2014. október 26., vasárnap

Este van

Nézegetem a mostanában készült fényképeket.
Pl. a Bódvapartról nézve Komjáti.
A képen a frissen felújított református templom, és jobbra tőle Péterék lakhelye. Előtte pedig a szántóföld. Most éppen üres. Nincs benne kukorica, vagy bármi takaró növény. Igazi tér van rajta.
 Ez a kép is  ott kattant, csak Bódvaszilas irányába fordultam. Ott a hegyek alatt az a kis falu. Én elemezgettem itt magamban, hogy a szilas mi is lehet. A szilás cettől a szélesig minden eszembe jutott, Feri meg egyből rávágta a megoldást, hogy a szilfákról kapta a nevét. Én a Czuczor-Fogarasi szótárból tudom.

Ilyen a cserépkályhánk szája kitátva.
Ez a rugó pedig egy aranyos történet főszereplője.
Tegnap hoztak egy szekér fát. Én éppen hasogattam, és kinn maradt a fűrészgépem a gangon. Ajtó zárva, a tank üres.
Nufi jött, bejelentette a következő vágnivalót. Kis úr már nézegette a masinámat. Elhozta az övét is. Berántani nem tudta, de legalább nem akadt össze a bajszunk. Én csak kiürült tankkal fejezem be a vágást. S lakásban tartom a műszert, minek maradjon benne üzemanyag.
Elővette a sajátját is, és bemutatónak rántott egyet rajta.
Annak a rugónak utolsót.
Szét is szedtem, amíg lepakoltak, és hajtottam új fület, de azonnal eltört. A korábbi javítója megmelegítette.
Én is.
Csak kiugrott. Sokadik szét-összeszerelés után sem működött.
Ma hoztak újabb szállítmányt, és másik gépből jó rugót.
Ez már megoldás volt. Igaz, picit szélesebb, ezért ki kellett hagynom a hézagoló alátétet, de második összerakásra - először fordítva tekertem fel - jó lett. 



Nincsenek megjegyzések: