2014. október 30., csütörtök

Eklektika

Ezt a szót régen tanultam, és olyan maradt meg róla a fejemben, hogy összevisszaság. Mindenből valami.



Tegnap megnéztük Nufival e videót, és jól kitárgyaltuk. Egy fiatalember osztja benne a mindentudását, és igaza van. Egészségesek vagyunk, és amikor nem, akkor is csak a hibát kell meglelni a rendszerünkben a helyreállításhoz.
Én is tudom magamról, hogy a kávéivás kicsinálja 2-3 napomat, mert árt nekem. Hogy mégis kell néha az emésztés ritmusának helyreállításához, vagy csak úgy, valamiért, hát beletörődtem.
Tegnap például nem a kávé, hanem a kenyér volt a kilógó étek. Fáztam. Ettem, megint fáztam, és újra ettem. Befűtöttem, és ahelyett, hogy kimentem volna fát vágni, vagy egyéb izomtevékenységgel felfűteni magamat, pihentem.
Tegnap előtt sötétben fejeztem be a futóműjavítást. Kicseréltem a két szilentet.


Ettől az autó még felbakolva áll az udvaron, és a fékcsövek tele levegővel, a bal hátsó fékem pofái is kiszedve, a kerék is csak azért került vissza, hogyha bármi földrengés lerázná az autót, hát nem sérüljön.
Ja, és voltunk vásárban is. Itt a kultúrban egy csoport mindenféle melegholmit, biciklifelszerelést, csaptelepjavító készletet, apró szerszámokat árult. Kaptam meleg alsót, zoknit, Béla vastag pulóvert, Nufi melegítő nadrágot, gázutántöltőt a gázgyújtóba. Hasznos apróságokat. Majdnem a Zsarnai piac hangulata fogadott.
A délelőtti napsütésben jöttünk haza, és hallgattuk a közmunkások fűnyíróit.
*
Ma végre nem vonta be a dér a hátsó udvart fehér menyasszonyi ruhába.

A madáretetéskor érdekes látvány. Csak a gumicsizma nagyon hideg. Az kinn éjszakázik a gangon. Már kiskabátban, sapkában viszem a baromfiknak a reggelit.
Ma még a vizük sem volt befagyva.
*
Várom az új hasító baltámat, meg a plexiálarcot. A postapont még Miskolcot mutatja a követő szoftverén.
'Röfidesen' hátra fogom hordani az almafák alá a kukoricaszárakat, és elkezdem betakarni hullámpapírral a helyüket. Délután megbeszélem Ferivel, hogy van-e még gurigája, és jöhet a takarás. 
*
Ez az én eklektikám. Össze nem függő gondolatok kusza rendje.

2014. október 28., kedd

Kaja

  1. "Licaj Vuv (Molnár Géza) Says:
    Az étkezésről:
    Hihetetlen fontos volt a gyümölcs szerepe. Csak egy példa: Mindent, amibe ma füstölt hús van, aszalékból (is) készítettek. Pl. bagolytüdő leves:
    Hozzávalók: magozott aszalt szilve, dióval töltött aszalt szilva. hagyma, fűszerek. (A további változataiban minden, ami ehető)
    Elkészítés: a magozott aszalt szilvát előző este beáztatjuk vízbe vagy vörösborba.
    Másnap reggel a dióval töltött aszalt szilvát is beáztatjuk vízbe vagy vörösborba, ezt követően készítünk egy prökölt alapot a hagymából, belerakjuk az előző este beáztatott aszalt szilvát és pörköltszerűt készítünk belőle, amikor a leve elfőtt, felengedjük vízzel, felfőzzük, a lényeg, hogy mind a hagyma, mind a szilva teljesen szétfőjjön és sűrű levest kapjunk. Ebben főzzük puhára a reggel beáztatott dióval töltött aszaltszilvát. (vigyázzunk, hogy ne főjön szét.) Ez az alap.
    Ezt lehet dúsítani, zöldségekkel, babbal, borsóval, lehet ízesíteni tejföllel. És ha valaki végkép nem tudja nélkülözni a húst, a pörkölhet bele juhot,

    marhát, valamilyen szárnyast. (disznyóval nem olyan jó, de az sem kizárt.)
    "

    Ezt a hozzászólást itt találtam.
    Molnár Géza vendégposztja Antalffy Tibor blogján. Érdemes elolvasni. Akinek nincs hosszabb ideje Géza jutubis előadására, esetleg mégis kedvet kap rá. A lényeg itt is, ott is a Kárpát medence élőhelyének lelkiismeretes gondozóiról szól. "Rólunk."
    Szendi Gábor az Omega 3 -ra hívta fel pár éve a figyelmünket, s lám, itt a hátulról jövő bizonyíték: a halétel és a sok gyümölcs fő tápláléka volt elődeinknek. Móra Ferenc könyvéből is - a kunsági ásatásokon talált koponyákról van szó - visszaköszön az a mondat, hogy minden foga megvolt.
    Minden mindennel összefügg. A Yotengrittől a Bibliáig egyetlen óriási kirakósjáték az élet, és rajtunk múlik, mit látunk meg benne.
    Én innét Attila miccséért csorgatom a nyálam, s ő ki tudja, mit fogadna el az én életemből. Mondjuk az egészet nem cserélném el még vele sem.

2014. október 26., vasárnap

Este van

Nézegetem a mostanában készült fényképeket.
Pl. a Bódvapartról nézve Komjáti.
A képen a frissen felújított református templom, és jobbra tőle Péterék lakhelye. Előtte pedig a szántóföld. Most éppen üres. Nincs benne kukorica, vagy bármi takaró növény. Igazi tér van rajta.
 Ez a kép is  ott kattant, csak Bódvaszilas irányába fordultam. Ott a hegyek alatt az a kis falu. Én elemezgettem itt magamban, hogy a szilas mi is lehet. A szilás cettől a szélesig minden eszembe jutott, Feri meg egyből rávágta a megoldást, hogy a szilfákról kapta a nevét. Én a Czuczor-Fogarasi szótárból tudom.

Ilyen a cserépkályhánk szája kitátva.
Ez a rugó pedig egy aranyos történet főszereplője.
Tegnap hoztak egy szekér fát. Én éppen hasogattam, és kinn maradt a fűrészgépem a gangon. Ajtó zárva, a tank üres.
Nufi jött, bejelentette a következő vágnivalót. Kis úr már nézegette a masinámat. Elhozta az övét is. Berántani nem tudta, de legalább nem akadt össze a bajszunk. Én csak kiürült tankkal fejezem be a vágást. S lakásban tartom a műszert, minek maradjon benne üzemanyag.
Elővette a sajátját is, és bemutatónak rántott egyet rajta.
Annak a rugónak utolsót.
Szét is szedtem, amíg lepakoltak, és hajtottam új fület, de azonnal eltört. A korábbi javítója megmelegítette.
Én is.
Csak kiugrott. Sokadik szét-összeszerelés után sem működött.
Ma hoztak újabb szállítmányt, és másik gépből jó rugót.
Ez már megoldás volt. Igaz, picit szélesebb, ezért ki kellett hagynom a hézagoló alátétet, de második összerakásra - először fordítva tekertem fel - jó lett. 



2014. október 25., szombat

A favágó öröme



Most éppen a Weather report zenéje.
Rég hallgattam, és rákerestem a jutubin. Gondoltam, majd valami időjárásjelentés lesz, és ki tudja, hanyadiknak feldobja a zenekar klippjét is, de szerencsém volt, rögtön a koncertfilm jelentkezett.

Megünnepeltük Béla hetvenedik születésnapját.

Csillaghegyről jöttek Nufi nagynénjéék, és jó hangulatú ebéddel, beszélgetéssel telt a 'buli'.

Béla még vörösbort is kapott, bár az ivás nagyon nehéz feladat. Ha lehet, elkerüli a folyadékbevitelt, most a vendégek kedvéért ezt is 'bevállalta'.
Nufi ugyan azonnal átigazította a szakálkát hosszába. Én kereszbe csipeszeltem fel Béla ajka alá, de a nők mindent jobban tudnak. :-)
Pl. tortát alkotni.

Bár ömlött az eső, még sétáltunk is. Mari nénit is bemutattuk.

Elsétáltunk a másik házhoz, meg a kocsma elé, mert Nufi kitalálta, hogy felmászhatnánk a harangtoronyba is, csak a kulcsot nem találta a kocsmáros néni. Nem az a hölgy volt benn, akitől a harangjavításhoz megkaptam.

Zsuzsával és Ferivel - Nufi unokatestvére és a férj -  megmásztuk a Bódvagátat.  Ferivel még az esőben is,

 hármasban már nem volt eső.


Onnét is volt kilátás.

Azóta nekem a favágás a fő tevékenységem. Holnap pedig át fogom megint rakni a teljes farakást, mert a száraz, régit eltávolítom hátulról, hogy a nedves legyen az elérhetetlenebb helyen.

2014. október 22., szerda

Már megint esik

... pedig kinn volna dolgom. Feri szerzett nekem takaráshoz széna, vagy szalmagurigát, és ott áll a traktor a portán.
Na jó, a refifelszerelés miatt áll ott, de esőben az sem lesz élmény.
.........
Nem is volt az. Amit lehetett, azért a házban forrasztgattam, de felcsavarozni és bekötni kinn kellett. Felhúztam magamra egy lila reklámszatyrot, a fejemre nejlonzsákot, ronggyal bélelve, de a karom meg a cipőm átázott rendesen.
Kétóratájt jöttem ebédelni, átmelegedtem, majd a csavarozgatás és próba négy felé volt kész.
Nufi közben hozta a hírt, hogy nem megy a katolikus harang.
Nem volt nagy baj. Jött a párás idő, és ki kellett tekerni a biztosítékot, meg vissza, és újra érintkezik. Ha sűrűbb lesz ez a gond, lecserélem automatára. Bár én megbízhatóbbnak tartom az olvadó betétet. Javításnál, ha a földszinten kiveszem, biztos nem fog odafönn áramütés érni. Ha meg valaki odakolbászol, és látja a leütött automatát, esetleg visszakapcsolja, kész a baj.

Reggel már megírtam volna a bejegyzésem, de volt egy áramkimaradás. Épp megnyitottam az átalakítandó képeket, és durr.
El is ment a kedvem.
Majd most újra előveszem. Pedig a csöpögő csap fontosabb volna.









Ez volt a kukoricanyűvés.





... és egy igéretem Ferinek. A link a videora. Innét vettem az ötletet a talajtakaráshoz.

2014. október 19., vasárnap

Büntetésben

A legrosszabb közérzetet magamnak okozom mindig. Most is sikerült.
Tejtermék. A fagylalt ütött ki éjszakára, és így agyonvágja a napomat is.

Reggel hozták a következő fél köbméter fát. Már túl üres volt az udvar.
Anyuék ismegérkeztek. Kukoricát törnek Laci bácsival.
Én az autó alá szándékozom mászni. Tegnap kiszabadítottam az új akkuval a diófa alól. Ott annyira laza a talaj... nagyon. Rükiben meg sem mozdult a Honda, csak ide-oda hintáztatva egyesben, majd farral a kerítésig, és nagy nehezen előre.
Hagytam járni a motort teljes bemelegedésig. A négy henger nem jár szimmetrikusan hidegen. Hallom, de nem versenyautó, hát ilyen.
A fék sokadik pumpálásra is padlóig szaladt, de mára még a szilentcserét tervezem.

A reggeli miszmajsz már nem fordult vissza a torkomban, most megnyugtatásul ettem körömpörköltöt. Még egy óra pihi, és összekapom magam.
A dumó is húzódik vissza a fejemen. Sikerült fejbekólintani magam a baltával.

Reggel bekapcsoltam a szkópot is. Végre láttam, hol ugrik át a szikra. Szedhetm újra szét. Az egyetlen, amivel elégedett vagyok, a növekvő farakás a felhasgatott száradó tüzifából.
Illetve még a baromfipárocskával is alakul a barátkozás. Már nem annyira félnek, csak tartják a három lépés távolságot.

Ja, és reggel újra macskamentő akció indult.
Ma nem ment át a szomszéd oldalára, csak ezen a felén nyávogott a tetőnek, de hiába nyitottam neki ki a komora ajtaját, őnagysága csak azt kérdezgette odafentről: "Mi jár? Mi jár?"
Nem úsztam meg, a tetőn nyitott szellőzők egyikénél kellett dumálnom, és zajt csapnom. Nem vagyok én tűzoltó. Nem mászom ki még az ő kedvéért sem a palára.

2014. október 17., péntek

Új lakók

Két új lakó érkezett az életünkbe. Egy japán kakas a tyúkjával. Edittől kaptuk, és némi használati útmutatót hozzá.

Egy hétig nem szabad kiereszteni. Addig magánzárkában töltik a napot. Kisfogyasztásúk. Egy marék ennivalót kell betenni nekik, de csak mikor elfogy. Vizet is a nejlonon összegyűlt esővízből adtam nekik.
Fehér zsákban adta a kezembe Edit. Már megkurtított szárnnyal. Először nagy remegés, aztán a karomban megnyugodtak. Beszéltem hozzájuk, ők kotyogtak.
A tyúkólba helyezve azonnal a legtávolabbi sarokba húzódtak.
Este még megnéztem, az ülőfán bóbiskoltak, reggel pedig vittem a száraz mellé frissen szedett tyúkhúrt.
 Nem tudom, sikerül-e lefényképezni őket, mert vakuzni nem akarok, és odabenn biztos szürkület van, jobban mondva sárga fény. Drótüveg előlapja van a tyúkólnak.

2014. október 16., csütörtök

Esős napok

Tegnap lefej(tet)tem a bort a hab alól. Jó savanyú ital lett. Az első üveggel beállítottam Péterhez, hogy krisztusi vért vigyek neki... meg egy traccspartira.
Este én is megkóstoltam, mert áthoztam a Sanyi bácsi tévéjét, és a hozzávaló műszereket. Az EMG szkópom meg húzni kezdett. A nagyfeszültségű alkatrészei átnedvesetek a vályogház párájában, és egyenlőre feltettem a cserépkályha tetejére száradni.

A tévé is pattogott, sziszegett első bekepcsoláskor, de azt nem féltettem annyira. Kidolgozta magából, de a szkóphoz nehéz alkatrészt kapni.

Végre felkerült a konyhaszekrény is a falra.

Ez a gép nem remekel a vakus képpel, de Laciék szeretnék látni a konyhát is, hát kattintottam rá.
A háromból ezen egyenletes a fényeloszlás, a másik két képen borzalom.

Még macskás képet is kell feltennem, pedig abból van már sok, és még a magam dolgait akartam a netemlékezetembe vésni, nem a macskát.
Megpróbálom visszaszerezni az írás fonalát, de piszkosul elfelejtettem, hol jártam.


Merthogy az egeremről akartam írni. A TESCO value TECHNIKA egeremről. Na, csak eszembe jut. A kapcsolói miatt szidtam már napok óta. Megszórták a prellező (érintkezgető) hamis adatokkal az USB portot, és még a fényképezőgépet sem akarta felismerni a gép, sőt a billentyűzetem is le-letiltotta, pedig az PS/2 porton beszélget.
Előástam hát a Digital időből ittmaradt madzagos egérhullát, és abból termeltem ki a mikrokapcsolót.
No, így már azt csinálja az egér, amit én mondok neki, és hagyja szóhoz jutni a többi perifériát is. Egyetlen különbség az, hogy hangosabban csetten gombnyomásra.
"C' est la zsizny!", mondaná Gábor, a volt főbérlőm, ha itt ülne mellettem.





2014. október 13., hétfő

Vasárnap

Ez a pihenés, a megnyugvás napja.
... máshol. Ez nekem most nem tűnt annak.
Még szombaton megkértem Pétert, emeljük át az íróasztalom a veranda oszlopdíszén, aztán megnyílt a tér a fáskamrában. Kihoztam a kis szekrényt, pár monitort, ágyat, és új utat szabadítottam fel a talicskázáshoz.
Ez volt az előzmény.
Tegnap pedig megcsináltam a reggelit, és éppen kikészítettem a fanyűvő eszközöket, amikor megjelentek anyuék.
Jó, értem, Irénke néni gyászistentiszteletére - biztos nem a szakszót használom - jöttek, de Nufi éppen küzdött Béla tokától-bokáig betakart testével. Megint hasmenés és újra hasmenés, és ismét hasmenés. Sosincs vége.
A hátsó helyiségbe szánt íróasztal ott állt az oldalán az ajtó előtt, mert még a favágás nincs kész, anyuék idehozták a nyáron begyűjtött és lefagyasztott gyümölcsöt. Ez meg azért jó, hogy a fagyasztó ajtaja kinyílik a mostani helyén, oda kellett húznom az asztalnak szánt helyre, és még lesz vele küzdelem, csak a spajzból ki kell hozni az öreg konyhaszekrényt - a fagyasztó végleges helye ott lesz -  , de annak meg a fa behordásáig nincs helye a fáskamrában.
Természetesen így már a favágás is lassabb lett. Mire bemelegenek az izmaim, mindig van valakinek valami kívánsága. Ennek ellenére már tényleg 4-5 tönk maradt kinn csak, ám az fenyő. Külön tettem, mert nem hasad jól, és könnyű, ezért elrántja a láncfűrész. Gondolván: Majd kidolgozom, hogy célszerű, de ebéd után beleillesztettem a hasító éket, és úgy is maradt. (beszorult)
Küzdelmemből Erzsikéék állítottak le.
János elmondta, hol kell megvasalni a baltámat, ne forgácsolja szét a nyelét a munka.  De nem is jó a baltám, az csak gyújtósra való. Stb.
Kora délutánra elfogott valami platty, és csak  kóvájogtam, mint gólyaf.s a levegőben, és már 7-8 körül belealudtam még az ülésbe is.
Este megbeszéltem lefekvéskor Nufival, hogy végre túl vagyok Mózes első könyvén, és hihetetlen perverziókat találtam az írásban. Miért kell valaki 'tompora' alá tenni a kezét az esküvőnek? Miért kell a fütyijét megrövidíteni egy szövetségesnek? Este csak tovább olvastam a második könyvet, s abban jött a következő borzalom. Kéjes részletességgel, az RTL klub szájbarágó stílusában, elmondja, hogyan szabadított rá sáskajárást, döghalált, kígyót-békát az uralkodóra egy fickó. Egyáltalán, minek kellett közvetítő ebben a közegben?
Igaz, volt egy könnyen megvezethető fáraó, aki nevében József központosította az ország vagyonát, majd a pereputtyát betelepítette a legjobb állásokba, és még a legjobb földeket is szétosztotta rokonai között, de a következő fáraónak kinyílt a csipája, és kényszermunkára fogta a feltűnően szapora csoportot.
Miután pedig lógni (ünnepelni) akartak, megnövelte a munka termelékenységi mutatóját.
Nem volt elég a vályogvetés, maguknak kellett (volna) a pelyvát is beszerezni.
Feltűnően emlékeztet az utolsó munkahelyeim stílusára. Műszerésznek vettek fel, de utána más kereskedni is kellett volna, 'meg amivel megbíznak'. 
Ott a bibi, hogy vagy specializálódunk, és akkor termelékenyek vagyunk, vagy mindent elvégzünk, de akkor magunknak csináljuk. Ha marketingtől a takarításig enyém a feladat, akkor a hasznot is én akarom felélni.
Nincs új a nap alatt. Mi emberek így működtünk ezeréveknek előtte is.
A természet pedig bőkezű, és nem számító.
Voltunk Bélával sétálni. Az úton szedtem fel pár gyapjas tintagombát.

 Két tojássak finom vacsorát rittyentettem belőle.  Hát kell az embereken gondolkodni, amikor a természet a tenyerén hordoz?

2014. október 11., szombat

Ady vagy József Attila

HŰSÉG ARANYOS KORA


Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.



Hát most nekem volt jó a megérzésem.
Péter idézett a versből Irénke néni temetésén. Nufi tudta fejből az idézetet, de J.A.-ra emlékezett. Én meg Adyt véltem felfedezni benne, de nem ismertem a verset.
Nem jó temetésre járni. Bár van pár felismeréem, amit eddig nem tudtam.
Itt a koporsóra vastag deszkákat helyeznek, és nem a dobozon kopog a rög.
Móricz könyvéből is olvastam, hogy az öregeket mélyebbre temetik. Embermagasságnál mélyebben piheni álmát Dezső bátya, és a felnyitott sírban fölé helyezték el Irénke nénit. Azokra a deszkákra eresztették a koporsóját.
A rögök most sem kopogtak a dobozon, mert fehér paplannal takarták be.
Péter a földmunka alatt sorolta a zsoltárokat, mit énekeljen a kórus. Úgy tűnt, menne már, ő megtette a kötelességét. Felkészült, szép hosszú beszédet mondott.
Ezt neki is elmondtam, amikor a torra besétáltunk. Kinn bagózott pár férfival.
Fura, hogy egyből mögöttes tartalmat firtatott. Nem poénkodtam. Egy temetés nem hoz poénos állapotba.
Na mindegy.



Most fáradt vagyok. Két nap favágása kivette az erőmet, és még az elején tartok.
Délelőtt csak hasogattam, délfelé már szédelegve álltam a körfűrész mögé, és az izzadó homlokom állandó párával vonta be a védőszemüveget. Majd összeestem, de egy szuszra meg akartam 'enni' a (kint)maradék fát.
Nem jött össze.
Végre kisütött a nap. Ettem, ledőltem a napra pár percet, majd előhoztam a láncot a fűrészlappal, és kireszelgettem a sorjákat.
Láncfűrésszel sokkal gyorsabban lehet felmetélni a vastag törzseket. Vagy csak úgy érzem?
Viszont hajolva kell csinálni, és ettől a derekam tiltakozik.
Ma már autót kell(ene) csinálnom, és átrendezni a fás kamrát is.Ha nem hordom ki a szekrényt, meg az íróasztalt az ággyal, akkor nem lesz helyem pakolni.
Így is ki kell találnom, mi fogja meg majd a két szélét a farakásnak.
Estére áthozom a villanyzongorát is. Annyira beálltak az ujjaim a baltanyél markolástól.

*
A fénykép a tűznéző napon készült a kultúrházban.

2014. október 9., csütörtök

Úgy elszaladt a nap...


...favágás közben.
A kinn maradt fa zömét ma felvágtam. A véknyabbakat a körfűrész két húzásra átvágta, de a vastagabbakat végig kellett hasítanom.

Ma nem akartam a láncreszeléssel elhúzni az időt. Ki tudja, mikor jön a következő négy köbméter.
A vastagot is megpróbáltam, csak kiugrott alóla a fűrészgép, és fejjel lefelé zúgott tovább a füvön. Nem akartam balesetet, inkább hasogattam.
Mondtam is Nufinak, ha egész életemet itt töltöm, milyen izmos fickó lehetnék!
Két nagyobb rönk fér egyszerre a furikra összevágva és felhasgatva. Odabenn a fáskamrában pedig folyamatos rámolás megy, mert fel kell szabadítani a helyet.
Most három sornál tartok, de még csak mellmagasságban.
Megmértem a nyers fát a kis műszeremmel, de nem tud akkora víztartalmat mutatni. Túlcsordul. Kevés fa száraz, begyújtásra alkalmas állapotú. 30%, ha jól emlékszem. Persze a régiből hagytak nekünk, és felaprítottam a száraz szőlőindákat is. Most éppen azok fűtik a kályhát. A Budafokról idehozatott akác már több, mint tíz éves. Abból csak gyújtóst aprítok. Hamar lángra kap, elég egy Északmagyarország begyújtani. Illetve anyuék Bors-ot és reklmújságot is hoztak. Nufi Nőklapjái is itt végzik.
Tegnap Kis Dénes előadást hallgattam - én kétszer, mert Nufinak is újra elindítottam. Hihetetlen szép a magyar nyelv. Ez a bácsi pedig egész életét fordítóként lubickolta át benne.

http://users.atw.hu/magtar/eloadasok/kd20061120-1.wma
http://users.atw.hu/magtar/eloadasok/kd20061120-2.wma

Ha valakinek kedve szottyan, hát itt a link. Nincs hozzá kép, csak hangfelvétel.
Este pedig újra a CSS könyv lett az altatóm. Hogy ez most mennyire távol áll tőlem... Pedig állítólag van közöm a számítógépekhez.
Szóval a formázó parancsok gyűjteménye nem rögzült az agyamban. Rá-ráismertem más programnyelvekből a gondolkodásmódra, csak most másra hangolódtam, akár egy öreg rádió.


2014. október 7., kedd

Amikor minden elromlik...


Mer' ilyen napok is vannak.
A legelkeserítőbb, hogy a fűrészem ledobta a láncot, és a láncszemeken keletkezett sorja miatt nem tudom visszadugni a csíkjába.
Egyenként kell a húzószemeket lereszelni. Lehet ez figyelmetlenség is, de majd kialakítom a hozzáállást. Talán megúszom új lánc nélkül a mostani gondot.
Két helyen több láncszemet kell visszareszelnem, és egyenként az összes szemet ellenőrizni.
A nap javarésze még a felvágott tönkök aprításával telt. A baltám nyele sem örült a keményfának. Már kellett kurtítanom. A szorulás miatt szétpüföltem a fokát. A szomszédasszony adott nekem kölcsön éket. Azzal is ki lehet szabadítani a beszorult baltát, meg továbbrepeszteni a tönköt.
Az az érdekes, hogy még élvezem is. Igaz, nem a hajlongást, mert felállni mindig nehezebb, mint lehajolni, de olyan jól alszom tőle éjszaka.
***

Ma búcsúzunk Irénke nénitől. Pár napja elaludt végleg. Két lánya volt mellette az utolsó napokon, és nehéz időszak volt mindenkinek.
Ma összegyűlik majd a rokonság is.
Anyu kijelentette a múltkor, hogy ő többet nem alszik itt. Ehhez képest végre nem is egy éjszakát, hanem kettőt is. Tegnap jött, ma a temetés, holnap megy haza. Egyre jobban érzi magát.
Laci is felhívott tegnap, mit hozzon magával Budafokról, A fáskamrákban maradt száraz akácra, meg a járólapokra beszéltem rá. Meg még, ami ráfér.
Majd hallok valamit 'otthonról' is, ami már nem otthon, csak pár hónap híján húsz év volt az életemből.
*********
A romlások, sorát folytatva a pincében kiégett a körte, a levitt tök megpenészedett, és az egerek is megmászták. A magot kizabálták.
A macskánk - közös, mert eredetileg a szomszédé, de mindig itt nyavúkol - szétszedett egereket hagy szanaszerte az udvaron.,
Egyet én tettem a tányérjára. Azt Nufi vette észre a polcon. Levettem kajástól, dobozostól, s mikor leugrott, ráléptem. Ezért hypózni kellett a követ, majd kimosni az egyetlen száraz rongyát Nufinak, és szerencsére a kályha oldalán megszáradt reggelig, mert különben irgum-burgum...
Tegnap reggel macskamentés volt. Éjszakára feltzártuk a padlásra, mert ott melegebb is van, meg szórakoztató egértársaság.
Erre ő reggel kimászott a tetőre, onnét Mari néni felé a gázkéményre, onnét a Mari néni nyári konyhájára, és ott miákolt.
Amikor pedig végre leráncigáltam a csatornáról - ott értem el, - megkapaszkodott bennem a karmaival, és ennek meg mégkevésbé örültem.
Ja, és még sok ilyen bosszantó apróság követte egymást.

Abba is hagyom a felsorolást, mert ma már csak jó jöhet.
Ha más nem, mehetek biciklizni Szilasra benzinért, meg akciós májkrémért a macskának. Laci bácsi holnap füvet akar nyírni.

2014. október 5., vasárnap

Fűrészelni jaj de jó, halihalihó!

Íme a fűrészművész.

 ... és a munkadarabok...
.. és az udvar.

 Igaz, a fűrészbak még nem jó. A favágás az egymást fogó nagy rönkökkel egyszerűbb. A bakot nem sikerült eltalálni. Távol került a két X. Mármint ugyanabból az alapanyagból készült, és így a fűrészelendő fa nem lóg túl az oldalán. Kurtábbra kellett volna vennem.

A szögek rövidek, az erősz csavarhúzóm nem került elő, facsavaroztam, és szögeltem is.
Szóval lesz még átalakítás..


2014. október 2., csütörtök

esik


Nemszeretem időjárás.
Jó lesz munkára. Végre berakom a sortrafót Sanyi bácsi tévéjébe. Mióta is készülök rá? Meg nem tudom mondani.
János tegnap itt járt tipliért, és megbeszéltük a Mari néni házát is. Át kell vezetékelni, és már megvette hozzá a madzagot, csak valaki nem ért rá neki.
Mondom, hát itt vagyok.
De nincs ideje.
Ahhoz neki nem kell ott lenni. Ha van két létra, akkor gyorsabb, de nekem van egy, azzal is megoldom.
Ma délelőtt itt járt egy ellenőr. kikérdezett az ADSL-telefon szerelőkről. Mindent rendben találtunk. Új kábelt húztak be, adtak a telefonhoz is bekötő vezetéket.
Szóval ami a munkalapon szerepelt, az itt van. Hurrá!
Megpendítette még a tévéműsort is, de köszöntem szépen, azt nem. A mindigtévé éppen elegendő nekünk. Béla nézi legtöbbször, Nufi csak hallja pelenkázáskor, én meg már két-három filmet láttam amióta idejöttünk.