2014. szeptember 19., péntek

Lép... lép..

Ha jól emlékszem, sasszé után következett ez az utasítás a tánciskolában.
Újabb munkák következnek. A sokadik kócolás után megállt a bojler feltöltő csapjának csöpögése, de víz most is keletkezik alatta. Úgy tűnik, vagy a kazán lyukas, vagy a melegvízszabályzója könnyezik.


Még nem jutottam hozzá. Csak mivel a mosógép is maga alá pisál, eszembe jutott, hogy volt rajta szállítási csavar, amit nem tekertem be anno, most vagy valamelyik harmonika gumit kell cserélni, vagy a helyére visszabilincselni.
Anyuék tegnap fél tizenegyre jöttek. Hoztak gerslis káposztát, és úgy rávetettem magam, mint aki napok óta éhezik, majd diószedés következett. Jártam ide-oda a két ház között. Már ide hozoma padlásra a diót, itt lesz kéznél.
Nufi elvitte a papírokat az orvosi rendelőbe átjelentkezni, és engem is átiratott.
Már csak aláírni menjek át.
A dokotornő - egy kis duci leány - először kikérdezett a tévévásárlásról az ajtó előtt :-), mert addig még azt sem tudtam, hogy ős a Führerin, vagy csak várakozik - aztán odabenn a gyermekbetegségeimről, gyógyszerszedéseimről, meg még le is vetkőztetett, hogy belehallgasson a 'motorba'.
A vérnyomásomat is meg akarta mérni. Mondom, az 110-120 körüli szisztoléval kezdődik, és a 48 perces futópadprogrammal sem tudom 160 fölé tornázni.
Erre a mérője 159-et mutatott.
Most a diószedés volt az oka, vagy a jóisten, csak hogy meghazudtoljon, már nem tudom, de Németh László "megnyugtaott". A hipertoniás naplója is erről árulkodik.
Ha meg a költözés körüli izgalmak lenyomata, hát az is elmúlik. Csak eljutok már Miskolcra visszacserélni a bringát. Az az öreg bumfordi orosz átépített vastagabb kerekű ennél, de sokkal fontosabb a jó vastag kosara. Az hiányzik most nagyon. Vagy erre kell szögvasból alkotni.

Nincsenek megjegyzések: