2014. augusztus 7., csütörtök

Pakolunk

Ez a jelszó, miközben hosszú órák telnek a papírmunkával, a hivatali ez-az-amaz intézésével.
Editnél tegnap megírtuk a szerződést az új otthonunkra, és lefoglalóztuk.
Árajánlatot kértünk a költöztetésre, és kaptunk is akkorát, hogy a fal adta a másikat.
Úgy tűnik, hogy a korábbi 'árképzésem' jó volt, mert a mostani állapot szerint, a lefaragott költségvetésekkel éppen tartalék nélkül fogunk megérkezni.
Ilyenkor Romhányi verse jut eszembe. A bolha önéletrajza. Az utolsó sora:
"s lett, ami volt, kutyabolha".
Bár ez is túlzás, de nem sok változást érzek magamon az öregedést kivéve. Azt meg majd letagadom. :-)
A címben megírt szöveg igaz. Dobozolok. A szobák lassan labirintussá válnak, a könyvek kisebbik fele már kézkezes dobozokkal mozdíthatók.
Ma kiürül a kettős polc, és annak a helyén fogom újra feltornyozni a dobozokat. Az lesz az első látványos valami.
A második a műhelyállványpolc szétszedése, és akkor oda is visszakerülhet dobozolt tartalmuk.
Megvan még a nagy tükör papírvédője is. Szerintem az marad a legvégére.
Időnként leülök, és olvasok egy kicsit Tóth Gyula blogjából. A kitalált középkor írója indította kutatómunkára, és kitartó nyomozással fél évezredet már bizonyítható módon felismerhetővé tett, hol mit hamisítottak az időszámítás nullpontjainak összekuszálásával. "A történelem ismétli önmagát" - tartja a mondás, azaz már korábban is kiderült a turpisság, csak a kiderítőiknek nem volt hatalmuk. Gyulának meg nem hatalma van, hanem internete. :-)
Hát ilyeneken jár az agyam a létrákon, kád szélén egyensúlyozva, miközben pakolok-pakolok-pakolok.

2014. augusztus 4., hétfő

Érik a gyümölcs

Azaz foglalózták a lakásomat, s Ildiét ezen a héten. 27-ig Komjátiba kell költöznünk.
A lakás tartalma nehezen csomagolható, a szállítás kisebb vagyon, de végre pirosodik az 'almánk'.
Anyukám egyre nehezebben viseli, pedig közelebb leszük.  (60km nem 200)
Itt Laci szomszéd robbant le. Mikor meghalt Marika néni Laci napokon belül besárgult, a hasa felpuffadt, és az arca beesett. El sem tudtam képzelni ekkora változást. Most látom, mit tud tenni a lelki kín. Ez nem az alkohol, mert az lassabban pusztít.
Megszűnt a cél az életében.  Most újat kell találni, bármit, csak a túlélés felé vigye!
Én már szétszedtem két fotelemet, mert nem visszük magunkkal, dobozt fabrikálok belőle a hanglemezekhez, de estre kinn hagytam, és órákig mosta az eső a 30-40 éve száradó fát.
Most épp ez van.