2014. július 23., szerda

2014 július 14

Ma ébredezés közben egy műszaki megoldáson tért vissza az agyam. (Nincs kedvem odaírni, hogy a valóvilágba.) Álmomban valami körmozgás kiegyenesítésével voltam elfoglalva. Légüres térben egy részecskét nem íves pályára, hanem kifejezetten egyenesre állítani.
Nagyon nehéz felidéznem, mert minél távolabb vagyok tőle, annál áttetszőbb, az emlék. Sejtem, hogy Lukács Béla előadásából maradt bennem.
A másik - ezek szerint párhuzamos szál -  meg a számok nevének eredete.
Az egy egyből, a kettő két mássalhangzóból áll, a három háromból, bár az első á az há lehetett. Viszont utána a négy megint kettő, az öt már csak egy.
Mit is fedeztem fel? A kéz öt ujját. Kívülről befelé haladva 1-1... 2-2... 3.
A másik kézre már nem illeszkedik, de nekem most ez is felfedezés. Újszülöttnek minden vicc új.

Nincsenek megjegyzések: