a szúráshoz,
Szerencsémre egy traktoros épp elindult vízért, s felvett. Elhozott hazáig. Biztos több, mint egy óra szenvedéstől mentett meg.
Ezer köszönet érte!

Ma reggel pedig sikerült leégetni a búvárszivattyúm. Elengedte a vizet a kádam, reggel beindítottam, majd bejöttem Nufival beszélni, de elfelejtettem a szivattyút. A melegben kiszívta maga alól a vizet, és leégett a tekercse a hűtés híján.
Azonnal belém bújt a kisördög, hogy Andráshoz átvittem, és akkor nem bíztam benne, itthon meg nem vagyok ilyen precíz, vagy hogy nem toltam elég mélyre.
Biztos igaz. Mindegyik igaz. A bajomon nem segít. Ha sikerül kibányászni a műgyanta alól a tekercset, megteremtődik az esély. Ha nem, akkor lesz némi spiáter a MÉHbe.













2014. július 6., vasárnap

Eltelt egy hónap?

Eltelt egy hónap.

Lejárt az internetem. Jó kis időmérő.
Tegnap itt voltak anyuék. Valami frontra panaszkodtak, mert nem volt kedvük ‘dolgozni’.  Vagyis anyu nem dudvázott, Laci bácsi nem nyírt füvet.
Délelőtt András szomszéd kért meg, töltsük fel a medencéjét vízzel. Az ő szivattyúja idejöttömkor szakadt meg. Az enyém jó, de nem mertem rábízni, mert a merülőszivattyúk a kútvízből kapják a hűtést, és ha kiszívják maguk alól a vizet, akkor nincs hűtés, felforrósodnak, és kampec.
A medencéje 8000l vizet fogad be, meg még van egy hordó is, és az is kiürült.
Az én kis búvárszivattyúm másfél-két órát ment, és nem tudom mennyi vizet szívott fel, de a kútja ennyit adott. Figyeltem, mikor bukkan elő a fémháza, és végét vetettem a szívásnak.
Az auchan 5000Ft- körül hirdeti az újat, gondolkodom, hogy legyen tartalékom, mert ki tudja mennyit ment már az enyém, örökölt darab. Vagy valami húzós kézikútban is gondolkodom.

Anyuék viszonylag korán hazamentek. Én meg újra elővettem Edit porszívóját, mert egy takarítást bírt ki javítás után. Nem túl hatékony művelet volt.
Látatlanban a hőérzékelőt gyanúsítottam meg. Bedugtam, már biztos lehűlt, de semmi életjel.
Leburkoltam, és a kapcsolópanel csatlakozótól a felforrasztott vezeték újra lejött.
De miért? Nem is ért be a tüskéig.
Na ja, hát elfordult.
A korábban lábnak vélt gumidumó a motor rögzítés volt. A motort a műanyag házhoz két gumiprofillal rögzítették Samsungék. Az első gumiprofil a turbinán gyűrű alakú, és tömítést is ‘játszik’. A hátsó négyzet, de vannak elfordulás ellen kialakított csúszó felületek, és két gumidumó csúszik be a motor hátsó fémburkolatába. Ezek a dumók szakadtak le, a motor elfordult, kihúzta a csatlakozóból a dugót, és leállt. Felforrasztás után egy kicsit tovább bírta.
Most átfúrtam a dugók vastagságában, és behajtottam két tizes csavart. Így a gumiágy továbbra is lerugózza az indításkor ható nagy nyomatékot, de a fémcsavart talán nem vágja át a motor lemezburka.

Délutáni fürdőm után pedig felkerekedtem, és ellátogattam az autómhoz. Már majdnem készen van. Sajnos  munka közben a szemébe ment valami a lakatosnak, és pihenni kell. 
Már pizsamában találtam, de készségesen megmutatta, hol tart. Így már csak útvonalengedéllyel tudom vizsgára vinni, de legalább nem kell rohannom az összerakással, és festegetéssel.

Az utat végigfényképeztem. Erzsi néni - szomszédom - ajánlotta, hogy nem kell körbemennem, van egy rövidebb út a kápolna felé, bár ott tolni kell a biciklit.
Tolni ugyan nem kellett, de a dobódéli tóhoz vezető földút kereszteződése balra Szögligetre visz. Ha megint lesz netem, feltöltöm a jobbakat.
Íme a feszült figyelem. Jobbomban a féníképezőgép, ballal a kormányt tartom a meredek lejtőn, és fékezek. 


Ez lehet a kápolna...

... bár Nufi csak szentélynek nevezné.
Odabenn a szent család rács mögött.

Innét már lefelé vezet az út.
Pacik a túloldalon.
... Szögliget a földú felől megközelítve.

Ez pedig a kereszteződés előtti betonút hazafelé tartva. Azt mondta valaki, itt kell lerázni a sarat a munkagépekről, mielőtt a 27-es főútvonalra ráfordul.  A bokrosabb rész szemközt visz tovább a dobódéli tóhoz.

Tévedtem
Megnéztem, hogy kilencedikei az első bejegyzés, tehát még két napom van. Csak a hálózat nem engedett be reggel valamiért.

2014. július 2., szerda

Zagy_va_gyok

Nufi tegnap jelezte, hogy magyarázzam meg az üveget. Nem volt érthető.

A gáz oldott állapota a vízben a téma. Jásdi Kis Imre magyarázatából azt fogtam fel, hogy a MAGAR nép a magárasztó azt a feladatot látja el a Föld nevű bolygón, hogy vízzel alakítja át a környezetét. Ez még nem a Fejes Pál könyve alapján, csak kifejezetten Imre videoiból kinyert info.
Tehát a Kárpát medence (kör-ár-pad medence) egy olyan terület, ahol a közel magma. A föld vékony burka miatt alkalmas a jégkorszakok túlélélésére. Az embEREK pedig - a földhöz képest - vékony ereken keresztül szabályozni tudják föld burkának anyagcseréjét. Lezárnak, megnyitnak utakat a víz előtt, s GAZdálkodnak az erőforrásokkal.
Hogy jön ide a gáz?
A dolinákon lecsorgó, a magmára jutó víz - ha jól emlékszem 270 fok körül - atomjaira bomlik, és visszafelé indul. A mi éghajlati viszonyaink szerint szénréteg van a talpunk alatt. A víz tehát már hidrogén és oxigénként jön felfelé. A lerakódott szén rétegekből új vegyületek: metán és széndioxid keletkezik.
A széndioxid nehezebb a levegőnél, az a völgyekben marad. Kell a növényeknek. Abból lesz megint majd szén. A metán kijut a légkörbe, könnyebb a levegőnél, és meg az égbe. A meggyújtom, akkor el is ég.
Itt a Kárpát medencében az ügyesen irányított gázokkal elérték, hogy az üvegház hatású széndioxid a jegesedés ideje alatt is egy évszaknyira fagypont fölött tartotta a hőmérsékletet, és a hidegben is megtermő növények ennivalóval látták el a túlélőket.

Most jönne az üveg.
Amikor sok az eső, több víz megy le, és több gáz is keletkezik. A talajvízből én felhozom a kádba a fürdéshez szükséges mennyiséget. Ez kinn melegszik a napon, s ha elég meleg, akkor este abban lubickolok. Ha nem, akkor melegítem a fürdéshez.
Ebbe a kádba merítem bele a befőttes üveget. Amikor leér az aljára, a szája még felfelé mutat. Ekkor nem marad benne levegő. Ami buborék van az üveg oldalára tapadva, azt kézzel kisimogatom. Beteszem a tányért is, ráillesztem az üveg szájára a víz alatt, és talpáról a fejére állítom a rendszert. Még minden víz alatt van.
Kiemelem a tányérnál fogva az üveg vizet úgy, hogy a szája ne mozduljon el. A vízoszlop így benn  marad, és óvatosan a kőre helyezem.
Ha buborékot szív be alulról, megismétlem. Nem elsőre jött össze. Először dekorit lemezlappal próbálkoztam, hátha jobban illeszkedik. Viszont hajlékonyabb, ezért elmozdul. A tányér jó megoldás lett.
Tehát a légmentesen tárolt víz megnyugszik, és az oldott gáz könnyebb a víznél, távozik az ég felé. Ott megfogja az üveg. Ennek a buboréknak a mérete mondja el, mennyi lehet az oldott metán.

Nem tudom, mennyire leszek következetes, de pár napig eljátszom vele, és meglátjuk, mire lesz jó ez a tudás.


gáz van?

Eddig úgy tűnik, van.
Jásdi Kis Imre utolsó videojában megemlített egy módszert, amivel ellenőrizhető a vízben oldott gáz, illetve annak mennyiségére is lehet következtetni.
Azt mondta, hogy ötliteres üveget egy tányérban megfordítva kiveszünk - én a kádamból, más biztos a kútból, vagy vödörből - úgy, hogy ne legyen benne buborék.
Eztán letesszük szájával lefelé, és megnézzük később.
A vízben oldott gáz buborékként később megjelenik az üveg tetején.
Ez eddig szép, és ha erre megfelelő edényt is eszkábálnék, akkor talán kinyerhető is volna.
Először mindenképpen úgy fogom megnézni, hogy visszateszem a kádba, majd beletolok egy csövet, és ha a buborékból távozó valami meggyújtható, akkor érdemes foglalkozni vele.
Mondjuk ásott kútból kúppal lefedve biztosan nagyobb mennyiség jöhet elő, mint csak egy üvegből.

Íme a reggeli és délutáni állapot.