2014. október 13., hétfő

Vasárnap

Ez a pihenés, a megnyugvás napja.
... máshol. Ez nekem most nem tűnt annak.
Még szombaton megkértem Pétert, emeljük át az íróasztalom a veranda oszlopdíszén, aztán megnyílt a tér a fáskamrában. Kihoztam a kis szekrényt, pár monitort, ágyat, és új utat szabadítottam fel a talicskázáshoz.
Ez volt az előzmény.
Tegnap pedig megcsináltam a reggelit, és éppen kikészítettem a fanyűvő eszközöket, amikor megjelentek anyuék.
Jó, értem, Irénke néni gyászistentiszteletére - biztos nem a szakszót használom - jöttek, de Nufi éppen küzdött Béla tokától-bokáig betakart testével. Megint hasmenés és újra hasmenés, és ismét hasmenés. Sosincs vége.
A hátsó helyiségbe szánt íróasztal ott állt az oldalán az ajtó előtt, mert még a favágás nincs kész, anyuék idehozták a nyáron begyűjtött és lefagyasztott gyümölcsöt. Ez meg azért jó, hogy a fagyasztó ajtaja kinyílik a mostani helyén, oda kellett húznom az asztalnak szánt helyre, és még lesz vele küzdelem, csak a spajzból ki kell hozni az öreg konyhaszekrényt - a fagyasztó végleges helye ott lesz -  , de annak meg a fa behordásáig nincs helye a fáskamrában.
Természetesen így már a favágás is lassabb lett. Mire bemelegenek az izmaim, mindig van valakinek valami kívánsága. Ennek ellenére már tényleg 4-5 tönk maradt kinn csak, ám az fenyő. Külön tettem, mert nem hasad jól, és könnyű, ezért elrántja a láncfűrész. Gondolván: Majd kidolgozom, hogy célszerű, de ebéd után beleillesztettem a hasító éket, és úgy is maradt. (beszorult)
Küzdelmemből Erzsikéék állítottak le.
János elmondta, hol kell megvasalni a baltámat, ne forgácsolja szét a nyelét a munka.  De nem is jó a baltám, az csak gyújtósra való. Stb.
Kora délutánra elfogott valami platty, és csak  kóvájogtam, mint gólyaf.s a levegőben, és már 7-8 körül belealudtam még az ülésbe is.
Este megbeszéltem lefekvéskor Nufival, hogy végre túl vagyok Mózes első könyvén, és hihetetlen perverziókat találtam az írásban. Miért kell valaki 'tompora' alá tenni a kezét az esküvőnek? Miért kell a fütyijét megrövidíteni egy szövetségesnek? Este csak tovább olvastam a második könyvet, s abban jött a következő borzalom. Kéjes részletességgel, az RTL klub szájbarágó stílusában, elmondja, hogyan szabadított rá sáskajárást, döghalált, kígyót-békát az uralkodóra egy fickó. Egyáltalán, minek kellett közvetítő ebben a közegben?
Igaz, volt egy könnyen megvezethető fáraó, aki nevében József központosította az ország vagyonát, majd a pereputtyát betelepítette a legjobb állásokba, és még a legjobb földeket is szétosztotta rokonai között, de a következő fáraónak kinyílt a csipája, és kényszermunkára fogta a feltűnően szapora csoportot.
Miután pedig lógni (ünnepelni) akartak, megnövelte a munka termelékenységi mutatóját.
Nem volt elég a vályogvetés, maguknak kellett (volna) a pelyvát is beszerezni.
Feltűnően emlékeztet az utolsó munkahelyeim stílusára. Műszerésznek vettek fel, de utána más kereskedni is kellett volna, 'meg amivel megbíznak'. 
Ott a bibi, hogy vagy specializálódunk, és akkor termelékenyek vagyunk, vagy mindent elvégzünk, de akkor magunknak csináljuk. Ha marketingtől a takarításig enyém a feladat, akkor a hasznot is én akarom felélni.
Nincs új a nap alatt. Mi emberek így működtünk ezeréveknek előtte is.
A természet pedig bőkezű, és nem számító.
Voltunk Bélával sétálni. Az úton szedtem fel pár gyapjas tintagombát.

 Két tojássak finom vacsorát rittyentettem belőle.  Hát kell az embereken gondolkodni, amikor a természet a tenyerén hordoz?

2 megjegyzés:

MJ írta...

Az alkoholt minden mód kerülőnek ízletes étek a gyapjas. :)

Hanczur írta...

Hát állítólag nem tanácsos leöblíteni féldecivel, de nem is fjordult mekk a fejemben.