2014. szeptember 8., hétfő

Mekk-érkeztünk


Íme hárman a csótányban. Mármint így hívja tulajdonosa a járgányt. Hat személy, meg némi rakterület. Hat doboz, négy téligumis kerék a Hondához, pár műholdvevő konzolja, és még az, mit nem tudok felsorolni.
Béla középen mosolyog, én csak így tudtam beleférni a képbe, a masina a kezemben kattant.
A hátam az ulosó napra akadt ki. Az időhúzó fetrengés közepedte megpihent, és besegítettem Krisztiánnak - a vevőnknek - a járólapokat elvinni a lépcsőig. Még Budafokon. A molnárkocsival akartam gyakorolni. A második körnél jól megpakoltam, és nagyon óvatosan raktam le. Eddig semmi bibi. Csak igzítani hajoltam le. Semmi súly a kezemben. Semmi hirtelen mozdulat. Csak egy nyilallás, és még ez az apró jel sem kényszerített mozdulatlanságra. Máskor már ilyenkor a földön húzom magam az első kapaszkodóig, és vagy felállok, vagy sem . Most nem ez történt. Estére lett rosszabb, és szombat reggelre elviselhetetlen.
Így pakolni, pláne, anyu itt látta, mit szenvedek, meg mégis csinálni kell, mert nem maradhat kinn semmi fontos, megtúlzsúfolt a lakás... mindegy. a vasárnap is eltelt valahogy, ma már bekötötték a telefont, van ADSL kapcsolat, és felkötöttem egy antennát is.
A DSL moden már egyben router is, és megszenvedtem, míg lefordítottam magamnak a telefonosok szaknyelvét. Akarom mondani, közös nevezőre hoztam magunkat.
Mögé kötöttem a régi routerem, és letiltottam a posta (t-home) wifi portját. Persze lesz még több változtatás, csak még itt tartok.
Pár perc süllyedés, és megyek a szekrénygurítót keresni a 22-be.

Nincsenek megjegyzések: