2014. július 17., csütörtök

Ki, milyen rendszert lát meg

Aki kávézaccból jósol, az egy kiborult barna káoszba fúrja a szemét.
Aki homokkal rajzol az üvegen, már nem csak meglátja, de vezényli is az apró részleteket.
Aki várost tervez, annak nem élettelen porszemekkel kell káoszt építeni, tehát nem lehet biztos műve jövőjében.
Országot irányítani lehetetlen csoportsérelmek nélkül, s a földünk mozgatását sem adnám egyetlen ember kezébe. Én nem, bár sejtem, hogy valami hasonló történik.
Ma reggel bekapcsoltam a tévét, és Nagyváradról mutattak képeket. Elektronikus zenei fesztivált rendeztek a Bánffy kastélykertben. Ez alkalom volt a televíziónak bemutatni a város palotáit. Egészen változatos épületegyüttesek között mozgott a kamera. A zsidó bankárok, pénzemberek  építette stukkódíszes házak pezsgő szellemi életet is vonzottak. Nem csak az irodalom, de az építészek paradicsoma is volt.
Raffay Ernő szabadkőműves központnak mutatta be. Itt épült a világ irányítását központosító szervezet fontos sejtje.
Miért baj, vagy miért jó ez?
Talán a bankárok keze munkája az a szép faragvány? De elkészült volna, ha ők nem zsebelik ki a környezetüket?
Ez így már megint alkalom a felhorgadásra, de szintén a Duna televzió bemutatott éjjel egy dokumentumfilmet. 1970 után készült, és első világháborús katonákat beszéltettek a frontról, meg elvitték busszal megnézni a volt hadszínteret. Eddig még katonaság, mint a mostani afganisztáni magyar katonák sorsa. Semmi közünk hozzá, de a nátó és ameróka odavezényel 'minket'.
Az érdekes része a filmnek egy beszélgetés volt nekem. Bevezettek egy lovat valami rozzant környezeten keresztül az istállóba, és utána a lakószobában néztek körül.
A bácsi a királyi pár IV. Károlyék fényképét őrizte a falon. Ferenc Ferdinánd és felesége, meg még pár hasonló stílusú fotó, és mesélt a saját vitézségéről. Mert ő  tiszti szolga volt a parancsnokoknál, meg hírvivő, ha kell, parlamenter.
A bácsi leélte az életét, s a szocializmus idején készült filmben természetesnek vette, hogy anno a vágóhídra küldte őt is az uralkodó. Fel sem merült benne, hogy habsburgházi.
Itt jönnek be végre a mostanában hallgatott jutubis előadások. Itt érnek be az Árpádházi, vagy inkább Turul nemzetség krónikáiról szóló beszédek.
Ezen a földön nagyon hosszú ideje magyarul beszélünk. Nem a kilencszázas évektől. Aki itt földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, az önálló sejtekben őrizte a nyelvében a kultúráját, és meg lehetett kenni keresztény szurokkal, kommunista lekvárral, de a kis csoportok életképesek maradtak. A birodalmak forogtak a fejük felett.
Egyre többen sikoltoznak a médiában is, hogy ez a központosított világhatalom már nem csak a javainkat vette célba, hanem  a nyelvünket, a gondolkodásmódunkat - a médián keresztül - rozsdálja el. A valaha Eurázsiára jellemző letelepedett életmódot ma már egyértelműen a kalmárok, a sehová sem kötődő, erőszakos népek vezetik.
Pár éve még arról írtam, hogy nem tudom, mit jelent magyarnak lenni, mert csak külföldön éreztem magam magyarnak, itthon ez természetes volt.
Hát most változik ez a véleményem.
Attila most bebábozódik. Várjuk a lepkét, én meg emésztem a köröttem fortyogó világot. Fogalmazhatnék durvábban is, csak nem akarok. Egy porszem nem tényező. 

3 megjegyzés:

MJ írta...

Egy porszem csak addig nem tényező, míg el nem kezd összeállni homokemberré.

Muzsi Attila írta...

Sokban igazságod van. Kerestem ezeket a kis csoportokat, ahol a munka a köz téma, az együttműködés, de nem találtam, talán az én hibám.
Muszáj egy kicsit pihenjek, mert már nem szeretem az írásaimat. Ha megtalálom azt a hangot amit szeretek, nem fogok hallgatni.
De itt vagyok a rönkök alatt...

Hanczur írta...

Egy kis összefoglalónak szántam. Bármelyik ágát tudnám folytatni. Most ennyit látok át. Holnap megint többet fogok.
Tényleg, annyíra tetszett a holnap szavunk erede.
Holnap=hold-nap. Vagyis hogy elérjük azt a napot, először végigvárjuk a hold idejét. Egy éjt.
Meg azt is, hogy a tudósaink kiderítették, hogy az ember motorja szívóütemben mozgatja a vért a szervezetben. És ezt a magyar nyelv ki tudja, mióta ismeri?