2014. július 27., vasárnap

idő


Volt egy időszakom, amikor az írásból játék lett. Tízesével kértem szavakat, melyeknek ne legyen köze semmihez, és majd befoglalom szövegbe.
Érdekes játék, és a szavak ugyan korlátoknak tűnnek, de inkább a műlesiklás zászlócskái módjára adnak szépséget a zuhanásszerű haladáshoz. Fékeznek is.
Kiszorult ez a játék a mindennapokból. A szöveget naplószerűre igazítom, olvasok, nálam okosabb emberek szövegelését hallgatom, és van valami hiányérzetem.
Nem baj. Kibírom, csak úgy van.
A történések így is körbevesznek, vagy elzúgnak mellettem, s rám dudálnak, vagy rám sem hederítenek. Jól van ez így.
Például van a megkezdett emésztőgödrömben sok diólevél. Még nem betonoztam ki, és az oldala is rézsúbb lesz minden évben, majd ha telik sóderre, cementre, zsaluanyagra, folytatom. Addig pedig elválasztva komposztálódik benne a csersavas diólevél. Nem nő alatta dudva. 3 év után meg - Tóth Feri azt mondta a jutubin - , hogy ugyanolyan jó komposzt, mint más.
Ebben a levéltömegben kicsírázott két kis fa, és hátra, a kiszáradt meggyfa helyére könnyű lesz kivenni a levéltömegből, és átültetni.
Hát ez már nem lesz így. Laci bácsi lekaszálta.
Én meg csak nézek ki a fejemből, mint részeg a kocsmaasztal mellett, mert elvitték a poharat, amiben még volt egy korty. Sitty-sutty, a pohár sehol, az asztal letörölve. Hova ez a rohanás?

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Örvendj Laci bácsinak.
Néz engem a tehenész a kerítésnek dőlve (mely már esik szét, talán rendes sosem lesz) és csodálkozik, hogy mit élvezek én abban a gyomlálásban.
Mondom neki, úgyis van tehene, miért nem kaszálja le nekik azt a sok füvet innen tőlem?
Azért, azt mondja mert van benne mindenféle csihány is.
Mondom neki, ha rendszeresen kaszálja, nem lesz csihány benne.
Azt mondja: áááá, van honnan kaszáljak rendes füvet.
Ezért örvendj Laci bácsinak, amikor lekaszálja a füvedet.

Hanczur írta...

A csihányt még megnézem, mert fogalmam sincs, micsoda, és nem bántom Laci bácsit, mert nem előre megbeszélt valamit felejtett el. Csak azt a kis diófát sajnálom most, könnyű lett volna egy kupac bomló diólevélben hátravinni a kert végébe.