2014. szeptember 9., kedd

Kicsomagolunk

Megy ez, csak csinálni kell.
Nufi kirakatott már három ágyat, és nő a hely a szobákban.


 Már megleltem a monitoromat is, csak a talpát nem tudom, melyik doboz őrzi.
Meglátogattam Pétert. Megnéztem a felújított templomot, és a tavaly átültetett eperfát is. Szépen megfogant neki. Mintha azt jelezte volna, van érteme élni. Akkor is, ha nem a gyökerezés helyén.
Nufi ismét elballagott Bélával Szilasra a boltba. Engem a gyógyszertárba küldött az előkéért és fertőtlenítő szerért - akkor még tudtam a nevét, most, ha agyonvernek, sem jut az eszembe - , de szorulni kezdett a kerekem, és előke sem volt, hazarobogtam a fertőtlenítő zöld dobozával, és rövidnadrágra, meg másik bringára pattantam. A bolt előtt vártak ásványvízzel, meg papíráruval. Vissza haza, majd ettem némi szőlőt, almát, de nem jöttek a 'csavargók'. Elébük karikáztam.
Sehol senki. Sem a Táncsics utcán, sem a Dózsa Györgyön. Nem voltak a Temető utcán sem kecskeóvodát nézni, és a Malom úton sem bukkantam rájuk. Ha már ott jártam, bejelentkeztem Sanyi bácsihoz. Ott ért a telefon. Nufi nem tudja egyedül felhúzni Bélát lépcsőn, hát spuri haza. Itthon pedig vendégek jöttek.
Feri Mónikával.
Mónika tartózkodó viselkedését sikerült megtörni némi sütivel. Rövid beszámoló a költözésről. Nufi megbicikliztette a kissszonyt az udvaron.
Besötétedett.
Röviden ennyi.

*
Megbeszéltük az 'asszonnyal', hogy az asztalból levágok 10-10 centit, és így eltűnik róla a sérült felület. (Lecsavaroz, majd 20 centi, és visszacsavar középre:-) Úgy csak egy vágás.)
Asztalos tevékenység sok lesz. Az ajtótokok itt is szorulnak rendesen, bár nem tudom, mi lesz télen. Várnék vele hidegebb napokat. Amjd meglátom, hol kell a gyalunak muzsikálni.
A szobák szép antik szekrényei is rozogák. Az egyikben a fiók, a másikban az ajtó.
A Pacsirta rádióm már talált megfelelő helyet, de a tévém nagyon nem illik sehová.

Nincsenek megjegyzések: