2014. július 8., kedd

Gondolatok és egy kirándulás képei

"A élet a születéssel kezdődik, és a halálig tart."
Bennragad néha egy mondat a fejemben.  Most éppen Balogh Béla idézete. Ő is idézte, de én tőle hallottam.
Nekem inkább a petesejt és az ondó élettevékenysége, a magzati lét, majd a halálig tartó folytonoság sem az élet végét jelenti, hanem egy folyamatban a jelenlétet. Mikor, milyen formában, mennyi intelligenciával, és mekkora hatókörrel.
Az élet, a lélek pillanatnyi kiágazása és elsorvadása egy látszat. Ezért tanítják a vallások az ember semmi voltát, porszemnyinek vélve (vél-vall) is nagyzoló  szerepét.
Élet, vagy lélekvándorlás, evolúció, egyáltalán nem összefésülhetetlen fogalmak. Nézőpont kérdése az egész. Én sem sejthetem, melyik az élet legkisebb értelemmel bíró, önálló döntést hozó paránya, és hogy például a föld élőlénynek tekinthető-e.

*

Tegnap fenn jártunk a hegyen. Imrével, és Andrással, mint tavaly. András 5 órára hirdette meg a találkozót, de ezt egyedül én vettem komolyan.
Felhúztam a - nekem új - cipőt. Vasbetétes, bőr é s jó vastag gumitalpú.
Kitűnően lehetett vele árkon-bokron haladni. Imre és András szalonnát sütöttek a tetőn, én meg bekaptam a két almámat. Nekem nem való a nehéz kaja ilyenkor, mert elalszom tőle. Van tartalék az úszógumimban, nem halok éhen.
Gomba nem sok volt. Csirkegombáért mentünk volna, de az volt a legkevesebb. Két tinorut leltem, és mini pöfetegek, keserű- és galambgombák  kerültek elő. Száraz volt az erdő.
A tavaszi szélvihar hatalmas fákat döntött ki. El is tévedtünk - mármint a gombalelőhelyre nem ismertek tá odafenn.
Rájöttem végre - ha igaz - miért van az a négyzet alakú beherapás az országhatáron.
Van ott egy barlangbejárat. Egy víznyelő szája. Valószínűnek tartom, hogy ez átkunkorodik a tornagörgői területre. Azt a falut meg elvették.

Délutánra sikerült feltörni a sarkam. Mire lesántikáltam a hegyről, már úgy lépdeltem, mint akinek a nadrágja van tele. A tehenészet előtt lehúztam a cipőmet, de a talpam sincs hozzászokva a szúráshoz,
Szerencsémre egy traktoros épp elindult vízért, s felvett. Elhozott hazáig. Biztos több, mint egy óra szenvedéstől mentett meg.
Ezer köszönet érte!

Ma reggel pedig sikerült leégetni a búvárszivattyúm. Elengedte a vizet a kádam, reggel beindítottam, majd bejöttem Nufival beszélni, de elfelejtettem a szivattyút. A melegben kiszívta maga alól a vizet, és leégett a tekercse a hűtés híján.
Azonnal belém bújt a kisördög, hogy Andráshoz átvittem, és akkor nem bíztam benne, itthon meg nem vagyok ilyen precíz, vagy hogy nem toltam elég mélyre.
Biztos igaz. Mindegyik igaz. A bajomon nem segít. Ha sikerül kibányászni a műgyanta alól a tekercset, megteremtődik az esély. Ha nem, akkor lesz némi spiáter a MÉHbe.













2 megjegyzés:

MJ írta...

Az már bebizonyosodott van élet a születés után. Akkor miért ne lehetne a halál után is?

A nagy harci helyzet az, gomba errefelé sem nagyon van. Ami van, azok meg menetben vannak. Viszik a kukacok. Főleg a vargányát.

Hanczur írta...

Majd ha megélem a halálomat, akkor biztos leszek benne, addig a tévedés jogát fenntartom.
A gombák mentek nekem is a komposztdombra, mert itt hagytam a vödörban egy napot, és bepókhálózta a penész. Majd a zuhik után már tornacipőben megyek fel, és lesz friss.